A helyszín: a Peter Tománek által igazgatott Čistý deň reszocializációs intézmény (most ünnepli a tízéves jubileumát).
Az előtér teli van fiatalokkal, épp indulnak valahová. Lábuknál kis fekete kutya ugrabugrál, a nappaliból pedig két újabb eb leselkedik. A fiúk csendesen, nyomukban a kutyákkal (amelyek mit sem sejtenek abból, hogy ők valójában fontos feladatot töltenek be – ők a terápiás kutyák) kisorjáznak.
– Csak az imént fejeztük be a reggeli csoportmegbeszélésünket. Elhúzódott, mert ma többen is jelezték, szeretnék megbeszélni az éjszakai álmukat – magyarázza Karin Kapustová pszichológus. – Utána egyeztettük, ma kinek mi lesz a dolga. Ezt hívják szaknyelven munkaterápiának. Mennek ki a kertbe, az udvarra, vagy bevásárolni, ki hol soros. Nálunk ugyanis nincs személyzet, a klienseinknek mindent maguknak kell elvégezniük. A takarítás, főzés, mosás, vasalás az ő dolguk. Igyekszünk úgy élni, ahogy egy nagy család tagjai élnek.
– Kliensek? – csodálkozom, miközben helyet foglalunk a három számítógéppel és rengeteg könyvvel ellátott könyvtárszoba kanapéján.
– A Čistý deň nonprofit reszocializációs intézmény. Tehát nem az egészségügyhöz tartozunk, ezért is hívjuk klienseknek a lakóinkat. A reszocializáció azt jelenti, hogy igyekszünk elősegíteni lakóink betagozását a társadalomba. Itt az alkalmazottak nem egészségügyi dolgozók, hanem szociális munkások, illetve mentorok.
Ők azok, akik a függőségből már kigyógyultak. Az ő jelenlétük rendkívül hasznos, hiszen ők is megjárták már a poklot. Az ő tanácsaikat lakóink nem csupán jobban megszívlelik – de hamarabb is megnyílnak nekik.
– Mennyi ideig szoktak itt maradni a kliensek, és mennyi a leghosszabb idő, ameddig még maradhatnak?
– Lakóinknak meg kell „tanulniuk” a drogmentes életet, hiszen ezért vannak itt. Az olyan életvitelt, amiben nincs helye a drognak. Számos rögzült káros szokásukon változtatniuk kell. Erre általában 18-24 hónapja van mindenkinek. Az első három hónap alatt sokan feladják, visszatérnek a régi életükhöz. Akik azonban kibírják, azok közt már nagyon kicsi a lemorzsolódás. Az első – és „könnyebb” – lépés a fizikai függőség legyőzése, a drogok elhagyása. Hozzánk a nehezebb esetek pszichiátriai osztályokról, hat-tizenkét hetes detoxikációs kezelés után érkeznek. Akiknél a függőség még nem annyira erős, azoknak a kezelését egy pszichiáter-addiktológus veszi át. Mellesleg a belépéskor mindenki átesik egy pszichiátriai kivizsgáláson, mivel a drogfogyasztás hatására vagy éppen a megvonás miatt gyakran jelentkeznek különféle pszichiátriai betegségek, mint a bipoláris személyiségzavar, a skizofrénia vagy a depresszió. Az akut fázis alatt nem is tudjuk befogadni a jelentkezőt.
Karin Kapustová
– Milyen változásokat okozhat a drogfüggőség?
– A kábítószer-függőség komoly lelki, szellemi, morális és fizikai leépüléssel jár. Mi ezért mindig az egész embert nézzük. A szenvedélybetegek általában hosszú évekre kiesnek a normális életből. Ha valaki tizenegy-tizenkét éves korában a kábítószer rabjává válik, személyiségfejlődése megreked, felnőttként is gyerekesen viselkedik. Közben pedig új, a függőkre jellemző tulajdonságok kerülnek nála előtérbe. Elkezdi manipulálni a környezetét: ez abból ered, hogy a kábszeres minden tettét, gondolatát csak az vezérli, bármi áron megszerezni az anyagot, a napi adagot, és eltitkolni a függőségét. A többi nem érdekes. Egy volt kábszeresnek újra kell tanulnia sok, mások számára evidens viselkedést, kapcsolatalakítási technikát.
Rengetegen küzdenek kommunikációs és önértékelési zavarral. Sok bennük a bizonytalanság – ezért az első hónapok a személyiség újraépítéséről szólnak. Ez a leghosszadalmasabb feladat.
– Mi következik a későbbi időszakban?
– Igyekszünk kialakítani egy új, belső értékrendet. Ebben az időszakban klienseink már látogatókat fogadhatnak, tartják a kapcsolatot a családdal, sőt a nagykorúak rövid időre elhagyhatják az intézetet. Elvárjuk tőlük, hogy aktívan részt vegyenek a közösségi életben. Fontos, hogy folytassák, illetve befejezzék iskolai tanulmányaikat. Azoknak a fiatal felnőttkorúaknak pedig, akik már munkaképesek, segítünk a munkakeresésben. Amennyire lehetséges, felkészítjük őket a visszatérésre a mindennapokba. Ez persze csak úgy lehetséges, ha az intézet falain túl is kínálkozik számukra perspektíva. Sokan nem képesek szembenézni a valódi élettel, a valódi élet valódi problémáival. Az intézet falain belül védettek: védettek az előítéletektől, a csábításoktól. A visszatérés a hétköznapi, normális életbe, az alkalmazkodás nehéz feladat. Aki erre felkészült, annak fizikailag és érzelmileg is le kell válnia az itteni közegről. Általában ez utóbbi gondot okoz, hiszen a bent töltött majd két év alatt mély kötődések alakulnak ki, olyanok, amilyeneket odakint sokan nem éltek meg. Önálló életre elindulni annak, aki eddig mindig ebbe-abba kapaszkodott, nagyon nehéz.
– Függővé lehet válni már a kábítószer párszori használatától?
– Ez attól függ, hogy kinek mennyire labilis a vegetatív idegrendszere. Vannak, akiknél nehezebben alakul ki függőség, és vannak, akik könnyen rabbá válnak. Főleg a fiatalkorúak egészségét rombolják le gyorsan a kábítószerek. Legyengül az immunrendszerük, betegessé válnak, szinte az összes szervük maradandóan károsodik. A függőség kialakulása azonban magától az anyagtól is függ. A kokain hamar rabláncra fűzi az embert. A kórelőzményben gyakran látjuk, hogy tizenegy-tizenkét éves korukban fogyasztottak először valamilyen tudatmódosító szert (kanabiszszármazékokat, például marihuánát vagy pszichotróp hatású pótszereket, mint a pervitin), ami mellé még a dohányzás és az alkohol társult. Később a „könnyebb” drogokat felváltják a kemény drogok, az ópiátok vagy az LSD.
– A különböző függőségekben szenvedők gyakran védekeznek azzal, hogy ők bármikor le tudnak állni. Ebben mennyi az igazság?
– A hozzánk kerülő fiatalok is szinte kivétel nélkül ebben a tévhitben élnek, és sokszor pont ezzel altatják el a szüleik éberségét is, amikor azok először veszik észre rajtuk a drogfogyasztás jeleit. Ez csak illúzió. Önerőből egy kábszerfüggő képtelen megvívni a harcát. A fizikai függőséggel talán még igen, de a lelkivel már sokkal nehezebb.
– Klienseik melyik társadalmi rétegből kerülnek ki?
– Sokan feltételezik, hogy a legtöbb függő a hátrányos helyzetű gyerekek közül kerül ki. Nem igaz. Klienseink jól szituált családokból jönnek. Hamar kiderül persze, hogy azért nem minden idillikus – a fiúk közel 80%-a egyszülős családból kerül ki, ahol a biológiai édesapa nem él a családdal, és nem is tartja velük a kapcsolatot. Ezek előtt a gyerekek előtt egyszerűen nincs apakép. Tapasztalatom szerint a védettségben legfontosabbak a jól működő érzelmi kapcsolatok.
– Mit tehet egy szülő abban az esetben, ha rájön, hogy a gyermeke kábítószerfüggő?
– A „forgatókönyv” ugyanaz. A szülő először megpróbál autoratív módon fellépni, megtiltja a drogozást, esetleg megvonja a zsebpénzt. Mire a gyerek reakciója a hazudozás és a lopás lesz. Először a pénztárcából, aztán a lakásból lop. Általában azonban, mivel a szülők rendkívül nehezen ismerik be még önmaguknak is, hogy a gyermekük függő, elkezdenek neki – főleg az anyukák – falazni. Közben persze fenyegetőznek, hogy elvonóra küldik, de erre a lépésre nagyon nehezen szánják rá magukat.
Beszélgetésünket halk kopogás szakítja félbe, majd nyílik az ajtó, és a résen megjelenik egy szőke gyerekfej. Illedelmesen köszön, és megkérdezi, aláírathatná-e a kimenőjét, mert lassan indulna. Otthon már biztosan várják. Egy aláírás, pár óra szabadság, pár óra kísértés a kinti világban.
– Péter lassan egy éve nálunk van, soha nem volt vele semmi gond. Bár a kábítószer-függősége helyére egyre jobban erősödő családfüggőség lépett. Ezért is annyira izgatott, hogy végre hazamehet, még ha csak rövid időre is. Nincs ezen semmi meglepő, ha belegondolunk, hogy élete tizenhét évéből négyet teljesen tönkretettek a kábítószerek – magyarázza Kapustová doktornő. Közben megnézzük az intézetet. Először a lányok szobái felé vesszük az irányt. Szépen berendezett, otthonos szobák, plüssállatkákkal, rajzokkal, lányos kis apróságokkal.
– Hány lány van az intézetben?
– A huszonnégy lakóból jelenleg négy lány. Pedig a lányok is drogoznak – csak ők kevesebben jelentkeznek. És sokkal gyakrabban szakítják félbe a terápiát, mint a fiúk. Mintha hiányozna belőlük a kellő motiváltság, elszántság. A fiúk szobája már kopárabb, hiányoznak az apró kis színfoltok. Minden tökéletes. Talán túlságosan is tökéletes, sehol egy véletlenül előfelejtett könyv, trikó vagy akár csak egy magányosan árválkodó morzsa. A tornaterem ajtaja nyitva, nemsokára kezdődik a foglalkozás. Az első „fecske” már megérkezett, türelmesen várakozik az egyik fittball-labdán, miközben tekintetét a falon lévő szövegre szegezi. „Istenem, adj nekem méltóságot, hogy békességben fogadjam el azokat a dolgokat, amiket nem lehet megváltoztatni, bátorságot, hogy megváltoztassam azokat a dolgokat, amelyeket meg kell változtatni, és bölcsességet, hogy megkülönböztessük a kettőt.” (AA imája)
Még csak a lépcsők tetején vagyunk, de már érezzük a készülő ebéd illatát. A konyhában hatalmas fazékban rotyog a csülkös bableves. Három bentlakó jókedvűen sodorja a tésztát. Túrós tészta lesz a másikféle. Az egyik fiú rám mosolyog a fehér szakácssapka alól, és megkérdi, melyik újságtól jöttünk. Beszélgetünk. Pár mondatba belefér az élete. Tizenöt év, abból három éven át pervitinfüggő volt. Nem tudom, mit kellene mondanom.
Kifordulok a konyhából, és a mosókonyha felé vesszük az irányt, ahová két kislány igyekszik. Ma az ő feladatuk a vasalás. Katka 15 éves, látom rajta, jól érzi magát a bőrében. A másik kislány szeme azonban szomorú, tartása feszes, szája vékony csíkká összeszorítva. Ő még új itt. Tizenhat éves. Az edzőterem felé haladva megtorpanok a faliújság mellett. Rengeteg fénykép, vidám pillanatok: kerékpártúrán, horvát tengerparton, paintballozáson. Mintha csak a reménység, a tiszta, drogmentes jövő képei lennének. Reméljük, sikerülni fog!
Miért éppen ő? Miért éppen ő lesz az, aki az anyag után nyúl?
Honnan, milyen családból jönnek azok a fiatalok, akiknek nincs szükségük kábítószerre? Akik védettek vele szemben? A legszerencsésebbek a sikerorientáltak vagy azok, akiket a szülői szeretet felvértezett az élet nehézségeivel szemben. (Az úgynevezett kívülállók nem tartoznak a „védettek” közé: néha csak azért nem drogoznak, mert nem tudják beszerezni az anyagot.) A „védetteknek” komoly értékrendjük van, érettek, felkészültek az életre – egyszóval: már azelőtt elutasítják a kábítószert, mielőtt még találkoznának vele. Olyan családból származnak, amelyre a műveltség, a munka szeretete, a felelősségvállalás és a szabadidő közös eltöltése a jellemző.
Ha a családi élet a hűtlenségről, a csalásról szól – ez annyira megzavarhatja a fiatalt, hogy ő is rosszat fog cselekedni. Mindenkit átverhetünk, de saját gyerekünket nem tudjuk becsapni! A kettős nevelés (kifelé mást mondunk, befelé mást élünk) hazudozásra taníthatja a gyereket. A kábítószerező fiatalok között vannak szegények és gazdagok, értelmiségi szülők és segédmunkások gyerekei. A legveszélyeztetettebbek a komplexusokkal terhelt, befelé forduló kamaszok, akikre nem figyelnek eléggé a szülők, vagy akiknek nincs miért hazamenni, hisz otthon senki sem várja őket. És az annyira csodált barátok is mind kábítószer-élvezők.
Ezek a gyerekek nem sokra tartják magukat, nincs semmi önbecsülésük. A szüleik gyerekkorukban vagy agyondédelgették őket, ezért az élet apró nehézségeivel sem képesek megbirkózni. Vagy pedig az anyjuk soha sem mondta el nekik, mennyire fontosak az ő számára, és hogy feltétel nélkül, csak önmagukért szereti őket. A drog ezeknek a gyerekeknek fogódzót nyújt.
Amelyik gyerekben nincs meg a pozitív életérzés (hogy az emberek inkább jók, mint rosszak, hogy a világ alapjában véve egy jó és biztonságos hely), az a gyerek bizonytalanná és szorongóvá válik, és később nem fog tudni megbirkózni a csalódásokkal, a sikertelenséggel, az igazságtalansággal.
Az ilyen gyerek sokszor csak az anyánál érzi magát biztonságban, az anya az egyetlen biztos pont az életében – ami hosszú távon kórossá válhat. Egy mondás szerint a kábítószer szimbolikusan az anya szüntelen keresését jelenti.
A kábítószer használatára utaló tünetek
A kábítószerek használatát egy laikusnak nehéz megállapítania, mert a tünetek többségének számos más oka is lehet. Figyelmeztető jel lehet a kábítószer-fogyasztásra, ha több pszichés és testi tünet együttesen jelentkezik. A tünetek jelentkezése függ a használt kábítószer mennyiségétől és minőségétől, valamint a fogyasztó egyéni alkatától. A tüneti képben ötvöződhetnek a fogyasztás és az elvonás okozta tünetek.
Pszichés tünetek
• idegesség, nyugtalanság, feszültség, ingerlékenység, elégedetlenség; • pesszimista hangulat, reménytelenségérzés, kedvetlenség, levertség, közömbösség és közöny; • indokolatlan örömkitörés, váratlan és meglepő közlékenység; • figyelem- és koncentrációzavar; • feledékenység; • indokolatlan fáradékonyság, gyors kimerülés, teljesítményingadozás; • alvászavarok (aluszékonyság vagy álmatlanság), zavaró álmok; • a tér- és időbeni tájékozódás zavara; • túl sok, gyakran összefüggéstelen vagy egy témához rögzülő, attól el nem téríthető beszéd; • indokolatlan félelemérzés, amely állandóan vagy rohamszerűen jelentkezik; • hallucinációk, víziók, deperszonalizáció; • függetlenné válás a tényektől (derealizáció); • bűntudat és lelkiismeret-furdalás; • az önbizalom, a felelősségérzés és a kötelességtudás csökkenése.
Testi tünetek
• tűszúrásnyomok, valamint a bőrön látható egyéb elváltozások (pl. kis kiterjedésű véraláfutások, a bőr elszíneződése, kis gennygócok); • beesett arc, kimélyültebb szemgödör, bevérzett szem, fekélyes sebek az arcon; • túl szűk vagy túl tág pupilla; • a bőr, különösen az arcbőr hamuszürke vagy sápadt, esetleg kékesen elszíneződött; • szájszárazság; • ok (pl. megfázás) nélkül jelentkező orrfolyás; • étvágytalanság (amelyhez gyakran társul hányinger és hányás), erős fogyás; • szomjúság, elsősorban édes italok, rostos levek fogyasztása iránti igény; • túlzott érzékenység külső ingerekkel (zaj, fény, fájdalom) szemben; • szédülés, a járás elbizonytalanodása (noha nincs alkoholszag); • szívpanaszok (pl. szívszúrás vagy lassú pulzus); • a fogazat ápolatlan, elromlik (a kábítószer okozta kábulatban a kábítószeres túlzott erővel harapja össze vagy vicsorítja a fogait); • székrekedés és hasmenés, pupillaszűkület és -tágulás váltakozása; • izzadási rohamok.
Magatartásbeli változások
• korábban meglévő érdeklődés csökkenése; • a tanulási eredmények hirtelen lényeges rosszabbodása; • a családon belüli kapcsolat romlása; • kritikátlan, terv és cél nélküli „szabadságra” törekvés; • a korábbi életmód, szokások minden ok nélkül történő megváltozása; • a környezethez való alkalmazkodás romlása; • a külső, a ruházat elhanyagolása; • kimaradások a szülői házból és az iskolából (esetleg az iskola végleges abbahagyása); • zárkózottság, az új barátok eltitkolása; • hosszú időszakok pihenés vagy alvás nélkül; • megnövekedett pénzszükséglet.
Tárgyak
• alufóliadarabkák és különlegesen hajtogatott papírtasakok (ebbe szokták csomagolni a hasist, a marihuánát, az LSD-t és a heroint); • színes, préselt, láthatóan nem gyári készítésű tabletták és cukordarabkák; • injekciós tű, fecskendő, érleszorító; • szokatlan tárgyak felbukkanása (pl. levélmérleg); • kormos, égett aljú és meghajlított kiskanál; • a lakásban rendszeresen szokatlan szag; • kifacsart citromhéjak vagy citromlés flakonok (a citromlé a fecskendőbe felszívás előtt a por alakú heroin oldódását segíti); • üres vagy kitöltött orvosi receptek, indigópapír; • letörött cigarettafilter; • dohányszerű növényi törmelék; • kisméretű pipa; • csipesz.
