Írásomnak szomorú apropója van: a közelmúltban a szülőfalumban egy 60 év körüli nő önkezével vetett véget életének. A tragikus esemény mint orvost is megdöbbentett: közel ötvenéves orvosi pályafutásom során több öngyilkosnak a halottszemléjét is el kellett végeznem: mindannyian férfiak voltak.
„Leért melankóliájának a mélypontjára, ahonnan nincs tovább?” (Szerb Antal) Milyen problémás élethelyzet kényszeríthette, hogy a „megoldásnak” ezt a tragikus, végzetes formáját válassza? Nos, e kérdésekre valószínűleg sosem kaphatunk választ.
(© Vicky Leta / Mashable)
Az orvosi szakirodalom ismeri a bilanzöngyilkosság fogalmát. Olyan öngyilkosság ez, amikor az elkövető „mérlegre” (bilanz) teszi a pro és kontra érveket. Pl. a daganatos betegség végstádiumába került beteg mérlegeli: „érdemes-e” kitennie saját magát és az őt ápoló, de már kimerült szeretteit a további fájdalmaknak, szenvedésnek.
Ilyenkor billenhet el a mérleg az önként vállalt halál irányába. Más esetekben – családi, anyagi problémák látszólagos megoldhatatlanságának láttán, váratlan halálesetnél, élettárs elvesztésekor – ezt a mérlegkibillenést akadályozhatná meg egy őszinte beszélgetés. De kivel? Családtag, barát, ismerős általában hajlamos arra, hogy „tanácsot” adjon, esetleg szemrehányást tegyen, s fokozza ezzel az amúgy is kritikus élethelyzetet.
E probléma megoldására jött létre a „lelki elsősegélyként” ismertté vált telefonos szolgálat. E szolgálat célja, hogy a bajba, kétségbeesésbe került és megoldást nem látó ember egy ismeretlen, kívülálló embertársnak mondhassa el gondját, baját.
Sietünk leszögezni: a telefonon keresztül csak elsősegélynyújtásra van lehetőség – nem helyettesítheti az orvos, a lélekgyógyász (pszichiáter) segítségét. E beszélgetés azonban segíthet abban, hogy arról a bizonyos mérlegserpenyőről levegye azt az akut gondot, bajt, amely következtében az „élet” serpenyője kerülhet túlsúlyba. Segíthet abban is, hogy egy ilyen beszélgetés után a hívó félnek legyen bátorsága segítséget kérni a szakembertől (lélekgyógyásztól).
A vonal túlsó végén jelentkező segítő elsősorban azzal segít, hogy szakszerű kérdéseivel a másik fél lelkivilágának olyan mélységeibe hatol be, ahol esetleg a válasz is található a felvetett kérdésekre. Abban segít tehát, hogy a hívó fél megtalálhassa a saját megoldását, vagy legalább visszanyerje hitét abban, hogy minden krízishelyzetből létezik kiút! Egy ilyen beszélgetés életet menthet: megakadályozhatja, hogy a stresszes, depressziós lelkiállapotban lévő személy ne az öngyilkosságban lássa a „megoldást”.
Nagyon fontos követelmény az ilyen szolgálattól, hogy a hozzá forduló személy anyanyelvén mondhassa el gondját, baját. Hiszen ilyen beszűkült lelki állapotban még anyanyelven is nehéz megfogalmazni, mi bántja, mit lát reménytelennek – hát még idegen nyelven! Ezért örülhetünk annak, hogy napjainkban már két telefonszámon is magyar nyelven kérhet a rászoruló segítséget.
A 0918 500 333 (Orange) és a 0904 500 338 (Telekom) számokon magyarul fogadják a hívást. Mindkét telefon alapdíjas. Éljünk ezzel a lehetősséggel valahányszor nem tudunk egyedül megküzdeni a váratlanul felmerült és reménytelennek látszó élethelyzettel!
