A kezdeti időszakban a teát a kereskedőhajóknak adták el, amelyek a teát hazaszállították, és ott az árutőzsdén árverés útján értékesítették. Angliában először 1679-ben adtak el teát, később pedig már negyedévente bocsátották árverésre a kínai teát.
Ma a világ teatermelésének felét nyilvános árverésen értékesítik – egyedül a kínai teát nem így adják el. Egy kis lyukat fúrnak minden teásládába vagy -zsákba, és elküldik a mintát a világ vezető teavásárlóinak. Ha a vevőnek ízlik a minta, akkor licitálni fog rá az árverésen. A vevő aztán vagy továbbküldi a megvásárolt teát a megrendelőinek, vagy mintákat küld ki a világba az importőröknek. Az árverés sokszor elektronikus úton történik.
India a világ egyik legnagyobb teatermelő országa, innen származnak a fekete dardzsiling teák. A Himalája hófödte hegyei közé ékelődve fekszik, 1800 méteres magasságban ez a teatermelő vidék. A dardzsiling teákat a teák „champagne”-jának tartják. A szedők többnyire nők, akik a kora reggeli órákban kezdik a szedést a nemritkán 45°-os dőlésszögű teraszokon. A teacserjék nem hajtanak egész évben. Áprilisban kezdik a szedést, ebből lesz az első szedésű (first flush) dardzsiling tea.
Ezek a zsenge tealevelek kiváló minőségűek, a legkeresettebbek az árveréseken, és főleg Németországba és részben Oroszországba kerülnek. A már nagyon várt első szállítmányok légi úton jutnak a fogyasztó országokba, ahol a teaimádók exkluzív teakóstolókon juthatnak hozzá. A két szedés közti időszakból származó teák kevésbé elterjedtek. A második szedésre májusban-júniusban kerül sor. A június közepi monszunidőszakban szedett teának a sok eső miatt nagy a nedvességtartalma, és minősége ezért csak átlagos. Az őszi szedésű teák (autumnals) szürete októberre tehető. A tealevelek színe sötétbarna, főzetük rezes árnyalatú.
Egy ősi kínai mondás szerint a legjobb teákat a magas hegyek adják, de ez nem akadályozza meg a kínaiakat abban, hogy bárhol, még a nagyvárosok mellé is teát telepítsenek. Először a hollandok közvetítésével jutott tea Európába.
Tudjuk, hogy Amerikában sokáig a teát kedvelték (az ötórai teázás szokását átvették az angoloktól). A „bostoni teadélután” néven elhíresült esemény vetett véget az amerikaiak teavonzalmának, és megnyitotta az utat a kávéivásnak. Amerikában egyedül a Brit Kelet-indiai Társaságtól lehetett legálisan teát vásárolni, amire fontonként 3 penny adót vetettek ki. A törvény beiktatása után két évvel az amerikai gyarmatok fellázadtak, és a legtöbb amerikai kikötő megtagadta, hogy partra rakjanak bármilyen, vámmal sújtott árut. A brit teahajókat Bostonban álruhás indiánok foglalták el, és 340 ládányi teát a tengerbe fordítottak. Ezzel vette kezdetét az amerikai függetlenségi háború, és az amerikaiak ezentúl inkább kávét ittak.
A zöld és a fekete tea, bizony, nem két különböző növény termése! A 6 különböző tea – a fehér, a fekete, a zöld, az oolong, az illatosított és a préselt – csupán a feldolgozásuk módjában különböznek egymástól.
- A zöld tea nem fermentált tea. A frissen szedett tealeveleket hagyják megszáradni, majd hőkezeléssel meggátolják mindennemű fermentáció vagy oxidáció kialakulását, így a levelek nem romlanak meg.
- Az oolong teák félig fermentált teák – nem szedik le hamar a leveleket, viszont leszedés után azonnal feldolgozzák őket.
- A fekete teáknál a feldolgozási folyamat mindenütt ugyanaz: ez a fonnyasztás, a hengerelés, a fermentálás és a hevítés vagy szárítás. A leszedett leveleket kiterítik fonnyasztásra (a finomabb leveleket árnyékba), míg hajlékonnyá nem válnak, és a levélfelület felhasadása nélkül lehet hengerelni azokat. A szikkadt leveleket ezután hengerelik (sodorják), ezzel kialakul a végső szín és az íz. Az összetömörödött tearögöket széttördelik, majd a leveleket hűvös helyen öt órára kiterítik. Ezalatt a levelek – a levegővel érintkezve – oxigént vesznek fel, minek következtében a színük zöldről rézvörösre változik.
Végül az oxidálódott (fermentálódott) leveleket hevítik, amivel megállítják a természetes bomlást. Ebben a stádiumban válnak a levelek feketévé. A hevítést nyílt lángra helyezett hatalmas serpenyőkben végzik.
A TEA TITKAI
Hűvös őszi-téli napokon, amikor átfázva, dideregve hazaérkezünk, mi sem esik jobban, mint bevackolni magunkat kedvenc fotelunkba, miközben kezünket kedvenc teásbögrénken melengetjük. A tea valahogy lelassít, mert teázás közben sosem türelmetlenkedünk. Vajon mire kell odafigyelni teavásárlásnál? Mi a jó tea titka? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
– Harmincvalahány évvel ezelőtt, amikor élelmiszeripari technológusként a kezembe vettem a diplomámat, még én sem tudtam volna a kérdésekre válaszolni – kezdi mosolyogva Bercsényi-Bíró Zsuzsanna, Magyarország legelismertebb teaszakértője, a B&B Marketing Bt. ügyvezető igazgatója.
– A hiánygazdálkodás időszakában ugyanis csak háromfajta fekete teát (kínait, oroszt, indiait), illetve az ezek keverékéből előállított variációkat lehetett nálunk kapni. A sors azonban úgy hozta, hogy a Compack cégnél kaptam állást, és a rendszerváltás után megkaptuk a teabehozatal külkereskedelmi jogát. Engem pedig szó szerint bedobtak a mély vízbe. Tapasztalat nélkül, élesben bizonyítottam.Több kontinensről szereztem be a teákat, úgy, hogy közben nem volt kitől tanácsot kérni, mert egyedül voltam a posztra. A következő évben bekerültem a Lipton angliai tea tesztelői közé, és tanulmányozhattam a nagyon fontos fajtaminősítési, kóstolási technikát. Naponta öt-hatszáz teamintát kóstoltam, elemeztem ki. Ezután már könnyebben ment a válogatás a sok száz aukciós teából.
– Mostanra sikerült eljutnom a világ legjelentősebb teaültetvényeire. A legfelejthetetlenebb az észak-indiai Darjeeling környéke! A teaültetvények ugyanis a Himalája déli lejtőin, 1500-2000 m magasan vannak. Lélegzetelállító látvány! Egyébként innét nem messze található Körösi Csoma Sándor sírja. Különleges emlékek fűznek Yunnanhoz is, amely Kína délnyugati részén található. Sehol máshol nem voltak az emberek annyira kedvesek, mint itt. Egyszer kocsival mentünk ki a terepre, amikor a rádióban megszólalt a Kék Duna keringő, és a kísérőim dúdolni kezdték.
Grúziában viszont az akkor még szovjet teaminiszter – mert náluk ilyen is volt – igazgatói állást ajánlott. Az általam már ismert indiai ortodox tea feldolgozási eljárását és a nemzetközi teaminősítést kellett volna megtanítanom velük.
– A keleti kultúrákban a nők egyenjogúsága nem elfogadott. Soha nem érezte azt, hogy hátrányos helyzetben van az öltönyös kollégáival szemben?
– Igen, ezt a pályát szinte kizárólag a férfiak uralják. Olyan kolléganővel, aki nemcsak kóstolja, de vásárolja is a teákat, nem is találkoztam. Talán pont ezért voltak a férfiak mindig segítőkészek velem szemben. Ennek köszönhetően nem volt bennem félszegség, és könnyen tudtam alkudni velük. Sőt, tanácsokkal próbáltam segíteni az egyes szakembereket: Sri Lankán például azelőtt nem volt teakeverés és -csomagolás. Rámutattam: ha ott helyben feldogozzák, az nagyobb profitot jelent. Talán ennek is köszönhető, hogy három éve meghívást kaptam a hongkongi nemzetközi teakiállításra, pedig nem dolgozom nemzetközi cégben, hanem a saját nagykereskedésemben. Ez volt a legnagyobb elismerés, amit kaptam, immáron nyugdíjasan.
Olvass tovább: A tea titkai
