Ahhoz már hozzászoktunk, hogy vásárlás előtt gondosan megvizsgáljuk a termék hátoldalán az élelmiszerek összetevőit. Ruháinkkal más a helyzet. Pedig ha a gyártók feltüntetnék, hogy egy-egy ruhadarab milyen vegyszerekkel kerül kapcsolatba a gyártás során, a lista olyan hosszú lenne, mint egy óriáskígyó.
Mielőtt a ruha a pultokra kerül, sokféle vegyszerben megfürdetik, hogy a csomagolás és a szállítás folyamán felmerülő káros hatásokat elkerüljék. Vegyszerek védik a nedvesség, a betegségeket okozó kártevők, a penész ellen. Vegyszereket használnak a színek tartósságára, a kellemes tapintásra, a gyűrődés meggátolására.
A gyártók azonban gondosan eltitkolják, milyen vegyi anyagokkal kezelték az eladásra szánt árukat. A textíliák gyártása során hozzávetőleg 7000 vegyszert használnak. Természetesen nem mindegyik van káros hatással az emberi szervezetre és az életkörnyezetre. A Greenpeace szervezet egy felmérés során több mint száz ruhafélét vizsgáltatott meg a legnagyobb üzlethálózatok kínálatából, egy másik vizsgálat folyamán pedig a szakemberek tizennégy sportdzsekit és nadrágot teszteltek. S az eredmény? Majdnem az összes mintában találtak olyan vegyianyag-maradványokat, amelyek az EU-nak a veszélyes anyagokról szóló jogszabályai szerint „rendkívüli aggodalomra adnak okot”.
Manfred Santen, a Greenpeace vegyianyag-szakértője ehhez a következőket fűzte hozzá: „Legnagyobb gondunk az, hogy az Európában betiltott vegyi anyagok csupán a gyártásra vonatkoznak, a behozatali árukra nem. A törvényalkotók tudják ezt, de új törvény még nem született.”
Természetesen az is sokat segítene, ha a vásárlók a ruhacímkén nemcsak az anyag összetételéről, a mosás szabályairól és a gyártó országról kapnának információkat, hanem a gyártás folyamán felhasznált vegyszerekről is (még akkor is, ha ez hosszú felsorolás lenne). Bár ki olyan okos, hogy tudná, mit jelentenek az anonil-fenolethoxylát, ftalát és hasonló szakkifejezések?
Ki alakítja át a gyártósort?
De nemcsak a ruhaiparnak kell átalakulnia, hanem nekünk, fogyasztóknak is változnunk kellene. Ma az embereknek négyszer annyi ruhájuk van, mint 1980-ban, és ezeknek húsz százalékát sohasem veszik fel. Minden vásárlással nő a valószínűsége annak, hogy az új holmit (főleg az akciós áron vásárolt ruhaneműket) nem fogjuk hosszabb ideig hordani, és egykettőre a használtruha-konténerben kötnek ki. A megfontoltabb vásárlás némileg enyhítene a vegyszerek terjedésén, mert ha a vásárló nem venné meg az olcsó, de mérgező bóvlit, akkor a gyártó is vegyszermentesebb ruhákat gyártana. De ma mindenki olcsón szeretne mindent. Vagyis a lehetetlent akarjuk – és megkapjuk, de mérgezetten!
Ma minden cég arra törekszik, hogy minél több ruhaneműt gyártson, ezért a változás motorja csakis mi, vásárlók lehetünk. Nagyon sok vegyszertől szabadulhatnánk meg, ha nem hajszolnánk az újdonságokat szüntelen, ha klasszikus szabású, jól kombinálható és sokáig hordható (tartós) ruhadarabokból állítanánk össze ruhatárunkat. Tehát hogyan vásároljunk? Elég, ha megértjük, mit jelentenek az olyan utasítások, hogy „első használat előtt mossuk ki”, „vasalni nem szükséges”, „nem gyűrődő”. Mindez azt jelenti, hogy az anyagot vegyszerrel kezelték. Némi eligazítást adnak a márkanevek is, bár nem mindegyik információ megbízható. A Greenpeace szerint óvatosan ajánlani lehet a ’bio-Re’, a ’GOTS’ vagy a ’IVN Best’ jelzésű ruhákat. Gondolni kell arra is, hogy a ruhanemű hogyan likvidálható, eldobva szennyezi-e a környezetet.
Ma már újrahasznosítható anyagból készült divatholmik is vannak! Az egyszerű farmeranyagok felületi kezeléséhez negyvenkét liter vízre van szükség. A Levi’s* Water< Less™ anyag előállítása során több gyártási ciklus összevonásával 96 százalékkal sikerült csökkenteni a felhasznált vízmennyiséget. A Levi’s* Water< Less™ kollekciójában található denim anyagok legfeljebb húszszázaléknyi újrahasznosított hulladék anyagot tartalmaznak, tehát egy farmernadrágban körülbelül nyolc műanyag flakon anyaga található.
Hogyan vásároljunk?
Főként a különböző alkalmakra szánt, szabadidős ruhaneműekre fordítsunk nagy gondot. Ne a legújabb, legfelkapottabb divatcikkeket keressük. Annak sem kell feltétlenül fluor-membrános Gore-Tex vagy Texapor impregnált öltözet, aki esőben sétál, kerékpározik vagy síel. Ugyanolyan vízálló és jól szellőző a Sympatex membrános vagy a Bionic-Finis Eco rétegű öltözet, amelyet a Pyua márka gyárt, vagy amely a Tchibo és az Aldi diszkontjaiban kapható. Csak annyi a hibájuk, hogy nem állnak ellen a zsiradéknak és a piszoknak, de hát nem is olajkutaknál dolgozunk bennük. Ha egy anyag anyagsűrűsége nagyobb, mint 1300 mm, akkor a DIN EN 343 norma szerint az anyag vízálló. A kabátok esetében a gyártók fluortartalom nélkül is szavatolják a 35 000 mm-es anyagsűrűséget, ami azt jelenti, hogy az anyag egy négyzetmétere egy 35 m magas vízoszlop nyomásának áll ellen. Ha ilyen hatalmas eső zúdulna az emberre, nem az anyag nem bírná ki a terhelést, hanem a sportoló adná fel a szabadban tartózkodást.
A Greenpeace „A textilipar méregtelenítése” nevű kampánya arra igyekszik rávenni a gyártó cégeket, hogy a veszélyes vegyszereket olyan környezetbarát anyagokkal helyettesítsék, amelyek nem ártalmasak az egészségre. A „zöldek” nagyrészt sikerrel jártak – eddig mintegy tizenöt nagy márka állt a kezdeményezés mellé, többek között az Adidas, az Esprit, a H&M, a Levi’s vagy a Zara. A környezetvédő szervezetekkel karöltve akcióterveket és rövidebb-hosszabb távú célkitűzéseket készítenek.
A legnagyobb kihívás, hogy meg tudják győzni a kínai és mexikói gyártulajdonosokat, hogy változtassanak a gyártási eljárásaikon. A nagy márkák ugyanis nem a saját gyáraikban állítják elő termékeiket, hanem Kínában és Mexikóban dolgoztatnak.
A nagyszabású tervnek csupán egyetlen szépséghibája van: nagyon kevés nagy, szabadidőruhát gyártó cég csatlakozott az úttörőkhöz, és egyik sem tanulmányozta „A textilipar méregtelenítése” kampány célkitűzéseit. Egyedül a Jack Wolfskin márka nyilatkozott úgy, hogy hamarosan önszántából beszünteti a fluoros vegyszerek használatát.
Timo Perschke, a Pyua sportruha-márka megalapítója, aki már az induláskor sem használt fluort a ruhák gyártásához (s aki az időjárás viszontagságainak ellenálló sportöltözékeket újrahasznosított anyagokból gyártja), rámutat a terv kivitelezésének nehézségeire: „A sport- és szabadidőruhák gyártása csak egy kis szelete a ruhagyártásnak. Mindenki nagy alvállalkozókkal dolgoztat, akik az összes megrendelt terméket ugyanazzal a módszerrel állítják elő. Senki nem képes ellenőrizni, hogy a gyártás során mi történik a textíliákkal. A legkényesebb megrendelő esetében is előfordulhat, hogy bár a kész terméket PFC-t nem tartalmazó impregnáló anyagban mossák ki, a laboratóriumi vizsgálat mégis kimutatja az anyagban a PFC nyomait. Mégpedig azért, mert a gyártó néhány szállítmány kedvéért nem fogja külön megtisztítani a gépeit.”
A vegyszerek ártalmai
Hogyan jutnak be szervezetünkbe a vegyszerek? Néha belélegzéssel, de nagyrészt a bőrön keresztül. A bőrfelületen megjelenő verejték kioldja a textilben levő vegyületeket, amelyek a nedvességtől fellazult bőrön keresztül könnyedén bejutnak a szervezetbe. A káros vegyületek nagy része a zsírszövetet kedveli, ott raktározódik el. Káros hatását nem csak ott fejti ki, ahol érintkezik a testszövettel. Emlékszünk nagyanyáink figyelmeztetésére, hogy az új ruhaneműt az első használat előtt mindig ki kell mosni. Ez rendben van, a víz sok vegyszert kiold a textíliából. Arra azonban nem gondolunk, hogy nem mindegyik bomlik el a mosás során, és a kiöntött vízzel együtt a káros anyagok is bekerülnek a földbe és az ivóvízbe, tehát a táplálékláncba. A szakemberek egy része ebben nem lát veszélyt, viszont bizonyított, hogy a sportruhák impregnálására használt perfluor-karbonok kimutathatók az anyatejben és a vérben, és hosszan keringenek a szervezetben. Éppen ezért a törvényhozóknak továbbra is oda kell figyelniük ezekre a veszélyekre, mert a kockázatfelmérés még nem fejeződött be.
A színezőanyagok veszélyei
Európa nem tartozik a legveszélyeztetettebb területek közé. Kína és Indonézia helyzete egészen más. Ott a veszélyes anyagok nagy része nem a ruhaneműkből kerül az emberek szervezetébe, hanem a gyárakból, amelyek hulladékelvezető csatornáikon keresztül egyenesen a folyóvizekbe engedik a vegyszermaradékokat. És a lakosság ezekben a folyókban halászik! Kínában mindenki tudja, hogy mi az aktuális divatszín – elég megnézni, milyenre színezi a folyókat a gyárból kiengedett festéklé...
De már a Távol-Keleten élő emberek sem akarják, hogy kihasználják őket! A kínai kormány 2012-ben törvényt fogadott el, amely szerint már nemcsak a megrendelő, hanem a gyártó is felelős azért, hogy milyen vegyszereket használ. Betiltás előtt áll a behozatala néhány vegyszernek, amelyeket a Greenpeace megjelölt. Olyan küszöbértékeket fogadtak el, amelyek még az EU-normánál is alacsonyabbak.
Manfred Santen derűlátó: „Jó jelnek tartjuk, hogy már a kínai kormány is foglalkozik a kérdéssel, sőt, elfogadta kampányunk célkitűzéseit.”
Bambuszban fogunk járni?
Itt már nemcsak a vegyszerekről van szó, hanem arról is, milyen öltözékeket fogunk viselni. A pamutszövet előállításához használt gyapot kitermeléséhez hatalmas mezőgazdasági területekre van szükség, ráadásul a feldolgozáshoz nagyon sok vízre. Tehát marad a műanyag? Ezek nagy részét kőolajból gyártják. Az ásványi olaj pedig lassan, de biztosan fogy. Elérkezett tehát az idő, hogy új anyagokat keressünk! Már megjelent a hulladékból előállított ún. tejrost,amelyet túróból állítanak elő, tojásfehérje hozzáadásával.
Kísérleteznek a gyorsan növő bambusszal és a kávérosttal. A fogyasztók megkedvelték a viszkózt, a modalt, a lyocellt, illetve a tencelt, amelyek korlátlanul hozzáférhetők. Ezek ún. természetes műanyagok, amelyeket a fából nyert cellulózból állítanak elő, és ennek során elhanyagolható mennyiségű energiára és vízre van szükség. S mivel alapanyaguk a fa, semmiféle peszticidet nem kell alkalmazni. Úgyhogy ruhatárunkat tekintve – nem is rossz megoldás.
