Nálunk is van menstruációs szegénység? És mi az tulajdonképpen?
Menstruációs szegénységnek azt nevezzük, amikor valaki hátrányos helyzete miatt nem tud megfelelő intimhigiénés kellékekhez jutni a „nehéz napokon”.
(Kép forrása: instagram.com/cvatik)
Egy táska női szeretet
Ezzel a címmel indított gyűjtést a Szövetség női tagozata a menstruációs szegénység enyhítésére. Elsősorban szárnyas intimbetéteket és tisztálkodási kellékeket gyűjtöttek rászoruló nők számára. Kaptak érte hideget-meleget, ami csak azt mutatja, hogy milyen keveset tudunk a menstruációs szegénységről, s mekkora zavar uralkodik (főleg a „konkurens” politikusi) fejekben.
Egy átlagos nő körülbelül 500 alkalommal menstruál élete során, összességében 10 000 menstruációs kelléket használ fel. Ha úgy nézzük – 3,50–5 euró egy csomag –, az árukból akár egy használt autóra valót is megspórolhatnánk. Egyelőre nem tudni, hogy Szlovákiában hány nő nem jut megfelelő higiénés termékekhez a nehezebb napokon.
Sajnos, Szlovákiában nem foglalkoznak a kérdéssel, gyerekcipőben járunk Írországhoz képest. Nem születtek felmérések ezzel kapcsolatban – azért sem, mert nem számít politikai kérdésnek. Nem véletlenül, hiszen kevés a női képviselő; a férfiak számára meg nem ügy a menstruáció.
Mi az a menstruációs szegénység?
Sokan azt hiszik, hogy a menstruációs szegénység csak az afrikai vagy ázsiai országokra jellemző, ilyesmi nálunk csak a szegényekkel vagy hajléktalanokkal eshet meg. Azt pedig már elképzelni se tudjuk, hogy a gazdag Nyugaton bárkinek problémát jelenthet megvenni egy zacskó tampont. Pedig igen! Az Egyesült Királyságban például minden tizedik nő érintett. Az uniós felmérések szerint egy nő egy hónapban átlagosan 10 eurót költ betétekre, tamponokra, esetlegesen fájdalomcsillapítókra és alsóneműre. (Nem mindegy, milyen alsóneműt viselnek a tornaórákon vagy az edzéseken az iskolás lányok.)
Ha többtagú családról beszélünk, ahol két-három lány is van, havonta 20–40 eurót is elkölthetnek a „nehéz napokon”. Az elszegényedés miatt nálunk is egyre több az olyan nő, akinek meg kell gondolkodnia: megveheti-e a jobb minőségű betétet és fájdalomcsillapítót. (Egyáltalán: bármilyen betétet!) Egyre többen spórolnak úgy, hogy ritkábban cserélnek betétet. Szlovákiában, de Csehországban sem készült semmilyen felmérés arról, hogy a lányok hány napot hiányoznak az iskolából a „nehéz napjaikon”. Vagy telik-e nekik egyáltalán betétre.
Mert sokan kénytelenek alternatív megoldásokhoz folyamodni: rongyokat, konyhából elővett szivacsokat, toalettpapírba göngyölt vattát használnak. Sajnos, ezek gyorsan átszivárognak, és nem higiénikusak; hosszú távon pedig egészségkárosodást is okozhatnak a nemi szervekben és húgyutakban. Nem beszélve a lelkiekről: a menstruációs szegénységben szenvedő lányok, nők kevesebbnek érzik magukat a többieknél, kirekesztettséget élnek át. Egyszóval ez nem csak valami távoli vagy afrikai jelenség, ami bennünket nem érint; mert nem kizárólag a mélyszegénységben élők gondja.
Ingyenbetét!
Európában már mindenhol foglalkoznak a menstruációs betétekre kivetett adókkal – kivéve Szlovákiát. Mára a menstruációs szegénység Európában nem csupán gazdasági, hanem politikai téma is. Skócia az első ország a világon, ahol az állam térítésmentesen biztosít menstruációs termékeket a nőknek. A skót parlament 2020-ban egyhangúan elfogadta azt a törvényt, amely kötelezi az önkormányzatokat, hogy ingyenbetéthez és ingyentamponhoz juttassák a rászorulókat. Három éve minden oktatási intézményben ingyenbetéteket és tamponokat helyeznek ki a női mosdókban.
Írországban – Európában egyedül vannak ezzel – nem terheli semmilyen adó az egészségügyi betéteket és tamponokat. Számos más országban, például Cipruson, Hollandiában vagy Belgiumban csak 5-6 százalékos adót fizetnek a nők ezen árucikkek után. Csehországban nemrég a menstruációs eszközöket beemelték az állami tartalékalapba. Előirányozták, hogy a jövő év végére 10 millió egészségügyi betétet halmoznak föl, vészhelyzet esetére. Magyarországon a nők Európa legmagasabb „tamponadóját”, 27%-os áfát fizetnek – nálunk pedig 15%-ot.
De ez azért a nők sara is! Hisz a népesség fele nő, mégsem szavazunk be női képviselőket a parlamentbe. Akikre nem azért volna szükség, mert jobbak lennének, mint a férfi politikusok – hanem azért, mert ők képviselnék ezeket a „női” ügyeket, hisz ők, a férfiakkal ellentétben, bőrükön érzik a nők problémáit.
Magyarországon 2018-ban készített egy felmérést a Procter & Gamble, az Always tisztasági betét gyártója; de évről évre egyre többen foglalkoznak a témával. Eszerint szomszédainknál tízből két-három nőnek okoz gondot a menstruáció, pont az anyagi helyzetük miatt. S ami még szomorúbb: minden ötödik lány hiányzott már azért az iskolából, mert nem állt rendelkezésére alapvető női higiénés termék a „nehéz napokon”. Annak ellenére, hogy a témával nálunk is foglalkozni kellene, sajnos, sem Szlovákiában, sem Csehországban nem készült semmilyen felmérés a menstruációs helyzetről.
Nem tabu, vigyázz!
Azt hihetnénk, hogy a menstruáció többé nem tabutéma. Azt hihetnénk, hogy ma már mindenki tud mindent. Ellenben ez nagyon nincs így. Kollégista koromban az egyik barátnőm szobatársa azokon a napokon alig mozdult ki a szobából. Ráadásul, ahogy telt-múlt az idő, egyre erősebb szagot árasztott... Mivelhogy azontúl nem zuhanyozott. Egyszerű, jóságos lány volt Erika, és valami világ végi tanyáról érkezett. Barátnőm igyekezett finoman felvilágosítani, hogy ilyenkor ám többet kell tusolni. Kiderült: a lányt úgy tanította az édesanyja, hogy ellenkezőleg! Nem szabad, hogy víz érje „ott”. Megdöbbenve hallgattuk, hiszen egy okos, húszéves főiskolás lányról volt szó!
A másik elképesztő élményem későbbről származik. Egy férfi barátom elmesélte, hogy kezdő osztályfőnökként az egyik kislánynak ő vett betétet. Az ötödikes lánynak ugyanis „megjött a baja”, és fogalma sem volt arról, hogy mi történik vele. Senki nem világosította fel, azt hitte, hogy ő most megbetegedett. Szegényke ott zokogott a sarokban. A tanító bácsinak kellett őt megnyugtatni és felvilágosítani, hogy nincs semmi baj. Ez az élet természetes rendje. Nővé érett. Nemrégiben a barátnőm negyedikes lányának „jött meg” idejekorán. Szerencsére a kislány akkor már mindent tudott, osztálytársnői azonban kíváncsiskodni kezdtek. S bizony voltak olyanok, akik még nem hallottak a menzeszről; sőt, az egyikük intimbetétet sem látott soha. Az ő anyukája olyannyira szemérmes volt, hogy elrejtette a betéteit.
(Kép forrása: instagram.com/cvatik)
Akceleráció
Akcelerációnak nevezzük azt a jelenséget, amikor a nemi érés felgyorsul. Az utóbbi fél évszázadban látványosan előbbre tolódott az első menstruáció időpontja, nagyjából 3 évvel. Azelőtt 14-16 évesen értek meg a lányok, most azonban a legtöbben 12-13 éves korukban menstruálnak először – de nem ritka a 9-10-11 éves kor sem. (Feltehetően a gazdagabb táplálkozás, a jobb egészségi állapot, valamint a környezet hormonterhelése miatt alakult ez így.) Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a gyerekeinkkel kiskoruktól kezdve beszélgessünk testi és intim kérdésekről.
Kedves anyukák! A menstruáció (akárcsak a szex) nem szégyen! Nyíltan kell róla beszélgetni a gyerekeinkkel, egyszerű szavakkal; és nemcsak a lányainkkal, hanem a fiainkkal is. Hiszen, remélhetőleg, a fiúknak is lesz egyszer feleségük, ezért nekik sem árt tudni, hogyan zajlik ez. Nehogy aztán az történjen velük, mint a kedves Bélával, akinek a felesége (érdekes módon) kéthetente menstruál; és ilyenkor Béla 10 napig nem közeledhet feléje... Sőt jobb, ha Béla ezeken a napokon kint alszik a kanapén. Szóval ne a mi fiunk legyen az, aki indiánüvöltéssel rohangál betéttel a kezében, amit osztálytársnője táskájából csent el... A fiúknak is meg kell tanítani, hogyan kezeljék diszkréten a diszkrét ügyeket. Ami, ugyebár, nem is ügy, hanem színtiszta biológia!
Így is tehetünk...
Egyszerűen hagyjuk kint a betétek csomagját a fürdőszoba közös kisszekrényében. Nem baj, ha az ötéves fiunk előveszi, és jól megnézegeti, hogy mi a csuda az... Elég csak annyit mondani neki: ez nem játék! Ez anyáé, s időnként szüksége van rá. Egyelőre elég, ha tudatosítja: van itt valami, ami csak anyára tartozik. Aztán lassan, lépésről lépésre, korának megfelelően világosítsuk fel a gyereket. Természetesen a nagyobbacska lányokkal máshogy kell erről beszélni, mint a fiúkkal (hisz ők az érintettek).
Ne nevessük ki őket akkor sem, ha úgy tűnik, bugyuta kérdéseket tesznek fel, például: Hogyan csorog? Mint a csapból a víz? És fáj? És érzed? És milyen az? Egy kislány, akire ez még csak vár, bármilyen „illetlen” kérdést feltehet.
Legyünk őszinték és természetesek. Az a legfontosabb, hogy gyermekeink megértsék: ez nem „havibaj”. Nem valami szörnyűség, amit a nők ősi büntetés miatt kaptak az égből (ahogy régen hitték, s hiszik sokan még ma is a világ elmaradottabb részein). Együtt jár a női léttel, s lehet, hogy társaságban diszkréten kezeljük; de sok más téma is van, amiről nem beszélünk mindenkivel és mindenhol.
Ne hagyjuk, hogy lányunkat az osztálytársai vagy az internet okosítsa ki a menstruációs szegénységről. Ha úgy látjuk, hogy „közeledik az idő”, tegyünk a kislányunk iskolatáskájába egy betétet. Legyen rá gondunk, hogy ne kerüljön a gyerek kellemetlen helyzetbe emiatt! Sosem lehet tudni...
