A nő mindig egy másik férfiról ábrándozik, aki gyöngéd, aki csak őt imádja. A nő mindig elégedetlen. Miért?
Korántsem véletlen, hogy bizonyos napokon jobban vágyunk a mindent felforgató érzelmekre, a lángolásra. Egy kutatásban egyetemista hölgyek különféle arcokat nézegethettek, választhattak ki a monitoron. Megfigyelhető volt, hogy a menstruációs ciklus elején a „jóravaló apukákat”, míg a peteérés tájékán sokkal inkább a macsó típust találták vonzónak. Ebben az időszakban tehát könnyebben megfogalmazódik a nőkben a „nekem más kell” gondolata. A vágyakozás a peteérés idején felerősödik, a ciklus elején és végén azonban fontosabb a biztonság, így ilyenkor jobban húznak a férjhez.
(© Ziqian Liu)
Kati a barátnőm. Rendes, csöndes férje van, két szép gyereke. Minden megadatott neki, amiről egykor álmodott: szép otthon, karrier (egy óvodát vezet). Egy ideje mégsem volt boldog (szerintem csak unatkozott) – mígnem a Hypernovában összefutott régi nagy szerelmével, Pistával. Hirtelen azon kapta magát, hogy vadul flörtölnek a kenyerespultok között. Ettől kezdve egykori szerelme újra beférkőzött a gondolatai közé. Fantáziájában romantikus képek peregtek kettejük főszereplésével.
Tiszta sor volt számára, hogy nem hagyná el a férjét (elég józan nő volt, megtanult kettőig számolni: tudta, hogy egy válás komoly dolog, s nem látott egyetlen nőt sem, aki jól jött volna ki belőle). Ugyanakkor szinte kivirult a tudattól, hogy egy másik férfi szemének tükrében szexinek és izgalmasnak láthatta magát. Találkozgatni kezdtek...
Egy kis Pista-lélektan
Az amerikai pszichológusok mára konkrét fogalmat alkottak az álom Pistákról: ők a backup férfiak, vagyis a tartalékosok, a B tervek, akiknek speciális rejtekhely dukál az álmodozó nő elméjében. Ahogy Kati fogalmazott: „A férjem jelenti számomra a biztonságot, Pista pedig hab a tortán. Sebtapasz, ha valami fáj, ha a férjem nem elég kezes vagy gyöngéd. Energiát ad, amikor fáradtnak érzem magam. Amikor otthon egyik eseménytelen nap követi a másikat, vagy összezördülünk a férjemmel, jó rá gondolni. Csak elképzelem magunkat mindenféle mesés helyzetekben, és máris szebb színben látom a világot.”
Kati esete egyáltalán nem egyedi: sokan fűszerezik az életüket titkos, ugyanakkor teljesen ártatlannak tűnő üzenetváltásokkal – esetleg találkákkal. A backup férfi felé nem a félrelépés vágya hajtja a nőket.
Bár a szereplők folyamatosan az erotika határmezsgyéjén táncolnak, szinte sohasem lépik át azt a bizonyos határt. Hiszen minden ábrándozó nő tudja: ez az ihletett állapot csak addig tarthat, amíg Pistával nem kell azon vitatkozni, miért dobálta szét a zokniját a lakásban... Az idealizált partner (lásd Pista) esetében a nem odavaló tartozékokat egyszerűen lehasítjuk egy jó nagy bárddal. Egy álomképbe ugyanis nem fér bele a szétdobált szenynyes vagy a reggeli szellentés.
A „tartalék férfi”, persze, mindig akkor értékelődik fel, ha a párkapcsolatunkban tudattalan deficit van. A férjünk, házasságunk nyújtotta biztonságérzet ugyanakkor egyfajta egyensúly, amit nem szívesen rúgunk fel. Vágyakozás közben előszedjük a „tartalékosunkkal” közösen megélt önfeledt pillanatokat, feltöltjük magunkat ezekkel – de ennél messzebbre nem megyünk. (Vagyis igazából nem csaljuk meg a férjünket!) A vágyódás szempontjából mindegy, hogy vágyaink Pistája kitalált vagy valós személy. Ő csak egy fantáziakép, akit olyan tulajdonságokkal ruházunk fel, melyekkel nem is rendelkezik, de amelyek számunkra (legalábbis úgy érezzük) fontosak. Ezeket az „ábrándos” tulajdonságokat meríthetjük persze akár egy regényből vagy egy filmből is. „ Nahát, ilyen egy igazi férfi!” – ismételgetjük ilyenkor vágyakozva.
Szakértőink szerint ősi vágyunk, hogy álmodozással enyhítsük a jelen „nyomorát”, hiszen pszichénket élményeink határozzák meg, általuk növelhetjük lelki energiánkat. A fantáziálás is egyfajta lelki energiagyűjtés, amely a jó pillanatainkból töltekezik. Tudattalanunk azonban nem ismeri fel, hogy az a titkos összevillanás mindössze pár másodperc volt, hiszen az élményeknek nincsen időkorlátjuk. Ha ínséges időkben megnyitjuk lelki zsilipeinket, az egykor megélt értékes pillanatok hirtelen előtörnek... A férfiak, akikre vágyunk, sok esetben érzelmi biztosítékok arra az esetre, ha házasságunk mégsem funkcionálna, ha egyszer mégis egyedül maradnánk. Ez persze nem tűnik egyenes és tisztességes megoldásnak, ám az álmodozók mentségére legyen mondva, ez a fajta elvágyódás, illetve a háttérben lévő érzelmi deficit az esetek nagyobbik részében nem tudatos.
A lélekbúvárok szerint a párunknak sok esetben egy álomképpel kell versenyre kelnie – hiszen a nagy Pista egy ideált testesít meg. A másik férfi térnyerése azt mutatja, hogy változatosságra van szükségünk, amit egy kis játszadozással, kísérletezgetéssel talán a házasságon belül is lehetne orvosolni. (Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a sors bármikor hozhat olyan fordulatot, amely a párunkat újra felértékeli a szemünkben. Például megtetszik egy másik nőnek, és a cinkos összenézéseiket látva rádöbbenünk, hogy a számunka már kissé unalmas társ, bizony, kelendő férfi...) Az is megfigyelhető, hogy a genetikai alapjegyek, vagyis a fenotípus tekintetében az aktuális partner és a gondolatainkba férkőző férfi általában két külön típust testesít meg. Nekünk, nőknek ilyen szempontból nagyobb a mozgásterünk, hiszen már egy hajfestéssel is változatosságot adhatunk a párunknak.
A pszichológusok szerint a B tervben a „megtehetném, ha akarnám...” – vagyis a választás lehetősége a vonzó. Talán furcsán hangzik, de párunkat is jobban fogjuk becsülni, ha azt látjuk, másnak is kellünk, hiszen a viszonzott érdeklődéstől magunk számára is felértékelődünk. A fejünkben élő férfi gyakran csak addig tart minket izgalomban, amíg elérhető közelségbe nem kerül. Ezt támasztja alá Zsuzsa története is.
– Eleinte csak unaloműzésből ábrándoztam jóképű kollégámról. Sosem gondoltam volna, hogy ez a jó pasi valaha is közeledni fog hozzám. Gyakran fantáziáltam róla, nemritkán szex közben is rá gondoltam. Amikor azonban randira hívott – a mesés álomkép szertefoszlott.
Rádöbbentem, hogy nem jelent számomra kísértést. Ma sem tudom, hogy inamba szállt-e a bátorságom, vagy egyszerűen fontosabbnak tűnt az otthon biztonsága.
– Tartós ábrándjaink tárgyának általában olyat választunk, akitől van bizonyos távolság, aki elérhetetlen, hiszen csak így válhat belőle ideál – hangsúlyozza a lélekbúvár. – Ha az álomkép a közelünkbe kerül, jön a felismerés: mégsem kell az elköteleződéssel járó sok kellemetlenség. Ha valakire dühösek leszünk, arra gondolunk: »Hú, de lekevernénk neki egyet!«, amikor pedig valakit vonzónak találunk, akkor erre: »Hú, de lefeküdnék vele!«. Felettes énünk azonban közbelép, és nem enged tovább a képzelődésnél. Ilyenkor beindul a fantáziálás, ami megóv az elhamarkodott tettektől.
Szakértőnk szerint a B tervre váltás, avagy a beteljesülés hihetetlen mennyiségű gátlásunk miatt sem motivál minket. Egy párkapcsolat csak alkalmazkodással fejlődhet, ennek érdekében hajlamosak vagyunk háttérbe szorítani a vágyainkat, még akkor is, ha időnként unjuk a másikat. De mégis: hogyan terelgethetjük vissza gondolatainkat mit sem sejtő társunkhoz anélkül, hogy szeretői viszonyba bonyolódnánk álmaink férfijával?
(© Ziqian Liu)
Az idealizált »tartalékoshoz« hasonlóan túl idealizált szereplő a szerető is. Ameddig csak heti néhány óra adatik vele, és a közös időben a legjobb formáját kapjuk – addig férjünk hátrányban van. Viszont ha a szerető a társunkká lép elő, és volt férjünk kerül olyan helyzetbe, hogy csak heti pár órában kell kedvesnek lennie velünk, hirtelen azon kaphatjuk magunkat, hogy ő jelenti nekünk mindazt, amit korábban a szerető...
A férj helyzetét a gondolatainkat rabul ejtő férfival szemben az is nehezíti, hogy egy idő után már csak a padlón hagyott zoknira vagy a csámcsogására figyelünk fel. Arra már nem, hogy valósággal szárnyal a munkahelyén, remek tanár vagy sikeres menedzser... A mentő megoldás: újra felfedezni őt azokban a helyzetekben, amelyekben álmaink férfiját látjuk! Azt se feledjük el, hogy ha az álomférfit látnánk meg borostásan, másnaposan az otthonunkban, a jól összerakott vágykép azonnal repedezni kezdene!
