Az utóbbi időben jövünk rá, hogy a sok ismert dolgon kívül van még valami, ami befolyásolja az életünket. Ez a mikrobiom. A testünkben egy egész világ működik, parányi élőlények kolóniája, amely az egészségünkért dolgozik.
Az emberi szervezetben élő mikroorganizmusokat nevezik mikrobiótáknak: s ezek a parányi élőlények képezik a mikrobiomot. De nem csupán az emberi testnek, a földnek is van mikrobiomja, s ha ez sérül, akkor pusztulásnak indul a talaj...
Miért nem ismertük eddig a mikrobiomot?
Ma már tudjuk, hogy nem ajánlott zuhanyozás közben mindenféle tusolószerrel lemosni a testünket, hisz azzal csak lebontjuk bőrünk védőköpenyét (mert itt is munkálkodik ez a szorgalmas kis kolónia). Vagy akár székletünk mikrobiom-tesztelése is hatalmas lehetőséget rejt egész testünk gyógyítása, de akár a betegségek megelőzése szempontjából is. De kezdjük az elején! Amerikai tudósok – miután feltérképezték az emberi szervezet genetikáját – 2007-ben elkezdték a Human Microbiom Projectet, miáltal az emberen és az emberben élő mikrobiom-közösségeket akarták megismerni.
A mikrobiom a mikro- és a biom szavak összekapcsolásával született meg: az előtag a parányi szereplők méretére, az utótag ezen mikroorganizmusok életközösségeire utal. Gombák, vírusok, baktériumok tömegei alkotják testünk mikrobiomját, súlyuk akár másfél kiló (!) is lehet. Számuk egyes becslések szerint 100 milliárd körüli. Ezrek a mikrobiótáknak nevezett pici élőlények több testtájon is jelen vannak: a bőrön, a szájüregben, a nemi szervekben, de a legeslegnagyobb számban az emésztőrendszerünkben élnek – egyes számítások szerint 70 százalékuk itt található. Főleg a vastagbélben koncentrálódnak, hisz itt igazán meleg közegük van, a sok kis szögletben, kanyarban jól el tudnak lenni és bújni. S hogy mit esznek (mert, ugye, minden élőnek táplálkoznia kell)?
A mikrobióták fő tápláléka a gyomorba kerülő emésztetlen rostok... Mai tudásunk szerint ezek a mikroközösségek részt vesznek a testi folyamatokban, befolyásolják szerveink működését, még az agyi funkcióinkat is.
Nem készen kapjuk!
Az ember nem kész mikrobiommal jön a világra, fokozatosan alakulnak ki bennünk ezek a kis kolóniák. A kisbaba szervezetében eleinte azok a törzsek vannak jelen, amelyekkel édesanyja hüvelyi flórájában találkozik szülés közben. (A császármetszéssel született babákra ez nem érvényes.) Aztán, ahogy eszmélünk és élünk, mikrobiomunk összetételét minden befolyásolja, amivel csak találkozunk: az ételek, melyeket megeszünk, a genetikánk, illetve a gyógyszerek, melyeket beszedünk. Így a különböző mikroközösségeknek egy egyedi kombinációja alakul ki, ami csak ránk, XY-ra jellemző. Gyakorlatilag a mikrobiomunkat az ujjlenyomathoz hasonlítják, annyira „csak a miénk”.
S miért csak az utóbbi időben hallunk róla? Mikor a tudósok vizsgálni kezdték a mikrobiomot, hiába tenyésztették ki az emberi székletmintát táptalajon, a hagyományos laboratóriumi módszerekkel kudarcot vallottak. A mikrobióták nagy része ugyanis nem él meg a testen kívül. Közben persze a tudomány is fejlődött, ma már az emberi bélből származó mikrobiommintákat DNS-szekvenálással elemzik. Ez egy bonyolult módszer, mellyel a minta genetikai információit tárják fel. (A szekvenálás sorrendet jelent, a szekvenálással mindig a DNS építőköveinek a sorrendiségét vizsgálják, s nem mindegy, hogy ez a sorrend hol hasad...)
Egy új világ
Ennek eredményeképpen 2013-ra egy teljesen új világ tárult fel a tudósok előtt, főleg miután több száz egészséges önkéntes teljes mikrobiomját kielemezték. Kialakult egy kép arról, hogy milyen egy egészséges bélflóra – később aztán meghatározták a különböző betegségekre jellemző mikrobiomokat, de vizsgálták más csoportok, például a húsevők, a vegánok mikrobiomját is... Világossá vált, hogy mikrobiomunk állapota és a betegségeink között összefüggés van.
S hogy milyen az ideális mikrobiom? Sokszínű. Azaz minél több mikrobiótatörzs él a testünkben vagy a bőrünkön, annál egészségesebb és ellenállóbb lesz a szervezetünk. A jelszó tehát itt is a biodiverzitás, a sokszínűség. Ám nem szerencsés, ha bizonyos törzsek túlszaporodnak, mert felborul az egyensúly, eltolódnak az arányok; s ne feledjük el, hogy vannak olyan mikrobióták is, amelyek kifejezetten károsak az emberre nézve.
Miért hízunk? Sok betegség – többek között például a kóros elhízás – összefüggésbe hozható a mikrobiom működésével. Túl nagy kalóriabevitel (túl sok finomított szénhidrát, ipari élelmiszer, vörös hús fogyasztása) esetén elszaporodnak azok a mikrobióták, melyek gátolják a cukrok hasznosítását. Ez túlsúlyhoz, ezen felül pedig inzulinrezisztenciához, később akár cukorbetegséghez vezethet.
De a bélflóra egyensúlyának felbomlása áll a puffadás, a hasmenés vagy ellenkezője, a székrekedés mögött is. Fontos, hogy a gyomrunkból csupán az értékes tápanyagok szívódjanak fel: pont ezt biztosítja be a bélhám. Ám a nem megfelelő összetételű mikrobiom károsítja a bélhámot – így aztán sérül a szervezetet védő határréteg. Emiatt olyan toxikus anyagok is bejutnak a véráramba, amelyeknek nem lenne szabad oda kerülniük. Ez áll az áteresztő bél szindróma nevű betegség hátterében is, a „lyukacsos” bél ugyanis gyengíti az immunrendszert, vese- és májproblémákat, csontritkulást, izomgyengeséget, szklerózis multiplexet, autizmust, bélgyulladást okozhat, felboríthatja a hormonrendszer működését és így tovább.
Mi ebből a tanulság?
Csupáncsak a stressz nélküli életmóddal és a helyes táplálkozással (amely például minél kevesebb ipari élelmiszer fogyasztását jelenti) védhetjük meg a mikrobiomunkat. A kutatások szerint ugyanis a mikrobióták nemcsak az emésztésre hatnak, de a szív- és érrendszeri problémák mögött is ott állhatnak, sőt az idegrendszert, a neurológiai kórképeket is befolyásolják. Nem véletlenül ajánlják ma már a pszichiáterek a súlyosan depressziós embereknek a fermentált élelmiszerek fogyasztását. (Ma már nálunk is kínálnak magánklinikák teszteket, melyek a bélrendszer mikrobiomját térképezik fel. A neve székletgenomikai teszt, és a DNS-szekvenáláson alapul.)
