A 20. századi modern festészet egyik legjelentősebb alakja, H. Emile Matisse 1869-ben született egy francia kisvárosban, Le Cateau-Cambrésisben. Elsőszülöttként kereskedő szüleitől minden támogatást megkapott, hogy jogi pályára léphessen.
Nem sokkal a diplomája megszerzése után vakbélgyulladást kapott, amiből csupán egy év alatt sikerült felgyógyulnia. Ekkor kezdett el unalmában festegetni.
Nő kalappal, 1905-ből. A Matisse feleségéről készült kép a reneszánsz portrék hagyományából építkezve a lakonikus, leegyszerűsített kifejezésmód és a nagy színfelületek irányába indult el. (© San Francisco Museum of Modern Art)
Amikor visszament dolgozni, nemegyszer meg kellett őt dorgálni, mert a komoly bírósági akták margóit is telerajzolta. Négy évébe telt, mire belátta: ügyvédként így nem tud jól teljesíteni. Ez azonban komoly családi viszályokhoz vezetett, mert míg édesanyja támogatta fia „új hóbortját” – addig édesapja ellenezte. Matisse hajthatatlan maradt. Beiratkozott a párizsi École des Beaux Arts-ba, ahol festészetet tanult. Első képein a környezetében lévő tárgyakat, virágokat ábrázolja.
A rákövetkező évben, 1898-ban, feleségül veszi az akkor már négyéves kislánya, Marguerite édesanyját. A festő részéről ez nem egy mindent elsöprő nagy szerelem, amit a lánykérésnél elhangzott szavai is bizonyítanak: „Mielőtt igent mondasz, tudnod kell, hogy szeretlek, de az egyetlen, örök szerelmem az a mindig is a festészet lesz.”
„Az egyensúly és a tisztaság művészetére törekszem, olyanra, amely nem nyugtalanít, s nem zavar össze. Szeretném, ha a fáradt, túlterhelt, megtört emberek békére és nyugalomra találnának képeim nézegetése közben” – mondta Matisse.
Nászútra pedig Londonba, ahhoz a mesterhez vitte el Ameliét, aki példaképe volt: Turnerhoz. A következő években még két fiúval bővült a család, és hogy megéljenek, felesége kénytelen volt munkát vállalni egy divatáruüzletben. Matisse azonban szerencsés csillagzat alatt született, a nagy áttörésre nem kellett sokat várnia.
Az 1905-ös Őszi Szalon, ahol a Gyönyör, pompa, csend és Nő kalappal c. képét állította ki, nem csupán számára hozta meg a sikert, de a köré csoportosult festőknek – ahogy egy kritikus elnevezte őket –, a „Vadak”-nak is. Ennek a csoportnak a tagjai tiszta színeket, színfoltokat alkalmaztak, ezáltal szerettek volna az érzelmekre hatni.
Henri Matisse, 1933 (© Carl Van Vechten Photographs collection at the Library of Congress)
Matisse-től csak a gazdag orosz műgyűjtő, Scsukin több mint negyven képet vásárolt. Családját a festő inkább csak anyagilag biztosította be, érzelmi biztonságot nem igen nyújtott nekik. Amerikán át Marokkóig sok helyen megfordult. Főleg az arab motívumok gyakoriak későbbi képein.
A sok távollét és az aktmodellek egyre féltékenyebbé tették feleségét. Az utolsó csepp a pohárban Lidia Delektroszkaja felbukkanása volt, aki előbb a festő modellje, majd titkárnője lett. Matisse 1939-ben, több mint negyven év után, elvált feleségétől. Nem sokkal később nyombélrákot diagnosztizálnak nála. Élete utolsó éveit Nizzában töltötte. 1941-től már képtelen festeni, és Lídia segítségével, aki haláláig mellette maradt, és odaadóan ápolta őt, kollázsokat készít.
