Tisztelt Szerkesztőség! Azt már az elmúlt csaknem húsz évben megszoktam, hogy a férjemmel sokszor nem értünk egyet. Az évek során megedződtünk, és az eltérő véleményeinket egészen sportosan kezeljük.
A gyermekünk nevelési kérdései azonban komoly kihívás elé állítanak bennünket. Egyre többször érzem azt, hogy a férjem ebben kifejezetten ellenem dolgozik.
Kétségbe vonja a képességeimet, és állandóan ő akarja megmondani, mit hogyan tehetek a fiunkkal kapcsolatban. Például a hétéves kisfiunk ma este nem tudott elaludni, és kijött hozzám a nappaliba, hogy beszélgessünk egy kicsit. Ilyen esetekben általában kiönti a szívét, megkönnyebbül, és negyedórán belül már alszik is. De a férjem persze türelmetlen: ha ő takarodót fújt és ágyba bújt, akkor kuss a neve mindenkinek.
Ezért képes volt hárompercenként kopogtatni a hálószobából a falon keresztül, hogy a fiunk induljon vissza az ágyába. Ezzel persze csak azt érte el, hogy a gyermek sírni kezdett. Akkor meg előrontott, és a szobájába parancsolta őt, nekem pedig azt mondta, hogy ne merészeljek bemenni hozzá. És nem ez volt az első ilyen eset az utóbbi egy-két évben.
A szívem szakad meg ilyenkor, hiszen hallom üvölteni a gyerekemet, de veszekedni sem akarok a férjemmel, így a helyemen maradok.
Szerinte a fiunk azért sír, mert én puhánynak nevelem, mindent megengedek neki, pedig csak igyekszem normálisan bánni vele. Úgy érzem, én az állandóságot és a következetességet képviselem a fiunk nevelésében. A férjem viselkedése pedig teljességgel kiszámíthatatlan. Amíg jól érzi magát és nem fáradt, addig órákon keresztül képesek együtt békességben, vidáman játszani. Legóznak, társasoznak, birkóznak.
Azonban abban a pillanatban, ahogy a férjem elveszíti a kedvét, elvárja, hogy mindenki az ő elképzelései szerint cselekedjen, lehetőleg úgy, hogy mindeközben láthatatlan és néma legyen. Szerintem ilyenkor jóval hisztisebb, mint bármelyik kétéves. Ezt persze nem merem megmondani neki, mert nem akarom, hogy a fiunk azt hallja, hogy miatta veszekedünk. De mégis: hogyan kellene ilyen helyzetekben reagálnom?
V.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
