Aki az olasz luxust akarja látni, az mind megfordul itt. Itt aztán láthatjuk igazán, mi az a „bella figura“, mert egy olasznak az a legfontosabb, hogy jól nézzen ki. Lehet, hogy szűk albérletben lakik, de a cipője igazi bőr. És jó ételt eszik: a világon az olaszok hajlandóak a legtöbb pénzt kiadni az élelmiszerért. S itt, a Garda-tónál tobzódik ez a mediterrán, jófajta minőség. Mesevárak, gyönyörűséges kert a rózsák útjával, a gazdagok és szépek villái: ez a Garda-tó. Goethe kedvence volt a vidék, szerinte már maga ez a kékeszöld színű tó is a természet egyik csodája. Milyen igaza van! A végeláthatatlan vízfelszínen szörfösök hadai száguldoznak: a tenger és az Alpok hangulata keveredik itt, és sajátos atmoszférát hoz létre. Szinte a vízből „nőnek” ki a hatalmas hegyek, nem véletlen, hogy a sziklamászás szerelmesei rendre ide zarándokolnak. A nagy magasságból lebukó főn pedig kedvez a szörfösöknek és a vitorlásoknak. Nemritkán lenn már szörföznek a tavon, míg fönt sílécekkel sorakoznak a turisták.
Az 51 km hosszú, keskeny gleccsertavat ugyanis három oldalról magas hegyek ölelik körbe, délen pedig a Pó-alföldbe nyúlik bele.
A tó teljesen körbejárható, sziklákba vájt alagút vezet végig a parton, ahol hosszú gyertyaként az ég felé ágaskodó ciprusok, leanderbokrok, sudár pálmafák, citromligetek és olajfaültetvények burjánzanak. És persze ez is híres borvidék!
Az északi, fjordszerűen összeszűkülő csücsök pazar kilátással vonzza a látogatókat. A legcsodásabb panorámával azonban Sirmione büszkélkedhet a déli parton. Falait a tó vize mossa évszázadok óta. Nagyon romantikus, nem csoda, hogy lépten-nyomon szerelmespárokba botlunk. A Garda-tó körül szinte egymást érik a középkori városkák, s ezek mindegyikében található egy tulipános toronnyal díszített Scaligeri-vár. A középkorban a környéket uraló Scaliger család várakat épített mindenfelé, melyek bástyáit a tulipán szirmaihoz hasonló minta díszíti. Goethe szinte beléjük szeretett: a korabeli írások feljegyzik, hogy a helyi tanács egy „bizonyos Goethe nevű poétát hallgatott ki, aki rajzokat készített“ az egyik várról, melynek okán osztrák kémnek nézték.
S mivel a tó déli részétől nincs messze Verona és Mantova vagy Brescia, ezekbe a városokba is ellátogatunk. Mantova egy bájos középkori város, itt mutatta be például Monteverdi 1607-ben az első operát. És itt is van egy Dózse-palota és egy híres dóm. (Mantova a sütőtökös tortellini hazája, amelyet vétek kihagyni). Brescia erődítménye az egyik legnagyobb Olaszországban – a város a longobárd királyság része volt (a longobárdok germán nép volt, nevüket hosszú szakállukról kapták). Itt született az utolsó királyuk, nyelvük később kihalt. Tudnivaló még, hogy a régió, Lombardia, róluk kapta a nevét.
A legismertebb város itt délen persze Verona, ahol megnézzük Júlia híres erkélyét a Rómeó és Júliából. Dómja és katedrálisa lélegzetelállító, miközben az antik világ emlékei is a lábunk előtt hevernek. A belvárosban áll a római Kolosszeum kistestvére, az Aréna (jobbra). Ebbe be is lehet menni, el is időzünk majd benne egy darabig. Ha szerencsénk van, talán éppen egy színpadi díszletet építenek fel az esti előadáshoz. Híres operaelőadások zajlanak itt minden nyáron, ezért az opera szerelmesei a szívük csücskébe zárták a városkát. Főterén csak ámulunk és bámulunk a freskókkal díszített házak során. És a rengeteg ciprus között rejtőzködve itt is áll egy „tulipános vár”, ahonnan rengeteg templomtornyot és csupa piros cseréptetős házat láthatunk, és az Adige is olyan romantikusan kanyarog lent.
Az olasz reggelekben talán az egyik legjobb dolog a kávé. Mellé pedig kapunk extrának egy pálmafát, egy szép templomot vagy esetleg egy várpanorámát. És amit szintén nem érdemes kihagyni: a legendás olasz fagyi, a kanálról lelógó, hatalmas gombócokkal.
–né–
További részletek: UTAZZON VELÜNK!
