Áprilisban volt 110 éve, hogy elsüllyedt a világtörténelem talán leghíresebb hajója, a Titanic. Bizarr módon ezt a 269 méter hosszú, elsüllyeszthetetlennek titulált óceánjárót éppen az tette ismertté, hogy 1912-ben jéghegynek ütközött, s körülbelül másfél ezer emberrel a fedélzetén a hullámsírba veszett. A Titanic úgy lett elsüllyeszthetetlen, hogy rögtön az első útján elsüllyedt!
Gyerekkorom óta érdekelt ez a lenyűgöző hajó. Ez legfőképpen annak tudható be, hogy a nagypapám varróműhelyében volt róla egy poszter a falon, amit még a Rakéta Regényújságból vágott ki. Míg a nagyapám nagy odafigyeléssel hajtotta rettentően hangos varrógépét, addig én mellette ülve egy nagy tudós arckifejezésével próbáltam összerakni a nagy tragédia részleteit. Tudnivaló, hogy ez a tragédia nem csupán az én gyermeki képzeletemet foglalkoztatta sokáig, hanem az egész felnőttvilágét is.
Ki tudja, honnan származik az SOS vészjelzés? Annyit jelent, hogy „Mentsétek meg lelkeinket!”, vagyis angolul: Save our souls! A morzejelzést veszély esetén használják, s 1906-ban fogadták el a berlini rádiókonferencián. (© The National Archives/Heritage-Images/Imagestate)
A gőzhajók fénykora
Abban az időben, amikor a repülőgépek még inkább tűntek szeleburdi emberek szeleburdi álmának, mintsem megbízható közlekedési eszköznek, a transzatlanti útvonalakért a hajózási társaságok feleltek. Márpedig az Atlanti-óceánon átkelni nem volt piskóta! Megbízható és korszerű hajókra volt szükség az átkeléshez. A 19. század előtt az utat még vitorlás hajókkal tették meg, ami teljes mértékben kiszolgáltatta az időjárásnak az utasokat. Így ezek az utak több mint kockázatosnak számítottak. Arról nem is beszélve, hogy borzasztóan időigényesnek bizonyultak. Manapság órák kérdése átrepülni az öreg kontinensről az Újvilágba, ám akkoriban az emberek heteken át ringatóztak vagy éppen hánykolódtak az óceán habókos vizein. Ha szerencséjük volt, akkor megúszták szárazon...
A 19. században aztán megjelentek a gőzhajók. Ez gyorsabb, biztonságosabb és megbízhatóbb utazást jelentett, nem véletlenül lett a transzatlanti útvonalat használó hajózási vállalatok szlogenje: GYORS, BIZTONSÁGOS ÉS MEGBÍZHATÓ.
Dióhéjban
A Titanicot a White Star Line hajózási társaság építtette. 1909-től 1911-ig készült, két testvérhajójával együtt. Az egyik a Britannic volt, amelyik drámai körülmények közt szintén elsüllyedt; a másik az Olympic, amelyik hősiesen megérte, hogy kiselejtezzék. A hajók feladata az lett volna, hogy uralják a transzatlanti vonalat.
A Titanic esetében, amelyet korszerűnek, gyorsnak és fényűzőnek tituláltak, az elsüllyeszthetetlen jelzővel alaposan mellélőttek, hiszen első útja egyben az utolsó volt. Az angliai Southamptonból indult New York Citybe, de 1912. április 14-én vasárnap éjjel 23:40-kor jéghegynek ütközött – és alig több mint két és fél órával később elsüllyedt.
Mivel az internetig még majdnem egy teljes évszázadot kellett várni, és a tudósítók táviratokban küldték az információkat, a katasztrófa híre meglehetősen lassan járta be a világot. Ráadásul a napvilágra került történetek nagy része hamisnak bizonyult. Az egyik újság például azt írta, hogy mindenki megmenekült, a léket betömték, a hajót pedig biztonságosan a szárazföldre vontatták...
Még egy érdekesség: a White Star Line társaságot végül a nagy konkurens cég, a Cunard Line szerezte meg; utóbbit pedig korunk legnagyobb körutazást szervező cége, a Carnival Corporation & plc kebelezte be. (Az óceánjárókra szegődő hazai pincérek is ennél a vállalatnál dolgoztak.)
Az első osztály étkezőszalonja a Titanicon (© Everett Collection/SuperStock)
A sors keze!
A történet halhatatlanságához nagymértékben hozzájárult, hogy 1985-ben Robert Ballard, egy igencsak sokoldalú amerikai tengerésztiszt, kutató, geológus és oceanográfus nagy csinnadrattával felfedezte a hajó roncsait. A roncsról készült felvételek bejárták a világot – megtudhattuk például, hogy két részre szakadt, és ez idáig majdnem négy kilométer mélyen pihent a tenger mélyén. A képek legalább annyira megérintették a világot, mint maga a tragédia.
A hajótest mellett ugyanis számtalan emblematikus tárgyat találtak. Ezek és a híres-neves hajóorr, vagy a kapitány fürdőkádja, a vasmacska, a törökfürdő elképesztően kék csempéi, mint egy letűnt korszak kellékei, szó szerint világhírűek lettek... Ma is olyannyira megkapóak, hogy a felvételek böngészése közben nem nehéz elképzelni, hogy anno milyen sürgés-forgás folyhatott a hajón. Szinte látni véljük, ahogy az emberek jönnek-mennek a fedélzeten, sietnek a céljuk felé – miközben a szeszélyes sorsnak teljesen más elképzelése van a jövőjükkel kapcsolatban.
Az elsüllyedt RMS Titanic roncsa 2004-ben (© Courtesy of NOAA/Institute for Exploration/University of Rhode Island (NOAA/IFE/URI))
A halhatatlanság titka
Mint minden más tragédiáról, úgy a Titanicról is rengeteg film és dokumentumfilm készült. Bár nem kedvencem az 1997-es Leonardo DiCaprio és Kate Winslet-féle 11 Oscar-díjat bezsebelt feldolgozás, ahogy a cikket írom, mégis a My Heart Will Go On pörög a fejemben.
Amennyiben valaki történelmi távlatból szeretné megismerni a hajó sorsát, annak a YouTube-on is elérhető animációt ajánlom figyelmébe: itt valós időben nézhetjük végig a hajó utolsó két és háromnegyed óráját. A fantasztikus animáció rendkívüli részletességgel no meg hiteles információk és vallomások alapján készült. Aki pedig arra kíváncsi, mivel ütötték el az idejüket az utasok, vagy épp mit ettek, azt a Tasting History with Max Miller nevű YouTube-csatornára kalauzolnám, ahol többek között olyan ételeket mutatnak be, melyeket a Titanic utasai fogyasztottak.
Mára könyvek tucatjai íródtak a témában, sőt, egy lenyűgöző kiállítás is járja a világot. Morbid hasonlat, de ettől függetlenül érdekes, hogy a Titanic tragédiája után is rengeteg katasztrófa történt. Hajók süllyedtek el, repülőgépek zuhantak le, vonatok siklottak ki... És mégis a Titanic története az, amelyik megbabonázza az embereket, amiről mindenki tud, amit mindenki elevenen fel tud idézni, mintha csak tegnap történt volna...
Miért éppen a Titanic?
Nehéz erre választ találni, ugyanakkor úgy gondolom, hogy a Titanic a maga fényűző eleganciájával, a sokak számára elérhetetlen luxussal, a roncs kísérteties elevenségével, az utolsó pillanatig kitartó zenészek szellemével, a Straus házaspár szívbe markoló hűségével együtt felejthetetlen történetté vált.
A Titanic úgy lett elsüllyeszthetetlen, hogy rögtön az első útján elsüllyedt. Ezen még az a tény sem fog változtatni, hogy a hajóroncsból a rideg körülmények és egy falánk baktérium okán hamarosan csupán egy nagy, szürkésbarna kupac marad.
