Szeretnél egy Dolce & Gabbana ruhát? Esetleg egy kalotaszegi mellényt, amelyik ki van gyöngyözve, az olyan, akár egy haute couture darab? Rengeteg órát dolgoztak vele, és csak egy darab van belőle a világon. Ráadásul két bevásárlás árából meg tudjuk vásárolni, mégis hihetetlen értéket fogunk kapni!
Azt hisszük, csak manapság csinálunk olyan nagy felhajtást a divatból, hogy a lányok anyagilag lenullázódnak az internetes vásárlásban? Ugyanígy volt régen is!
Egy esküvő kész tönkremenés volt. Csak ma nem azt mondjuk, mit szól majd a falu népe, hanem azt, hogy mit szól majd az Insta népe. Néha ez a majmoskodás és megfelelni akarás tragédiákba torkollott.
Az összefüggéseket Hajnal Auróra divattervező (Aurora FolkGlamour) magyarázza el, aki csodás ruháival új színt hozott az esküvői divatba – és nem csupán oda, hanem az egész modern divatba. Auróra ruháival nem követi a kötött viseleti rendet, mint ahogy az szokás volt a régi paraszti világban.
Szabadon és lazán kombinálja a viseletek egyes darabjait, egy csángó szoknya mellé palóc mellényt ad például. No és a kiegészítők! Majd meg nem szólalnak. Képünkön Lakatos Lili (Komárom) viseli egyik fehér mennyasszonyi ruháját.
Miről mesél Auróra?
– Egy rend ruha régen egy ökör árába is kerülhetett, és egy gazdagabb lánynak nem egy rend ruhája volt, hanem húsz-huszonöt. Néhol a nők kilenc kendőt is magukra kötöttek. A gazdag falvak a legjobb anyagokat célozták meg: Olaszországból, Ausztriából és Csehországból hozatták a selyembrokátokat és kasmírokat, Muranóból vették meg hozzájuk a gyöngyöket. Gyönyörű virágos légcsipkéket, fémszálas hímzéseket használtak, melyeket ma csillagászati áron lehet megvásárolni a világpiacon – de persze már akkor is nagyon drágák voltak.
Hajnal Auróra
– Ha egy viseletre ránéztek, le tudták olvasni, hogy viselője hol helyezkedik el a ranglétrán. Tudták, mennyire gazdag, milyen a családi állapota, konfirmált-e, hajadon-e, egy gyereke van-e, vagy épp friss asszony. A lányoknál a stafírung, a hozomány életbevágó kérdés volt. A kalotaszegi egykék és a sárközi egykék története például nem is olyan vidám. Annyira fontossá vált, hogy mit szól majd a falu népe, hogy a megfelelni vágyás sokszor tragédiába torkollott. Ha jött egy terhesség, és fel kellett stafírungozni a lányt, de nem volt rá pénz, akkor nem egyszer az illegális abortuszt választották, amibe az anya akár bele is halhatott. Rengeteg gyermeksír és fiatalasszonysír van ezeken a helyeken. Könyvek és néprajzi tanulmányok is születtek a témáról (ilyen a Kalotaszegi egykék). Az esküvő tehát mindig drága mulatság volt!
A menyasszonyi ruha színe
– Először az volt a divat, hogy az emberek nem költöttek külön a menyasszonyi ruhára, hanem a legszebb ruhájukban mentek el az esküvőre – ez a paraszti réteg szokása volt persze, nem a nemeseké. Egy időben a menyasszonyi ruhák feketék voltak, mert a lányok a lányságukat gyászolták (ami nem minden tájegységre volt jellemző, de például Kalocsán is előfordult). A fehér színű menyasszonyi ruha nagyon fiatal történet; ugyanis 1840-ben Viktória királynő fehérben ment férjhez. Ettől kezdve elterjedt a hétköznapi emberek között is a fehér mennyasszonyi ruha divatja.
Na de ez a fehér nagyon gyorsan koszolódott, tehát a parasztság körében nem volt nagyon népszerű: ők amúgy is mindig a praktikumot nézték. Egyébként egy időben a fehér szín a gyász színe volt némely tájegységeken.
Mit visel Lili?
– Lili egy eredeti rimóci menyasszonyi pártát visel. A nyakában lévő szalagos-gyöngyös nyakéket kalotaszegi mellénydíszekből építettem fel. Azok a díszek régen a vállon lógtak, de ma már nem hordunk ilyet; így összevarrtam őket, hogy beillesszem a mai trendbe. A nyakék mintáját üvegre festettem, hozzá igazgyöngyből van a gyöngysor. Ugyanazzal a technológiával készült, mint ami a templomi üvegablakokon látható: kemencében kell kiégetni. A ruha fűzője régen párnahuzat volt. (Anno minden nagymama hímezte a párnahuzatokat; talán akad is még otthon belőle.) A mai minimalista szobákba viszont nem nagyon illenek...
– Nekem is volt egy ilyen párnám, még a dédnagymamám készítette. Pakolgattam jobbra-balra, de nem tudtam, mit kezdjek vele. Ezért aztán kitaláltam, hogy legyen belőle fűző, mivel a kézműves értéke fantasztikus. Fölülre varrtam egy palóc főkötőt: ez egy apró gyöngyös, csipkés kézimunka. Palóc menyasszonyi főkötőből készítettem az övet is, és kalotaszegi selyembojtot varrtam rá. Tudni kell, hogy régen ez a selyembojt hátul lógott, gyöngyös volt, és olyan bojtos, mint a függönyelkötő zsinórok. Ahogy lépkedtek, mindig hozzáütődött a ruha falához, ezért „seggbosszantónak” is nevezték.
– Az elöl rövidebb, hátul hosszabb szoknyát menyasszonyi szaténból készítettük – elöl fehér és piros tüllök lógnak ki. A szoknyára egyesével varrtam rá a gyöngyöket, hogy megjelenítsem a kézműves jelleget. A papuccsal Hungarikum díjat nyertem. A Sallay Szegedi Papucsműhellyel dolgoztam együtt, tehát maga a forma szegedi, de minden más aurórás. Lili kezében egy kézben vivős kendő van, amivel régen a templomba mentek. Ez egy antik kasmír kendő, tele hólyaggyöngyökkel. A hólyaggyöngy fújt gyöngy, ezért nagyon vékony és sérülékeny. (Templomba menet egyik kezükben a kendő volt, másikban az imakönyv.) Azt mesélték, azért kellett a kendő, hogy ne dőljenek el a súlyos imakönyv miatt.
Lili kendőjének története
– Azt mondtam Erzsike néninek, akitől vettem: Erzsike néni, én ilyet még nem láttam, hogy ennyi gyöngy legyen rajta. Azt felelte: Aurórám, én olyan harács voltam mindig, nekem ez tetszett, így csináltuk meg! Visszakérdeztem elhűlve: Erzsike néni, ilyet lehetett a faluban? Azt válaszolta: Hát miért ne lehetett volna? Én ilyen voltam! Ez a párbeszéd Magyarvistán esett meg, ami Kalotaszeg leggazdagabb faluja.
– Sokan másolják a régit, de a világ változik. Másolattal nem lehet megnyerni a mai kor emberét. Én iparművész vagyok, az iparművész pedig tervez. Vannak a keményített alsószoknyák, amelyek kényelmetlenek: de pont azoktól áll úgy a szoknya, ahogy állnia kell. Kitaláltam hát, hogy színes tüllszoknyákkal fogok dolgozni, mert ma az a divat, és ugyanazt a sziluettet adja, mint az alsószoknyák – mégsem törik le a nő dereka.
A csíkok jelentése
A szimbólumoknak fontos jelentésük volt a ruhákon. Vegyük csak a csíkokat a székelyeknél! Az új ruhákat általában a vasárnapi misén mutatták be. A zöld csík a legelőket mutatta, a barna a földeket, a piros az életet, az örömöt, a fekete pedig a bánatot, gyászt. A lila szín azt jelképezte, ha a család apácát vagy papot adott az egyháznak.
A csíkok szélessége is számított. Ha valakinek nem volt annyi legelője, mint amilyen széles csíkot szőtt a szoknyájára, akkor mise után akár bicskával le is szakították róla a szoknyát. Ennyire komolyan vették a divatot – na meg persze a rangsort.
Seggbosszantó
A selyembojt hátul lógott, iszonyatosan gyöngyös volt, és olyan bojtos, mint a függönyelkötő zsinórok. Ahogy a lányok léptek, mindig hozzáütődött a lányok farához: ezért „seggbosszantónak” is nevezték.
