Amióta a férfiak sifonblúzban és lágy esésű selyemruhában vonulnak fel a divatbemutatókon, valahogy megrendültünk. Milyen a nő, milyen a férfi? Egy nő attól nő, hogy nő. Sifonblúzban jár, de néha zakóban, és a férfi vállán tudja magát a legjobban kisírni. Ha pedig nincs mellette férfiváll, akkor megrántja a saját vállát: így dobta az élet, és egyedül veszi fel a küzdelmet az élettel. A nő lehet lágy és kemény, de mindig nőből van.
Nem igaz, hogy az erős nőkből hiányzik a mély érzés. Néha az ilyen életeken rejtett fonálként húzódik végig a romantika. Jó példa erre a komáromi Szalay Erzsébet (45) története is. Erzsébet tizenhat éve önmaga ura. Aki járt már egy építkezésen, az tudja, mennyire férfias világ az. Erzsébet keményen helytáll ebben a dzsungelben: építész. – Egy erős nő mellé erős férfi kell. Ez a titok! – vallja. Első házasságából élete legnagyobb ajándékát kapta, csodaszép lányát. Második férjét pedig (alig hittünk a fülünknek!) általunk ismerte meg. Pontosabban: Erzsébet fotója anno megjelent az Új Nőben, és a képet meglátta a férj.
Elolvasta a cikket, s hatalmába kerítette az érzés, hogy közük lesz egymáshoz. Felhívta a szerkesztőséget, hogy adjuk meg riportalanyunk telefonszámát. S minél nagyobb akadályok tornyosultak előtte, annál hevesebben űzte a vágy, hogy találkozniuk kell! (A szerkesztőség Erzsébet beleegyezése nélkül nem adhatta ki a számot.) Erzsébet végül a heves ostromnak nem tudott – és már nem is akart – ellenállni. S lőn: két hónapig csak telefonon keresték egymást, majd sor került az első randevúra. Ennek tizenhárom éve! Igaz, hogy sokban különböznek (ennyi fűszer kell a házasságba, tartják), de sokban meg is egyeznek.
– Boldog embernek tartja magát? – tesszük fel az első kérdést Erzsébetnek.
– Határozottan. Türelmes vagyok az élet nagy dolgaiban. Megtanultam, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha készek vagyunk a kompromisszumra. A lányom hatéves volt, mikor megismerkedtem a második férjemmel. Tudtam, hogy olyan férfit akarok magam mellé, aki szereti és elfogadja a gyermekemet. Ez megadatott. A munkám is fontos az életemben. Ez nem lehet alku tárgya, mert csak így élhetem meg minél teljesebben az életemet. Szeretek szép dolgokat létrehozni. Van pár épület Komáromban, amihez közöm van, s ezek olyanok, amelyek túlmutatnak az én egyszerű létezésemen.
– Könnyű nőként létezni a világban? Hogy látja, mennyire toleráns a társadalom a kemény nőkkel szemben?
– Sosem volt ezzel problémám. Talán azért, mert tudom, mit akarok, és szeretem a tiszta beszédet. A munkám megköveteli, hogy pontos és rugalmas legyek. Az ügyintézés során pedig jól jön, hogy kedves vagyok és mosolygok. Az engedélyezési eljárások kitartó harcost kívánnak, és az is tény, hogy tudok fókuszálni a részletekre. Van, ugye, a mondás, hogy a férfiak nagyot gondolnak, míg a nők inkább elvesznek a részletekben.
– Mindig is építész szeretett volna lenni?
– Óvónő szerettem volna lenni, mert szeretem a kisgyerekeket.
Ám a szüleim összejártak egy építész házaspárral, s ők nagyon biztattak, hogy próbáljam meg a műszaki főiskolát. Örülök, hogy végül emellett döntöttem, mert élvezem a munkámat.
– Ön szerint mit takar a nőiesség fogalma?
– A nőt magát! Tetszik, ha egy nő határozott, emellett visszafogott (mert a harsányságot nem szeretem). A megértés pedig azt jelenti, hogy a nő próbálja megérteni a férfit, hiszen a férfiak annyira másak, mint mi. Az agyuk más csavarra jár, de a híres női empátia besegíthet nekünk, hogy az adott szituációt próbáljuk az ő szemszögükből is szemrevételezni. Ha megértjük az érveiket, mi is jobban meg tudjuk majd fogalmazni a magunk érveit. Csak így kerülhetünk közelebb egymáshoz. A nőiességnek jelen kell lennie a gondolkozásunkban. A nőiesség a külső megjelenésben is elvárás, de szerintem nem baj, ha egy nő ad magára és ápolt. Hamarabb megszületik az a sokat emlegetett belső kisugárzás, ami mindent visz.
– Mikor érzi magát a legnőiesebbnek?
– Az otthon falai között, az anya és a feleség szerepében.
– Ön szerint mi férfias és mi nőies tulajdonság?
– Nekem a férfi attól férfi, hogy karakán, van megjelenése, és tudja, hogy mit akar. Vannak céljai, tervei. Az igazi férfi nem kemény, hanem inkább irányt ad. Fontos, hogy legyen tartása, és merje kimondani, ha valami nem tetszik neki. Az elfogadás, a figyelmesség, a kedvesség meg inkább nőkhöz köthető tulajdonságok (persze, a férfi is legyen udvarias!).
– Egy férfi tud parancsolni a nőnek? És fordítva?
– Tud, ha a nő megengedi, hogy dirigáljanak neki. Viszont a parancsolgatás nem etikus magatartás. Én inkább irányításról beszélnék, mert azért egy irányt fel kell vennünk a magánéletben és a munkánkban is. Mi a férjemmel sok-sok kompromisszum árán csiszolódtunk össze. Egy jó kapcsolatban mindkét fél alakul, az én gyöngéimet kipótolja a párom, és fordítva: amiben ő gyönge, abban én vagyok erős.
– El tudja képzelni, hogy ne dolgozzon, hanem az anyaság és a háztartás töltse ki a mindennapjait?
– Határozottan nem. Lehet jól csinálni mindkettőt. Nem szenvedett kárt se a lányom, se a párom amiatt, mert karrierem van. Nálunk a hétköznapokban a munkáé a főszerep, de a hétvégéket mindig együtt töltjük. Figyelek arra, hogy minőségi időt töltsek a lányommal és a férjemmel.
– Hogy telnek a hétköznapjai és a hétvégéi?
– Reggel héttől öt-hat óráig dolgozom. Utána végzem az otthoni teendőket, mint a főzés, mosás, takarítás. Szombaton piacozással kezdjük a napot. Szokássá vált, hogy kint fogyasztjuk el a reggeli kávénkat, majd ráérősen megbeszéljük, hogy mit fogunk főzni. Férjem imád a konyhában sündörögni, egykor szakácsnak készült (ehhez képest gépészként dolgozik). Nagy baráti társaságunk van, így mindig akad program hétvégére, vagy simán csak kilátogatunk a szüleimhez, Izsára. A kertben is mindig van munka.
– Mikor érezte magát a legboldogabbnak?
– A gyermekem születésekor. Az is nagyon boldog pillanat volt, amikor két éve férjhez mentem. Mindig boldog vagyok, amikor együtt vagyunk otthon a családdal: szeretjük a házunkat, az egész életünket.
– Mi a nő és mi a férfi feladata az életben?
– A nő sikeresen összetartja, a férfi pedig erős sziklaként védi a családot. A munkában pedig mindketten helytállnak.
– Teljesült a gyerekkori álma?
– Nekem az volt az álmom, hogy legyen egy szerető férjem, és szülessenek gyermekeim.
Egy gyermekem született, így hozta a sors. Később azt is fontosnak tartottam, hogy jó felnőttet neveljek a lányomból. Úgy érzem, sikerült. Mindig hittem abban, amit csinálok. Hiszem, hogy ha becsületesen dolgozok, akkor az élet feldobja a labdát, és előrébb segít.
– Használ rúzst?
– Nem szeretem a rúzst. Inkább szájfényt használok, viszont a szememet mindig kifestem.
– Melyik a legszebb életkor egy nő számára?
– Szerintem a negyvenes évek, mert már tudjuk, mit akarunk az élettől. Én már megértem arra, hogy ne számítson mások véleménye. Sajnos, gyerekként sok fura elvárást, gátat kódolnak belénk. Kitűztem a célt, hogy szeretnék 94 éves koromig élni erőben, egészségben. Remélem, sikerül.
– A lányának milyen életet kíván? A karrier útjára lépjen, vagy inkább maradjon otthon?
– A lányom, Kitti 20 éves, és eléggé határozott ember. Tudja, mi szeretne lenni, mi pedig mindig támogattuk. Ősztől Madridban tanul nemzetközi hotelmenedzsmentet. Azt kívánom, hogy mindenképp azzal foglalkozzon, amivel szeretne. Ám az is fontos, hogy otthon, a magánéletében is boldog legyen.
– Otthon ki készíti a reggelit?
– Ha a férjem, akkor biztosan férfias reggelire számíthatok. Télen én főzöm az ebédet, nyáron sokszor a férjem szabadtűzön. A fűnyírás, a bokrok metszése a férjem foglalatossága. Én pedig virágokat ültetek, és gondozom őket szeretettel.
– Munka után mi az első, amit otthon megcsinál?
– Még mielőtt bármibe is belekezdenénk, szeretünk leülni tíz percre, és egy kicsit beszélgetni. Utána nekifogunk a háztartási, illetve a ház körüli munkáknak.
– Van legjobb barátnője, és eljárnak moziba?
– Igen, és szeretünk együtt kávézni. A közös mozi nem jellemző. Egyszer elmentem egyedül egy léböjtkúrára, de nem szeretek egyedül utazni.
– Kapott bókot az utóbbi időben?
– A férjem mindig megdicsér.
– Hogy látja: egy nő csak anyaként lehet boldog?
– Ez a társadalmi elvárás. De egy nő másként is kiteljesedhet, hiszen nem mindenkinek adatik meg a gyermekáldás.
– Szeretne főnök lenni?
– A magam főnöke vagyok.
Nyudíjasként a kerttel fogunk foglalkozni. Tudok a kapával és a gereblyével bánni, gyerekkoromban Izsán a kert része volt az életünknek. Hetvenéves szüleim a mai napig művelik a hatalmas kertjüket.
– Mit szól ahhoz, hogy egyre több a női elnök, miniszterelnök?
– Örülök, mert a politikába is kellenek a nőies jegyek. A döntések során fontos lehet a női látásmód, illetve a nők más szemszögből mutatják be a világot.
– Hogy látja: a férfiak ismerik a gyerekes nők problémáit?
– Az a baj, hogy a férfiakról általánosságokban beszélünk. Vannak férfiak, akik megértik a gyerekes nők problémáit. Számtalan figyelmes és segítőkész apukát ismerek.
– Mennyire befolyásolja az, hogy nő?
– Fontos, hogy nő vagyok. Úgy érzem, a tipikus női tulajdonságaim csak segítik a munkámat.
