Lisztérzékenység

A lisztérzékenység, más néven cöliákia az egész szervezet működésére kiható autoimmun betegség. Jellegzetessége a gluténérzékenység, a teljes glutén-intolerancia.

A betegség kiváltója a kalászos gabonafélékben lévő sikér (glutén) egyik fehérjecsoportja, a gliadin. A lisztérzékenység leggyakoribb formájában a glutén fogyasztása emésztőrendszeri panaszokat okoz, hatására sérül a vékonybél nyálkahártyája, és a rajta található bélbolyhok elpusztulnak. A bélbolyhok hiánya miatt romlik a tápanyag felszívódása, ennek következtében alultápláltság, vitamin- és ásványianyag-hiány alakul ki, ami vérszegénységhez, csontritkuláshoz és más betegségekhez (a betegség kezeletlensége nélkül rosszindulatú daganatokhoz) vezet.

(© Adobestock)

A lisztérzékenységet egyelőre nem lehet gyógyítani, de gluténmentes diétával nagyon jól kezelhető. A diétát egész életen át tartani kell. Olvasóinkat közelebbről is meg szeretnénk ismertetni ezzel a mind gyakoribb betegséggel, ezért felkértük a szintén lisztérzékenységben szenvedő dunaszerdahelyi Belkovics Anitát, hogy mondja el tapasztalatait.

– Milyen tünetekkel jelentkezett a betegsége?

– Nagyon összetett tüneteim voltak hosszú időn keresztül: állandó haspuffadás, még a víztől is. Láthatóan nagyobb volt a hasam. Egy idő után már figyeltem a tünetekre, és észrevettem, hogy minden ételtől felpuffadok. Reggel, éhgyomorra még alig, de délutánra, többszöri evés után már nagyon. Azonkívül hol a gyomrom fájt, hol a hasam, állandó székrekedésem volt. Aztán gyengeség, szédülés, depresszió, rossz hangulat, kedvetlenség, mert ez a betegség a lelkiállapotra is hat. Az állandó tompa gyomorfájás miatt nem volt kedvem társaságba járni. Bármit ettem, mindjárt rosszul lettem.

– Hány éves korában kezdődött a betegsége?

– A betegségem fokozatosan alakult ki. Huszonöt éves koromban figyeltem föl a tünetekre, akkor lettek annyira szembetűnőek, hogy orvoshoz mentem. Először puffadásgátló gyógyszerekkel kezeltek, aztán amikor nem javult az állapotom, a körzeti orvosom gasztroenterológushoz küldött. Rögtön átestem a gyomortükrözésen, puffadásgátló és gyomorsavmegkötő, emésztést könnyítő gyógyszereket kaptam, de ezek hatására sem javultam. Folyamatosan kivizsgálásokra jártam. Székletminta-vizsgálat, többféle vérvizsgálat következett, azzal az eredménnyel, hogy kandidagyanús vagyok. Ekkor elkezdtem a kandidadiétát. Egy hónapos kandidadiéta után egy picit mintha jobban lettem volna, de a tüneteim nem múltak el. Akkor a doktornő azt mondta, hogy most már minden más betegséget kizártak, csak egy bajom lehet, a lisztérzékenység, és beutalt Pozsonyba mintavételre.

A lisztérzékenység Japánban és Afrikában nem fordul elő, Európában és az Egyesült Államokban gyakori.

– Hogyan állapították meg a betegséget?

– Speciális mintavételre került sor a vékonybélből. Három hét múlva megjött az eredmény, ami egyértelműen kimutatta, hogy liszt- és tejcukorérzékeny vagyok. Amikor a doktornő közölte velem, hogy ez és ez van, úgy éreztem, hogy összedől a világ. Elmondta, hogy mit jelent ez a betegség. Hogy nem ehetek semmilyen olyan ételt, amelyben búza, árpa, rozs, zab, azaz glutén van (rizst és krumplit igen). Ehhez párosult még a laktózérzékenység, úgyhogy nem ehetek tejet, túrót, joghurtot, sem olyan ételt, amelyben tej vagy tejszármazék van. Amikor kijöttem a rendelőből, majdnem sírva fakadtam, hogy mi lesz énvelem. Elég megterhelő volt a kemény kandidadiéta is, hát még ez! Azután újra beszéltem a doktornővel, és ő elmondta, hogy mit ehetek. Felírta receptre a gluténmentes ételeket, a liszteket, tésztát, prézlit, darát, hogy próbáljam ki, mi nem okoz panaszt.

– Hol tudta megvenni ezeket az alapanyagokat? Csak patikákban kaphatók?

– A kétezres évek elején, amikor kiderült a betegségem, nálunk csak patikában lehetett kapni a liszteket és a többi terméket. Ma már sokfelé kaphatók, bioüzletekben és nagyobb élelmiszerüzletekben is, mert egyre több a beteg. Mikor a gyógyszertárban megkaptam a lisztcsomagomat, egyenesen a könyvesbolt felé vettem az irányt, és vettem egy könyvet, amely a lisztérzékenységről szólt, majd otthon áttanulmányoztam. Egy héten belül vettem egy kenyérsütőt, és megpróbálkoztam a kenyérsütéssel. Azóta is itthon sütöm a kenyeret gluténmentes lisztből, illetve üzletben vásárolok, ha éppen úgy adódik.

Belkovics Anita

– Mennyire szigorú ez a diéta?

– Nagyon szigorú. Nem ehetek meg egy fél szelet, búzalisztből készült kenyeret sem, mert akkor máris jön a gyomorfájás, a puffadás, az összes tünet. A gluténmentes diéta bevezetése után viszont két héten belül megszűntek a tüneteim, és azóta sincsenek. Ez már hetedik éve tart. A diéta elején lefogytam, de most már visszaszedtem a kilóimat, sőt!

– A diéta tehát nem azt jelenti, hogy ha az ember nem eszik glutént tartalmazó lisztet, csontsoványra lefogy.

– Nem. Bár attól is függ, hogy kinél mikor derül ki, hogy ez a baja. Ha valaki nem megy el orvoshoz, és otthon szenved, az azért megviseli a szervezetet. Tudok olyanról is, aki öt éven keresztül nem ment el orvoshoz, pedig megvoltak a tünetei, és aztán károsodott a veséje, mája, mindene.

– Ez a diéta örök életre szól?

– Igen, be kell tartani egész életünk folyamán. A kezelés elején nagyon szigorúan diétáztam, és most is tartom a diétát, azzal a különbséggel, hogy a tejtermékeket már fogyaszthatom. A tejcukor-érzékenységem elmúlt, mert a szigorú diéta hatására a vékonybél nyálkahártyája regenerálódik, azaz a laktózérzékenység „kinőhető” felnőttkorban is. Én annak idején ezt úgy beszéltem meg a doktornővel, hogy két-három évig csak a laktózmentes tejtermékeket fogom fogyasztani. Akkor még nehezen lehetett hozzájutni a laktózmentes tejhez, hát rendszeresen átjártam Győrbe, ott szereztem be a laktózmentes tejet, tejfölt, sajtot.

Ma már nálunk is sok helyen kapható laktózmentes tej. A tejérzékenység régóta meglevő betegség, de nálunk nemigen foglalkoztak vele, Magyarországon hamarabb fölfigyeltek rá.

– A zöldségekre hogyan reagált?

– A diagnózis megállapítása előtt mindent ettem, mert akkor még nem tudtam megállapítani, hogy mi árt. A zöldségek és gyümölcsök nem okoztak különösebb panaszokat, mert akkoriban úgy éreztem, hogy bármit eszem, fáj a gyomrom, s ha megiszom egy pohár üdítőt, még az sem tesz jót. Mivel nagyon lefogytam, a gasztroenterológus előírt egy vitaminkúrát, és naponta meg kellett innom ezekből az italokból egy adott mennyiséget, hogy egy kicsit megerősödjek. Ezekben minden benne volt, nemcsak vitaminok, hanem nyomelemek, ásványi anyagok is. Állandóan ezt kellett innom.

– A diagnózis felállítása után kapott az orvostól tájékoztató segédanyagot?

– Kaptam. Sőt azt is mondta, hogy ha tanácstalan leszek, hogy mit főzzek, mit egyek – nagyon édesszájú vagyok –, akkor menjek el egy adott címre, és kérjek tanácsot egy másik betegtől. Erre nem volt szükség, mert az anyukámmal gyorsan belejöttünk a diétás ételek készítésébe. Az interneten sok minden fenn van, recepteket is onnan gyűjtögettem, azután az ellenőrzések alkalmával az orvosi rendelőben is találkoztam más betegekkel. Egy hasonló diagnózisú asszonnyal sokat beszélgettem, recepteket is cseréltünk. Indításként segítettek a barátnőim is, recepteket kerestek nekem. A mai napig betartom, hogy először a magam rántott húsát sütöm ki az olajban, azután a családomét. A tésztákat is külön főzöm, ezt betartom.

– Mit nem szabad még fogyasztania a gabonaféléken kívül?

– Mindent szabad, ami nem tartalmaz glutént. De glutént majdnem minden élelmiszer tartalmaz, például még a kecsöp és a mustár is. Ki kellett tapasztalnom, melyek azok a gyártók, amelyek nem tesznek sűrítőanyagként glutént a termékeikbe, vagy gluténmentes termékeket is gyártanak. A tejcukorérzékenységem, hála istennek, megszűnt, de azért nem sok tejterméket fogyasztok, csak sajtokat és túrót. Három év szigorú tejmentes év után egy-egy kanál joghurtot ettem vagy, egy kis sajtot kentem a kenyérre, és amikor nem okozott problémát, fokozatosan hozzászoktattam a szervezetemet. Most már a kávéba nyugodtan beleönthetem a tejet.

– A terhesség nem okozott problémát? Nem romlott az állapota?

– A doktornő felhívta a figyelmemet, hogy a terhesség alatt még szigorúbban tartsam be a diétát, kerüljek mindent, amit nem szabad fogyasztanom. Tartottam tőle, hogy a gyermekem károsodni fog, vagy a diéta befolyásolni fogja a fejlődését, de szerencsére nem így lett. Végül is én fogyasztok mindent, csak más alapanyagokból. Rizst, krumplit ehetek, kukoricalisztet ehetek, és ma már sok mindent készítenek kukoricából. Viszonylag olcsó is, ami jó, mert a gluténmentes termékek drágák. A terhességem alatt sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottam.

A kislányomon eddig nem látszik, hogy beteg lenne, igaz, egyéves koráig őt is szigorú diétán tartottam az orvos javaslatára. Szoptatni is tudtam, mert az anyatej nem ártalmas a kisbabának, a tejérzéknység az anyatejre nem vonatkozik.

– A háztartása mennyiben alakult át a betegsége hatására?

– Úgy, hogy a spájzunkban van egy polc, amelyen csak azok az ételek és alapanyagok vannak, amelyeket én fogyasztok. Kétfelé főzök. A családom megehetné, amit én ehetek, de egyrészt az én ételeim egy kicsit más ízűek, másrészt a diétám sokkal drágább, mint a hagyományos alapanyagok, úgyhogy a költségvetés szempontjából nem mindegy, hogy egyedül én eszem-e a diétás ételeket, vagy mind a hárman azokat fogyasztjuk.

– Milyen termékek kaphatók nálunk azokból, amelyekre szüksége van egy lisztérzékeny betegnek?

– Most már szinte mindenhez hozzá lehet jutni. Miket szoktam venni magamnak? Kekszeket, egyszerű nápolyikat. A liszteket, darát gyógyszertárban veszem, és inkább magam készítem el az ételeimet, mert az a legbiztosabb. Az én ételeim még nyomokban sem tartalmazhatnak glutént. Például: hiába veszek gluténmentes felvágottat, ha az elárusítónő előzőleg egy liszttel sűrített kenőmájast vágott ugyanazzal a késsel. A minimális gluténmennyiség is ronda tüneteket okozhat. A kenyeremet rendszeresen otthon sütöm. A családban és a barátaimnál már szinte mindenhol megtalálható az a liszt, amelyet én fogyaszthatok, hogy ha valahol megjelenek, akkor meg tudjanak kínálni. Ez nagyon jó, mert sokáig csak a szüleimnél és a férjem anyukájánál tudtam enni, meg persze itthon. Amikor sétálok a kislányommal, hiába ennék egy hot dogot vagy pizzát, nem ehetem meg. Fagylaltot se nyalogathatok, mert sok fagyiban van liszt.

(© Adobestock)

– Sokáig étterembe se mertem elmenni, mert hiába kérek natúrszeletet, ha előzőleg a húst megforgatták lisztben, vagy olyan olajban sütötték meg, amelyikben a liszttel és prézlivel panírozott húsok sülnek. Csak olyan helyekre megyek, ahol van ismerősöm, aki felügyel rá, hogy jól készítsék el az ételemet. Ja, és a sütemények. Van már egy-két olyan cukrászda, ahol a lisztérzékenyeknek is vannak sütemények. Most már azt is tudom, melyik hentesnél vásárolhatok, hol van gluténmentes szalámi, pástétom, melyek azok a gyártók, amelyek gluténmentes termékeket gyártanak. Van egy listám, amelyen feltüntették, melyik szlovák és cseh gyártótól lehet vásárolni. Évről évre több segédanyag van. Amikor nálam elkezdődött ez a betegség, akkor még csak egy gyártó volt Szlovákiában, amelytől ezt-azt meg lehetett venni. A gyógyszertárakon kívül pl. a Billában és a DM-ben is vannak gluténmentes termékek. 

• A lisztérzékenység örökletes, a betegek első fokú rokonainál 5-10 százalékban mutatható ki. Előfordulásában a környezeti tényezők is szerepet játszanak.
• Nem allergia, de a gliadin az allergiához hasonlóan tüneteket vált ki a vékonybélben.
• A vékonybelet bélelő nyálkahártya felületén apró bélbolyhok találhatók, amelyek növelik a vékonybél felületét, hogy a tápanyag minél nagyobb felületen szívódhasson fel. Kiterítve a vékonybél felülete ennek köszönhetően teniszpálya nagyságú.
• A glutén hatására a bélbolyhok elhalnak, és a bél nem tudja teljesíteni tápanyagfelszívó feladatát. A szervezet éhezik.
• A beteg érdeke, hogy betegségét minél előbb felfedezzék, és megfelelő diétával kezeljék. A lisztérzékenység jól kezelhető – a diétával megelőzhetőek a következményes és társuló betegségek.

Minél későbbi életkorban fejlődik ki a betegség, annál különfélébb tünetekben nyilvánul meg. A cöliákia legtipikusabb tünete a hasmenés, a kóros fogyás és a gyengeség. Ezek a tünetek a diagnosztizált lisztérzékenyek 80 százalékára jellemzők.

Gyermekkori tünetek

A panaszok többnyire 14-18 hónapos korban, a lisztes táplálék bevezetését követően kezdődnek. A gyerekek étvágytalanná válnak, hánynak, hasuk jellegzetesen előredomborodik (pókhas). Tetemes mennyiségű székletük bűzös, csomós állagú, láthatóan sok zsírt tartalmaz. A végtagok feltűnően vékonyak. A gyerekek vérszegények, kedvetlenek, nyűgösek, ingerlékenyek, fáradtak, szívesebben fekszenek.

Felnőttkori tünetek

A felnőtteknél 20-50, leggyakrabban 35-40 éves kor között jelennek meg az emésztőrendszeri tünetek, de teljesen el is maradhatnak. Egyik legjellemzőbb tünet az elhúzódó, illetve ismételten jelentkező hasmenés, de székrekedés is előfordulhat. A széklet nagy tömegű, szabad szemmel is láthatóan nagy mennyiségű zsírt tartalmaz. A beteg puffadásra panaszkodik. A tápanyag-, vitamin- és ásványianyag-hiányra visszavezethető tünetek: kimerültség, a koncentrálóképesség csökkenése, depresszió, zavartság, csontproblémák és fájdalmak, szájnyálkahártya-fekélyek, fogíny-rendellenességek, izomgyengeség, arthritis, kóros fogyás, másodlagos laktózérzékenység, véralvadási zavarok, izomgörcsök, fokozott fogékonyság fertőzésekre.

Száraz, repedezett bőr, a vállon, fenéken, fejbőrön, térdnél és könyöknél jelentkező, erősen viszkető kiütés, a nőbetegek nehezen esnek teherbe, könnyen elvetélnek, a méhen belüli magzatnövekedés visszamarad, továbbá a cöliákiásoknál gyakrabban fordul elő a pajzsmirigyműködés zavara, az inzulinfüggő diabétesz, illetve a májon belüli epeútgyulladás. Diéta nélkül erősen megnő a bélcsatorna daganatos betegségeinek esélye, valamint további autoimmun-betegségek kialakulása.