Itt az ősz, s vele jönnek a borús, nyirkos napok, amelyektől a lelkünk is nyirkos – és messze tűnik a boldogság. Jó hír a rosszban, hogy a boldogság programozását meg lehet tanulni.
A gének tehetnek arról is, hogy boldognak érezzük-e magunkat, vagy sem. Szervezetünkben minden kémia. A „boldog ember” a születésekor nagy adagot kapott abból a vegyi anyagból, amelytől boldognak érzi magát. A szomorkás, pesszimista emberek kevesebbet kaptak belőle. De harcolhatunk az öröklött hajlamok ellen! A tudósok szerint a boldogságot: meg lehet tanulni!
(© Jimmy Marble / Allbirds)
Kislány korunkban álmodoztunk
Elképzeltük, milyen lesz az életünk tizennyolc vagy húszéves korunkban: férjhez megyünk, szép házunk és gyerekeink lesznek, jó munkahelyünk... Aztán húsz- és huszonöt évesek lettünk, volt munkánk és gyerekünk, oda mehettünk, ahová akartunk – és abbahagytuk az álmodozást.
Túl sok lett a gond, kevés a napfény. Már csak olyasmiket tervezgetünk, mikor lesz a nagybevásárlás, mikor mit főzzünk. És a boldogság kék madara messzire száll.
A képes magazinok ontják a tanácsokat, mit kell tennünk, hogy boldogok legyünk. De! A boldogságlistának akkor van értelme, ha tudjuk, mit miért akarunk megtenni. (És azzal is tisztában kell lennünk, hogy megvannak-e az eszközeink, hogy elérjük a kitűzött célt.) Mert ha nincsenek meg, listánk depresszióba taszíthat. A pszichológusok szerint akkor van értelme a tervezésnek, ha a pontok megfelelnek az alábbi követelményeknek:
- Terveink teljesíthetőek.
- Összhangban állnak értékrendünkkel.
- A javunkat szolgálják.
- Nem lesz túl nagy a kudarc, ha mégsem sikerül...
Tűzzünk ki mindig újabb célokat
A jól összeállított kívánságlista önbizalmat ad, mert a terveket egymás után szépen teljesítjük. A teljesítetlen tervek lehangolnak: hiába igyekszünk, nem tudjuk elérni azt, amit kitűztünk magunk elé. Egyre kedvetlenebbek leszünk. Például: ha már négy éven keresztül mindig beterveztük, hogy szeptembertől angolra járunk, és hiába jelentkezünk be a kurzusra, nem járunk el – akkor ezt a tervet töröljük a listáról. Mégpedig azért, mert az angol nem annyira fontos számunkra. Talán csak azért terveztük be, mert jó lenne tudni angolul...
Vagy: adva van egy nő, akinek a munkahelyén csak karcsú lányok dolgoznak. Ő viszont nyolcvan kiló, és a lezser ruhákban érzi jól magát. Ha azt a tervet veszi fel a listájára, hogy fél éven belül a kolléganőire fog hasonlítani, akik szigorúan csak 36-os kosztümökben járnak – terve megvalósíthatatlan lesz. De! Akkor sem válik boldoggá, ha sikerül véghezvinnie a tervét. Kistresszelt, csontsovány nő lesz belőle.
Mi tenne boldoggá?
A boldogságot különféle technikákkal lehet elérni. Egészen egyszerű dolgok kellenek hozzá. Például: mindennap felírunk a jegyzetfüzetünkbe három dolgot, amiért hálásak vagyunk a sornak. A másik módszer: naponta gondolkodjunk el azon, mi jó van az életünkben. Hogy semmi sem jut eszünkbe?
Ha naponta felolvasást tartunk az elfekvőben senyvedő öreg néniknek, vagy sétálni visszük a vakok intézetének valamelyik ápoltját, rá fogunk jönni, milyen szerencsések vagyunk, és milyen remek életünk van. Hasonló hatással van ránk, ha olyan könyvet olvasunk, amelyben nehéz életsorsokról írnak.
Éljünk a magunk örömére
Ez a tanács főleg azoknak a nőknek szól, akik általában másokra – a férjükre, a gyerekeikre, a szüleikre – gondolva élik az életüket. Folyamatosan olyan terveik vannak, amelyek az ő álmaikat teljesítik. Ez nem helyes. Életünket a családi és baráti példák szerint rendezzük be. Magunkat általában a családtagjainkhoz mérjük. Ha például egy lány egy filozófus apa és egy orvosnő anya mellett nő fel, maga is azt várja magától, hogy sikeres ember legyen. A személyünkhöz fűzött remények inspirálhatnak, de frusztrálhatnak is bennünket, főként, ha saját hajlamaink más irányba vinnének.
Nem a vagyon, hanem az élmények a fontosak!
A sikeres és (okosan) gazdag emberek nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az élményeknek, mint a tárgyak birtoklásának. Hát igen, mondhatnánk, amikor már van házuk, autójuk, ékszereik... Akkor már részt vehetnek ejtőernyős-tanfolyamon! Csakhogy nem így van. A sikeres ember azért sikeres, mert számításai általában beválnak. És rájön: annak van a legnagyobb értéke, amit átélünk! Mi legyen a listán? Ami szinte magától kerül oda. Meg kell békélnünk a gondolattal, hogy minden nem lehet a miénk.
(© Jimmy Marble / Allbirds)
A lista bármikor összetéphető
Vannak készen kapható listák, ajánlásaik azonban csalókák lehetnek, hiszen minden ember más. Azoknak felelnek meg, akik határozatlanok, és szükségük van mintára. A „boldogságlista” azonban soha ne legyen kényszerítő körülmény, amelyet mindenáron teljesíteni kell. Nyugodtan tartalmazhat bármit, ami nekünk örömet szerez. Például ilyen pontokat:
- Mindennap szakítok magamra egy félórát, amikor nem csinálok semmit.
- Hiszek benne, hogy mindent ügyesen elvégzek – egészen addig, amíg valaki nem figyelmeztet az ellenkezőjére.
- Nem teszek semmi olyasmit, amit szégyellnem kellene a gyerekeim előtt.
- Büszke vagyok magamra, hogy képes voltam kialakítani a mai életemet.
S még valami. A legjobb lista sem ér fel azzal, mint ha magunkban megfogalmazzuk, utána pedig hangosan kimondjuk a kívánságainkat. Lehet, hogy szeretteink szívesen segítenének, ha tudnák, mire vágyunk. Kis papirosra is felírhatjuk a vágyainkat.
