Homoktövis otthon. A tardoskeddieket utánozva megpróbáltam otthon termeszteni a homoktövist.
Már az elején lépre mentem, ugyanis a hím mellé nem vettem nőstényt. Szerencsére megtaláltam a piacozó bácsikát, aki eladta nekem, s ingyen kipótolta a nőstényeket. Ám már első évben jött a bibi: terjedni kezdett, mint a rossz hír...
Pedig én addig csak jó hírt hallottam felőle. Aki ivott már életében homoktövisteát, annak már a gondolatától is megindul a nyáltermelés a szájában. 10-12 bogyó belőle fedezi egy felnőtt ember napi C-vitamin-szükségletét. Az otthoni felhasználást persze a házi technológia korlátozza. Nyilván hidegen sajtolt olajat nem készíthetünk, de a gyümölcs levét kinyerhetjük, lekvárt és szirupot gyárthatunk belőle. Szóval, igazi csodabogyó. Azt viszont senki nem mondta nekem, hogy kiskertbe telepítve ilyen agresszív növény lesz.
Mostanra – három évvel később vagyunk már – ott tartunk, hogy cserjénk 6-8 méteres körzetében mindenhol homoktövis bújik elő. Vastag és egyre vastagodó gyökerei behálózzák lassan az egész kertet, kinőnek a homokozóban, átszúrva a geotextíliát. Terjedésének csak a fűnyírónk szab határt. És akkor még nem említettem a 4-5 centiméteres tüskéit, melyek a köröm alá hatolva nyújtanak feledhetetlen „élményt”. Mivel tudom, hogy a problémáknak több megoldásuk is van – a fejhez indultam, vagyis Tardoskeddre, ahol 12 hektáron termesztik a homoktövist.
Nő tette a csodát!
Szabó Rozália, aki akkor még a Tardoskeddi Szövetkezet elnöke volt, kezdte először nagyban, ültetvényen termeszteni a homoktövist. Rozália először a saját bőrén tapasztalta meg a bogyók jótékony hatását: egy kellemetlen betegségre homoktövis olajkapszulát kezdett szedni. (Egyik kedves ismerőse ajánlotta, aki ma Prágában él, és homoktövissel foglalkozik.) Rozália, mikor meggyógyult, azon volt, hogy mások is megismerjék a növény varázserejét.
Csehországból szerezte be az első vesszőcskéket. Egy olyan úrtól kapta őket, aki egész életében a homoktövissel foglalkozott. Rozália tövises úton járt, mert először csak kételkedőkkel találkozott. Mintha nálunk nem születhetne meg a csoda... A helyiek olajfának nézték a bokrait a csillogó levelek miatt. Mindenesetre a cserjéket fekete fóliában ültették el, hogy ne verje fel a gaz.
– Két évig vártunk az első szüretre. Két hosszú év után kifacsartuk és megkóstoltuk az első homoktövisünket. Ízlelgetés közben síri csend honolt. Majd az egyik kollégám nagyot sóhajtott: Te tényleg azt gondolod, hogy ezt az életben valaha el tudod adni? Borzasztó íze volt! – mesélte Rozália az Új Nőnek.
Azóta a homoktövist nálunk is a jövő növényeként emlegetik, és ha nem ilyen huzatos helyen élnénk, mint Szlovákia, Rozália már kitüntetés kapott volna kitartó munkájáért és bátorságáért. A tardoskeddi homoktövisből készült termékeknek ugyanis nincs párja. Tardoskedden 2010-ben ültették el az első cserjét, ma felhasználása sokrétű: a gyümölcs levét kisajtolják, leveléből italt, héjából teát készítenek, magjából olajat, mézzel keverik, lekvárba teszik, sőt, még pálinkát is főznek belőle. Tudni kell még, hogy a tardoskeddi homoktövis biotermesztésű, tehát nem vegyszerezik se a növényt, se a földet alatta. Az én talajom a pont megfelelő! Mikor megkérdezem Bíróczi Pétert, a Tardoskeddi Szövetkezet gyümölcsösének a vezetőjét, hogy ő termesztene-e otthon a homoktövist, elneveti magát.
– Ha nem lenne itt a szövetkezetben, akkor biztosan. Igénytelen növény, rossz talajon is elvan. Persze nagyobb kert szükséges hozzá, mert hamar szétterjed. A homoktövis eléggé invazív, agresszív növény, főleg a gyökérrendszerével szaporodik: onnan képződnek az új hajtások. Homoktövis: már a nevében is benne van a homok szó, ebből következtethetünk rá, hogy a homokos, könnyű, nem túl vizenyős talajokat szereti…
Bíróczi Péter
Most mit mondjak: az én kertem talajára ezek szerint homoktövis-szempontból nem lehet panasz. Pétertől megtudom, hogy a cserje – fejlődésének első szakaszában, az első két évben – még igényli a rendszeres öntözést. Később elég neki az eső. Abból is szerencsénk van vele, hogy a kártevőknek és a gombabetegségeknek is nagyon jól ellenáll. Több típusa van, némelyiket már augusztus végén szüretelhetjük, de a tardoskeddiek csak szeptember vége felé szedik. Sorjáznak a további tanácsok: Ha nagyban termesztenénk, nyolc termőre egy hím növényt kellene ültetni, otthoni termesztésben viszont négy az egyhez ajánlatos az ültetés, legfeljebb kétméteres távolságra egymástól. A növény metszése is nagyon fontos, ritkítani kell az ágait, hogy minél több napfény érje a bokor közepét. A rendszeres metszést három év után kell elkezdeni. Jó, ha a magasságára is ügyelünk, hiszen praktikus szempontokat figyelembe véve, így könnyebb a szüret.
A növény megvásárolható különféle kertészetekben, de kereshetünk olyan ismerőst is, akinél van már a kertben, hiszen tőleválasztással a gyökérről vagy kis dugványokkal is szaporítható. Magról szintén lehet ültetni, viszont abban az esetben nem tudjuk, milyen növényt kapunk, hímet vagy termőt.
Ültetéskor egy minden oldalról ötven centiméteres gödröt ássunk a növénynek, tegyünk bele szerves trágyát, káliumot és foszfort, hogy meglegyen az első löket. A növény töve a későbbiekben megköti a nitrogént a levegőből, így ezzel nem kell a továbbiakban foglalkoznunk. Az otthoni termesztésben a legnagyobb problémát a szüretelés jelenti.
– Nagyüzemileg mi lemetsszük az ágakat, majd -25 Celsius-fokra lefagyasztjuk, és később egyszerűen lerázzuk róluk a gyümölcsöt. Ezt otthon nemigen tudjuk megtenni, így marad a kézi szedés, ami a tüskék miatt elég macerás lehet – mondja a gyümölcsös vezetője. Kiderül, hogy zacskóba csomagolva is árulják a bogyós ágakat, hogy aki szeretné, az házilag feldolgozhassa (s ne kelljen a macerás termesztéssel bajlódni). Otthon aztán készülhet belőle gyümölcslé, amit sterilizálással télre is eltehetünk, illetve lefagyaszthatjuk a bogyókat, amiket később bármikor elfogyaszthatunk. A kisajtolt gyümölcsöt száríthatjuk, illetve szárított leveleivel összekeverve a hideg hónapokban kiváló tea készülhet belőle.
Hogy döntsünk? Ültessünk? Ne ültessünk otthon?
Meghallgatva Pétert, arra a konklúzióra jutok, hogy mindenki döntse el maga, elég kiterjedt-e a kertje ahhoz, hogy kontrollálni tudja a növény terjedését.Megfelelő gondoskodással egy 3-4 esztendős bokor akár 6-8 kilogramm gyümölcsöt is teremhet, aminek leszedése bizony napokat is igénybe vehet. Aki mégis ültetne a saját kertjébe, jól gondolja meg, kérdezzen olyat, akinek már van vele tapasztalata. Ugyanis, amennyiben néhány év után úgy döntünk, hogy megszabadulnánk tőle, nehéz dolgunk lesz, mert ebbe a gyökérzetnek is lesz némi beleszólása... Én mindenesetre veszem a kalapom s kesztyűm, indulok szüretelni, mert el fog tartani egy ideig. S közben elgondolkodom egy keskeny betonsávon, ami gátját állná a gyökerek terjedésének...
A szüret
Azt mondják, hogy a homoktövist „verik”. Tardoskedden másképp megy a szüret: a szüretelők védőruhát kapnak a sok tüske ellen. Először metszőollókkal lemetszik az ágakat, majd lefagyasztják őket mínusz 25-30 fokra. Két nap után leveszik az ágakat a fagyról, utána egy fával leveregetik róluk a termést: speciális asztalra kerülnek, amin áthullanak a bogyók. Tardoskedden gyümölcslevet, teát, lekvárt, szirupot, mézet készítenek belőle, de van már tinktúrájuk is. Sőt, homoktövis-pálinka is létezik! A belőle préselt olaj maga a csoda: szépít bensőleg és külsőleg, nyolc kiló termést használnak fel pár decihez. (A tardoskeddiek ugyanis nem hígítják!)
Fotó: Dömötör Ede
