A Covid–19 járvány alaposan felforgatta a mindennapi, köztük az orvosi segítséget kérő szokásainkat is. Sajnos, gyakran nem a jó irányába. A távolságtartás, az orvosi segítség megkeresésének bonyolult formái okozhatják, hogy bizonyos kezdeti panaszokat rosszul ítélünk meg, és így késve, csak a tünetek súlyosbodásakor kérünk segítséget.
Az orvosi szakirodalom „időablaknak” nevezi a tünetek kialakulásától a segítség kéréséig/érkezéséig tartó időt. Nos, ennek az időablaknak különös jelentősége van az agyérkatasztrófa (stroke) – népies nevén a gutaütés, a szélütés, az agyvérzés, szlovák nevén: porážka, náhla cievna príhoda mozgová – kezdeti szakaszában.
A minálunk is gyakori – ezer emberből egy év alatt 4-5 főt érintő – agyérkatasztrófa az agyműködés olyan zavara, amelyet bizonyos agyi területek vérellátásában hirtelen beálló akadályozottság okoz. Az esetek döntő többségében agyi érelzáródás alakul ki, amikor az eltömődött ér által ellátott területen ún. iszkémiás (vértelen) góc jön létre.
Ez a helyzet akkor oldható meg, ha az eret sikerül újra átjárhatóvá tenni, és így újra biztosítani a gócban található idegsejtek vér-, azaz oxigénellátását. Nos, itt lép a képbe az időablak.
1995-ben jelent meg az első közlemény arról, hogyha a tünetek kialakulásának kezdetétől számított 3 órán belül sikerül egy karérbe adott vérrögoldó gyógyszer segítségével újból megnyitni (rekanalizálni) a bajt okozó agyi eret, a kezdeti súlyosnak mutatkozó tünetek (bénulás, beszédzavar) visszafordíthatók, ill. megakadályozható a halál.
Később – a vérrögoldó gyógyszerek fejlesztésének köszönhetően – ez az időablak kicsit kitolódott négy és fél órára. Vagyis az első panaszok, tünetek megjelenésétől számított 4,5 órán belül orvosi ellátáshoz – ideális esetben ún. stroke-centrumba – kellene a betegnek jutnia. Sajnos, az emlegetett szélütés gyakran a hajnali órákban éri a beteget. Ez a magyarázata az ún. hezitációs időnek – tétovázás, bizonytalankodás –, amikor a beteg vagy a hozzátartozó, a családtag az ébredéskor már a meglevő panaszokat (szédülés, gyengeség), tüneteket (enyhe beszédzavar, az egyik oldal végtagjainak gyengesége, járászavar stb.) hajlamos elbagatellizálni: „Volt már ilyen, majd elmúlik, lehet, hogy valahol felszedtem a vírust stb.”
Ez a tétovázás azonban utat nyit a meghosszabbodó „időablak” alatt kialakuló további agysejtpusztulásnak. Így a kezdetben visszafordítható, enyhe tünetek egyre erősödnek, és súlyos maradványtünetekkel gyógyuló féloldali bénuláshoz, beszédképtelenséghez, ágyhoz vagy tolókocsihoz való kötöttséghez vezetnek.
Mit tehetünk tehát az „időablak” minél kisebbre szűkítése érdekében? Ha szédülésre, tompa fejfájásra, „gyengeségre” ébred valaki, nyelve nehezen forog, arca eltorzul, egyik szájzuga alacsonyabban áll, írása, beszéde bizonytalan, zavart, keze, lába nehezen mozdul, kézfogása erőtlen – nos, mindezek a panaszok, tünetek felvetik a szélütés gyanúját.
Ez a gyanú elegendő ok arra, hogy azonnal orvost (gyorsmentőt) hívjunk. Nagyon fontos, hogy a pontos lakcím (házszám, emelet) mellett jelezzük azt is, hogy „agyvérzésre” gyanakszunk. Ezzel segítséget nyújtunk az adatokat rögzítő diszpécsernek is, aki így a megfelelő felszereltségű gyorsmentőt tudja indítani a beteghez.
