Mert magyar! Egyre több a rendezvény, tábor, fesztivál, ahol olyan programok viszik a prímet, amilyeneket más népek nem tudnak. Magyar szereplőkkel. Idén a mi nyarunk is legyen magyar!!!
A magyarság az utóbbi években hihetetlen erővel keresi a gyökereit és magát. Ebben a keresésben ösztönösen fordulunk dobjaink, lovaink, ősi írásunk és hagyományaink felé.
Lovaglás
Már az alapiskolában megtanultuk: a magyar lovas nép. És úgy tűnik, a vér nem válik vízzé: az utóbbi időben a lovaglás és a lovagláshoz kapcsolódó hagyományőrzés (íjászat, vívás, ősmagyar és lovagi hagyományok) egyre kedveltebbek kicsik és nagyok között.
A lovaglás a reneszánszát éli, sokan vásárolnak lovat. Aki pedig nem teheti, lovagolni tanul a gyerekeivel együtt. A magyar tájrendezvények lassan elképzelhetetlenek lovak nélkül. Ki tudja? Talán a génjeink nem hagynak békén bennünket...
A lovaglásnak az egyszerű élvezeten túl fizikai, mentális és érzelmi jó hatásai is vannak. Fejleszti az egyensúlyérzéket és a koordinációt, alaposan megmozgatja a láb-, a has-, a váll- és a hátizmainkat. Lépésben lovagláskor testünk ugyanannyi kalóriát éget el, mintha gyalogolnánk. Érzelmi szempontból a lóval a nagybetűs természethez kapcsolódhatunk.
Sok lótulajdonos úgy érzi, hogy lovával rokonlelkek: „egy hullámhosszon mozognak”. Egyesek a magányt keresik a lovaglásban, mások épp ellenkezőleg: hasonló érdeklődésű emberek barátságát a lovasiskolákban. Megfelelő útmutatással akár a 3-4 éves gyerkőcöt is lóra ültethetjük, de idősebbek, ötvenesek is megtanulhatnak lovagolni.
A nyár folyamán mindenki megtalálhatja a neki megfelelő, a lakóhelyéhez közeli lovastábort. Képünkön: Sereghy Zoltán, a Kassai Lovasíjász Iskola komáromi tagja. Ő például nem tervez tábort, de bejelentkezés alapján bármikor mehetünk hozzá, gyerekünkkel együtt. A kisebb gyerekek pónin lovagolhatnak, a nagyobbak az íjjal is megtanulhatnak bánni.
Dobolás
A magyar ősvallás nagyon hasonló egyes keleti népek, illetve indián törzsek hitvilágához. Azonban a lelki-szellemi papjainkat nem sámánoknak, hanem táltosoknak neveztük, ezért mi nem sámándobon, hanem táltosdobon dobolunk. Mi célt szolgál a dobolás? A válasz egyszerű: megnyugtatja az embert. Különösen, ha nem egyedül, hanem körben ülve, társaságban dobol. Itt nem csak arról van szó, hogy az ember „kiveri magából” a feszültséget, a napi stresszt – bár ez is fontos. A táltosdobnak különleges rezgése van: mivel általában bal kezünkben tartjuk, a szívünkhöz közel, és a jobb kezünkkel ütjük, átrezegteti a szívünket-lelkünket. Szó szerint! És ha körben ülünk, a rezgés még inkább felerősödik.
Aki már dobolt körben, az tudja: a rezgés érezhetően átfut a testén, és energiával tölt fel. Bizonyítottan jó hatással van egészségünkre.
Találkoztam például olyan szívbeteggel, aki nem tud végighallgatni egy rockszámot (zavarja őt a dob ritmusa), a dobolókör azonban kimondottan megnyugtatja. Érdekesség, hogy nincs két egyforma dobolókör, és azon belül sincs két egyforma alkalom. Mindig függ attól, ki tartja, mi a célja a dobolással (sajnos, vannak önimádó, önjelölt táltosok is), és attól is, éppen milyen a csoport hangulata. A dobolóestek általában a hold járásához igazodnak, illetve más, különleges csillagállásokhoz (napforduló), esetleg nemzeti ünnepekhez.
További érdekesség, hogy a dobokat nem szokás kölcsönkérni, sem kölcsönadni. Azt mondják, a dob átveszi gazdája rezgéseit. Nem tudom, ez igaz-e, vagy sem, ám annyi bizonyos, hogy a dobot a rendszeresen doboló személyes tárgyként kezeli, puha gyolcsba bugyolálja, esetleg drága bőrtokban hordozza, mintákkal, szalagokkal, állatszőrökkel ékesíti. Ezért a dob mindig kifejezi tulajdonosa „egyéniségét” is.
Egy-egy dobolókörbe ismerősön keresztül juthatunk be. Ha nincs ilyen, különböző, „magyaros” rendezvényeken ismerkedhetünk meg velük. Ezeken a helyeken többnyire kézműves kirakodóvásárt is tartanak. Itt találkozhatunk dobkészítő mesterekkel, de interneten is felkutathatjuk őket. Nagyobb gyermekünknek készíttethetünk saját gyermekdobot. Kisebb gyerekünket pedig nyugodtan magunkkal vihetjük a dobolóestre. Sok gyermeket láttam már jóízűen aludni, miközben a felnőttek verik a ritmust...
Izzasztókunyhó
Az izzasztókunyhó szertartás az ősi kultúránkból örökölt tevékenység, amely nem azonos a manapság jobban ismert, skandináv típusú szaunával. Ókori történetírók ránk maradt feljegyzéseiben, illetve a középkori magyar inkvizíciós jegyzőkönyvekben olvasható, hogyan használták gyógyító célra a táltosok. Ősi módszerről van tehát szó, amelyik egyszerre gyógyítja a testi betegségeket, a lelki problémákat, valamint segíti a világ „magasabb szintű” megértését is (kapcsolódhatunk a „mindenséghez”).
Az izzasztókunyhó vázát erős, meghajlított ágakból készítik el a résztvevők, igluszerűen. Ezt a vázat takarókkal, vásznakkal, nemezekkel, bőrökkel takarják le. A közepébe kisebb gödröt ásnak, amelybe (miután mindenki elfoglalta a helyét a kunyhóban) tűzön felhevült köveket helyeznek. Ezeket a köveket leöntik vízzel, így forró gőz keletkezik. Voltaképpen hasonlít a gőzszaunához, de mégse az: itt nemcsak testi, hanem lelki tisztulásról, spirituális élményről is szó van. A kunyhóban gyakran dobolnak és énekelnek. Ennek erős “ráhangoló” hatása van.
A kunyhózás napján a szertartást végzők egészen a szertartás végéig böjtölnek, csak tiszta vizet isznak. Az izzasztókunyhóba nem mehet be súlyos keringési zavarokkal, idegrendszeri vagy légzőszervi betegséggel küzdő ember, illetve menstruáló nő.
„Izzasztókunyhókat” elsősorban dobolókörök vagy más, magyarsággal foglalkozó (baráti) társaságok szoktak tartani. Sok nyári tábor végződik izzasztókunyhóval. Ezek általában spirituális témájú vagy magyarsággal kapcsolatos, ismeretszerzésre is alkalmas rendezvények. Nagy, nyilvános izzasztókunyhókat, ahol teljesen idegenek izzadnak közösen, nem szokás tartani.
Baranta
Kopecsni Gábor így vallott a barantáról: „A baranta megcélozza az embert: test, lélek, szellem egysége.A testi síkot a harcművészet képviseli, a lelki részt őseink hite, a szellemiségét pedig a józan paraszti ész.” Mert a baranta nem más, mint a „magyar hagyományokra épülő harcművészet. A pásztorok mai napig élő testi harckultúrája éppen úgy beletartozik, mint az íjászat, ami valóban ősi. Arra törekszünk, hogy valóban a magyar népi hagyományokra alapozzunk. Vannak egyszerűsítő törekvések, melyek szerint más népek hagyományaival is ötvözhetjük, de én úgy tartom: inkább járjuk az utat lassan, akár tíz évig, de a magyar gyökereket szem előtt tartva.” Időközben – kétévnyi kutatómunka eredményeképpen – megszületett Gábor újabb könyve, a Népi harci testkultúra a Csallóközben.
Alaposan feldolgozta a témát, hiszen csaknem 300 oldalas munkájában 70 településen 93 személytől gyűjtött be adatokat a magyar népi birkózások, karikás ostor, bot, íjászat, bicska, hajítójátékok témakörében. Június végén került sor Gömörpéterfalán a II. ősök sarjai ünnepére, amellyel sikerült hagyományt teremteni a Baranta-völgyben.
Júliusban Gömörpéterfalán, festői környezetben, tábori és eszközös felszereléssel várják az érdeklődőket, akik fokozatvizsgákat tehetnek a tanultakból.
A barantások a következő nyári programokat kínálják: július 7-12. csikótábor (gyerekeknek 14 éves korig), július 14-20. a Felföldi Barantaszövetség edzőtábora (14 éven felüli barantázóknak), július 21-25. kutatási csoport tábora, aholélő gyűjtéssel és forrásanyag-feldolgozással is foglalkoznak. Barantásaink már hagyományos résztvevői a testvérnépek Bugaci találkozójának. A Kurultaj idén augusztus 8-10-én kerül megrendezésre. További információk: http://www.felfoldbaranta.com/
Rovásírás
Sok a kérdőjel körülötte, de már a Magyar Tudományos Akadémia is beismeri, hogy még véletlenül sem a magyarországi humanisták találmánya! Ősi írásforma, amely leginkább a székelyeknél őrződött meg. Újabb és újabb emlékei kerülnek elő a templomrestaurálásoknál. Például egy minden kétséget kizáróan régi időkből származó írás, amely a Kárpát-medencéhez és a magyarsághoz köthető. Jelenleg reneszánszát éli: iskolákban, táborokban is foglalkoznak vele.
A Palóc Társaság ősi tudás elnevezésű rovásírásversenyének az idei évben éppen Dunaszerdahelyen volt az országos döntője. Nehéz találni olyan hagyományőrző tábort, amelyik ne vette volna bele a programjába a rovásírás oktatását. Ma már könyvek is készülnek ezekkel a betűkkel, és számítógépre is le lehet tölteni a jelkészletét. Aki még nem sajátította volna el a székely-magyar rovásírást, annak egy lehetőség: http://www.kromek.hu/rovas/rovasiras_m_r.htm
