Sosem jártam azelőtt Tallóson, amelyet a szlovákok ismeretlen okokból neveztek el Tomášikovónak. Most saját szememmel győződhettem meg arról a festői tájról, melyről egy-két ismerősöm nagy rajongással beszélt.
A község a Galánta–Dunaszerdahely útvonal közepén fekszik. A szűk út folyton tele van autóval, duzzognak is emiatt a helybeliek. Másrészt viszont gyorsan eljuthatunk rajta a városokba, ami azt is jelenti, hogy az itt lakóknak van esélyük munkahelyet találniuk.
Egy község életét az iskola és a templom határozza meg. Mindkettőre óriási szükség van, és aki azt hiszi, ezek valami elavult, konzervatív gondolatok, nagyon téved.
– Az iskolánkba 144, többségében falubeli diák jár, létszámuk évről évre növekedik – mondja Bíró Zsuzsanna, megbízott igazgatónő. – Gyermekeink szép eredményeket érnek el a különböző országos versenyeken. Van ökölvívó- és labdarúgócsapatunk, valamint mazsorettcsoportunk, továbbá diákönkormányzatunk és „Sulinéző” című iskolai lapunk.
Az iskola élete szervesen összekapcsolódik a faluéval: a kulturális rendezvényeket mindig együtt szervezik meg a helyi Csemadokkal és községi hivatallal, és az iskola tanulói kiveszik a részüket a Tallósi Hírnök munkájából is. Az épületet fokozatosan, évről évre teszik barátságosabbá.
Városiként irigykedve nézem, hogyan szaladgálnak a gyerekek az iskola hatalmas, védett udvarán – a fákon még mókusok is ugrálnak
A fél éve átadott játszótér a gyermekek birodalma. Az új kerékpárúton, amely a főutat követi mindkét oldalon, az unokák és a nagymamák is biztonságban érezhetik magukat. Annak ellenére, hogy zajos út vezet keresztül a falun, ha egy picit beljebb sétálunk, csöndes, falusias légkör vesz körül minket.
Senki sem siet sehova, mindenki köszön, mindenki ismer mindenkit. A falu úgy néz ki, ahogy az a XXI. században elvárható: élhető, gyermekbarát környezet, modern infrastruktúra, 30-40 km-es körzetben elérhető munkahelyek.
A tetőtől talpig felújított óvodába 43 kisgyermek jár. Az 1660 lelket számláló Tallós büszke lehet, hogy a fiatalok nem mennek el innen. Szinte hihetetlen, de az országos átlaggal ellentétben a születések száma itt folyamatosan emelkedik.
– Elsődleges célunk az volt, hogy a fiatalok itt maradjanak – mondja a polgármester. – Ezért az utolsó nyolc évben eddig 37 bérlakást adtunk át, most épül még 12.
– Az embernek legyen hite, lelki támasza – vallja Horváth Zoltán –, az előbbre viszi a dolgokat. – A tallósiak vallásosak, fiatalok és idősek egyaránt járnak templomba. Ez az esperesplébánosnak, Bencze Attilának köszönhető, aki nemcsak prédikációival vonzza a híveket, hanem közösségépítő munkájával is. Az ő szervezésében újították fel a közelmúltban a templom épületét.
Számomra – protestáns vagyok – különleges élmény felfedezni a katolikus magyarság Mária-kultuszát. A Mária-tisztelet szép példájával találkozhatunk Tallóson is, ahol a Prenoszil család 110 éve építette fel hálából a Lourdes-i-barlang másolatát. Kilencéves süketnéma kislányuk, édesanyja mély imája után, „megszólalt” a franciaországi Lourdes-i-barlangnál. Ennek emlékére emeltette a család a kegyhelyet, amely hamarosan a környékbeliek búcsújáró helyévé vált.
– A hívek – köztük fiatalok! – gyalogosan zarándokolnak el ide szeptember 8-án, Mária-napon a szomszédos településekről. A tallósi Lourdes-i-barlangot az élő kegyhelyek varázslatos hangulata lengi körül: tele friss virágcsokrokkal, égő mécsesek pislákoló fényével.
A bokszcsapat négy legeredményesebb sportolója Ferdinand Ľuboš és Mikuláš, Farkas Kevin és Tankó Sándor. Sándor testvére, Vilmos is nagyon tehetséges. A klub tagjai közül néhányan országos bajnokok – megelőzve ezzel sok előkelő, városi csapatot. Jelenleg az Európa-bajnokságra készülnek!
Edzőjük id. Karácsony László, volt válogatott ökölvívó. A srácok edzéséből kiveszi a részét ifj. Karácsony László, Ludas Tibor, és egy éve még Cservenka Károly nyugdíjas testnevelő tanár is.
Gágyor József
Szerencsés az a falu, ahol még krónikás is él. Nos, Gágyor József eddig húsz könyvet adott ki, köztük versesköteteket, néprajzi gyűjtéseket, népi gyermekmondókákat, valamint a község múltjáról szóló kiadványokat. Nagyon sok érdekességet megtudtunk tőle, aki a kastélynak és tallós környékének valóságos élő lexikona.
Kíváncsi voltam néhány jellegzetes szóra, szólásra is. A tallósiak „rékasnak” nevezik a mosatlan edényt, „edebodának” a limlomot, sőt az „aki nem dolgozik, ne is egyék” ismert közmondást is átalakították: „Először a munka, utána a sunka!”
Gágyor József
Ezt a hatalmas tölgyet Mária Terézia ültette a saját kezével. A kastély mellett elhaladva csodálatos természetben találhatjuk magunkat. Ez Szlovákia egyetlen ős-, és a járás legnagyobb (22 ha kiterjedésű) parkja. 22 különleges, több száz éves fa él itt, például a ginkgo biloba (a kínaiak szent fája, orvosságok alapanyaga) vagy a mocsári ciprus.
A képen látható tölgyet a múltja miatt tartják nagy becsben: az Eszterházy család hagyományai alapján maga Mária Terézia ültette. A tölgy tehát legalább kétszázötven éves – egy-egy ága egy teljes fának is beillene.
Tallós legfőbb nevezetessége ez a gyönyörű kastély. Gróf Eszterházy Ferenc, Mária Terézia főkancellárja építtette 1760-ban. Az épületet hamarosan jótékony célokra engedte át: árvaház lett belőle, méghozzá az első a Magyar Királyság területén. A létesítmény 17 év múlva sötét börtön lett.
Ültek itt rabok házasságtörésért, gyújtogatásért, szüleikkel való kegyetlen bánásmódért, gyilkosságért, sőt „barommal való fajtalankodásért” is.
Később a börtönt Szegedre költöztették, az épületet pedig vadászkastéllyá alakították. Az 1940-es években elorozták a családtól (a kastély kincseit persze szétlopkodták). A különféle funkciókat betöltő épületben a hatvanas évektől speciális iskola működik. Egyre rosszabb állapotba kerül, a falai néhol másfél méter magasan vizesek.
– Nagyon nehéz indulatok nélkül beszélnem erről a helyzetről – panaszolja Horváth Zoltán. – Az épület a kerületi iskolaügyhöz tartozik. Valamikor 240 bentlakó gyereket láttak el itt, mára már csak 30 nappali tagozatos diák jár ide, azaz az épület 80%-a kihasználatlan. Mi több, senki sem törődik vele, a csatornák nincsenek rendbe téve, egy-egy kiadós eső után láthatóan átnedvesednek a falak. Felajánlottam, hogy helyet biztosítok ennek a 30 gyereknek a mi szépen felújított, tornateremmel és saját konyhával, egészséges környezettel rendelkező iskolánkban. Nem kellett. Az idén uniós pénzből felújíthatnánk a kerület tulajdonába tartozó kastélyt, de ehhez legalább harminc évre szóló bérleti szerződést kellene kötni. A fülük botját se mozdítják.
Évről évre kevesebb a gyerekük, ennek már jó vége nem lesz, mégis hagyják, hogy a község ékessége a szemünk előtt menjen tönkre.
A gyanútlan látogató, aki nem tudja, hogy ez egy őspark, azt gondolná, hogy a terület kissé elhanyagolt. Ki hinné, hogy ez itt a lényeg? Negyedfokú védettségi övezetnek nyilvánították, azaz a második legmagasabb fokú természetvédelmi terület. Ezért aztán, ha kidől egy fa, sorsára kell hagyni, hogy a természet, mint egyféle „őserdő”, saját kedvére fejlődjön.
A madaraknak meg a kis állatoknak igen jó helyük van itt. Akkora volt a békabrekegés meg a madár-csivitelés, amekkorát még életemben nem hallottam. Én azonban el tudnám képzelni másként is – őspark ide vagy oda. Úgy tűnik, a polgármester is osztja a véleményem.
– Szép dolog, hogy a hivatalok kikiáltották a negyedfokú védettséget – tárja szét a karját. – Csak pénzt felejtettek el hozzá küldeni. Egy ekkora park gondozásához télen-nyáron két ember kellene, teljes státuszban. Erre, persze, nincs fedezetünk, örülök, hogy a füves részt sikerül lekaszálni. Az azonban megdöbbentő, hogy szerettem volna legalább szemeteseket és padokat elhelyezni a parkban, meg felújítani az igencsak rozzant kis hidakat a Fekete-víz erei fölött. Kiderült, hogy a hivatal szerint ez olyan nagy beavatkozás a természetbe, hogy engedélyeztetni kell. Az elintézés olyan hihetetlen kiadással jár együtt, hogy inkább letettünk róla.
Vajon miért van az, hogy Szlovákiában sokszor a hivataloknál akad el a fejlődés? Az ősparkban sétálgatva bukkantunk erre a természeti szépségre, az egy tőből nőtt, öt fából álló óriási platáncsoportra. Összefonódott koronájuk közel nyolcvan méter széles lehet. Nem bírtam ellenállni a fák vonzerejének. Be kellett másznom a közepére, és ha nem szorít az idő, szívesen el is üldögéltem volna ott egy darabig. A polgármester mindjárt meg is jegyezte: egyik barátja szerint ide járnak a tallósi boszorkányok energiát gyűjteni...
A Fekete-víz egyik ere a parkban
A község viszonylag későn, az 1700-as évek közepén alakult ki. Mégpedig azért, mert a területet át-átszelték a Kis-Duna és a Fekete-víz mellékágai, századokon keresztül mocsaras, lápos vidéket alakítva ki.
– A falu nevét illetően különböző elképzelésekkel találkozhatunk – meséli Gágyor József. – Én a következő mondát tartom valószínűnek: egy Szeliből származó, Tálos nevezetű halász tanyát vert a Fekete-víz partján. Egy házból aztán lett kettő, kettőből három – a Tálosból meg Tallós. Egyébként még az 1700-as években is annyi víz volt errefelé, hogy a plébániából a kastélyba nemegyszer csak csónakkal lehetett átjutni.
A községtől két kilométerre, a Kis-Dunán található ez a gyönyörű kis épület, a Maticza családról elnevezett lábas malom. 1893-ban épült, és egészen az 1960-as évekig működött. A ma is üzemképes építmény a Galántai Honismereti Múzeum tulajdona.
Nyáron a part megtelik: ez a környékbeliek kedvenc fürdőző- és csónakázóhelye.
Eddig nem volt kultúrház Tallóson, most már az is lesz: a Jednota régi épületét alakítják át. Itt kap helyet a nem mellékesen kiválóan működő Csemadok és a községi könyvtár. Nemsokára elkészül a 150 férőhelyes színházterem is.
A polgármester, Horváth Zoltán
– A vállalkozói szférából jöttem, Nyugat-Szlovákia legnagyobb asztalosműhelyét működtettem. Ott megtanultam, hogy csak akkor lehetünk sikeresek valamiben, ha naponta 10-12 órát foglalkozunk vele. Négy éve vagyok polgármester, azóta felhagytam a vállalkozásommal, most többet dolgozok kevesebb pénzért. Miért csinálom? Mert itt felejtettem a szívem. Itt születtem, itt nőttem fel. Nekem fontos, hogy Tallós fejlődjön.
Horváth Zoltán
– Szép dolog a történelem, de abból nem lehet megélni – méri fel a helyzetet józanul a polgármester. – Nekünk úgy kell építeni a jövőt, hogy az egyszer történelem legyen. Tallós néhány éve a statisztikai adatok alapján még a járás legelmaradottabb községe volt. Hatalmas munkát végeztünk el az elmúlt években. Felzárkóztattuk a helyi roma közösséget, felújítottuk a falu központját, rendbe hoztuk a közvilágítást. Megszépült az óvoda és az iskola épülete. A község körül ipari parkot alakítottunk ki, a közeljövőben három gyártó üzem és egy benzinkút teremt majd munkahelyet 50-70 ember számára.
Ezen a képen az egészségügyi központ új épülete látható. Rendel itt körzeti orvos, fogorvos, nőgyógyász, kozmetikus, és működik masszázsszalon is.
Romakérdés
A lakosság mintegy 15 százaléka roma. Ez a legtöbb községben, sajnos, problémák sorát vetné fel. Nem így Tallóson.
– Minden téren rendnek kell lennie – mondja ellentmondást nem tűrve a polgármester. – A rendcsinálás itt úgy kezdődött, hogy szakmát adtunk a romák kezébe, kitaníttattuk őket. Négy uniós pályázatot is megnyertünk, ezek segítettek a tervben. s azóta a cigányok igenis dolgoznak! Általában idénymunkára veszik fel őket, de végre nem kilátástalan az életük. a másik nagy kérdés az volt, mi legyen a cigány gyermekekkel. Gyakori eset volt, hogy a szülők nem járatták óvodába őket, ezért a lurkók nem tudtak beilleszkedni a közösségbe, nem tudtak lépést tartani társaikkal. Ezért létrehoztunk egy nulladik osztályt, ahol elsajátíthatják az iskolakezdéshez szükséges alapokat. Nagyon jól működik. Egy-két kirívó eseten kívül kijelenthető, hogy Tallóson nincs romaprobléma.
