A képet, amely igazából egy életkép, a Magyar Nemzeti Galériában láthatjuk. Az életkép polgári zsáner volt, és a biedermeier korszakban jött divatba. Mint tudjuk, a biedermeier a polgárság stílusa volt, és a polgársággal együtt virágzott.
A magyar Borsos József a bécsi életképfestészet példái nyomán dolgozta ki saját stílusát. A majd húsz éven át Bécsben működő festő figyelme 1850 után fordult a műfaj felé, és sokalakos életképeivel nagy sikereket aratott Budapesten.
Borsos József (1850)
A kép tárgya a gondtalan polgári jólét és ifjúság. Egy bál másnapján összegyűlt fiatal hölgyeket ábrázol. A sejtelmes félhomályba burkolt lakásbelső jómódot és anyagi bőséget sugároz. Ezüstkészlet, perzsaszőnyeg, neobarokk ülőgarnitúra és kandeláberekkel díszített tükör teremtik meg a női budoár pompáját.
A vendégeket fogadó nővérek még neglizsében vannak, barátnőik már utcai viseletben. Borsos nagy műgonddal festi meg a selymek omlását, a szaténruhák csillogását. Az egyik lány színpompás papagájt dédelget, a többiek pikáns párizsi metszeteket böngésznek. Elevenek, érzékiek, az éjszakai bál forgatagától még izgatottak, csupa kellemmel és bájjal megáldottak – bátran belefeledkeznek az élet örömeibe.
