A Csillagerődöt könnyű megtalálni, mert karnyújtásnyira van a város közepétől. Ahogy megállunk a parkolóban, a szél a közeli Duna finom, máshoz nem hasonlítható illatát hozza felénk: ott keveredik a Fekete-erdőtől a Duna deltájáig az összes partmenti táj üzenete.
Miért olyan sok a meztelen szobor? A görögök sokáig csak istenekről készítettek szobrokat, nem élő emberekről. A meztelen szobrok az isteni tökélyt tükrözték, az isten idealizált emberi megjelenését...
A táj varázsa!
A Csillagerőd a maga bézs, sárgás színeivel szinte belesimul az ősz eleji sápadt füvekbe. Közelebb érve, a kapun belépve szinte a lélegzetünk is eláll a benti terek impozáns szépségétől. Az ember, ha egy erődbe megy, akkor masszív, súlyos, nyomasztó falakra és termekre számít – nem erre a franciás könnyedségre.
A Mányi István építész tervei alapján helyreállított Csillagerőd ugyanis ilyen. Modern, könnyed, hasonlót még nem is láttunk mifelénk! Az iskolások frappáns foglalkoztató füzeteket kapnak: az egyikből például megtanulhatják, hogyan tervezzenek szobrot görög módra...
A pénztárnál kedvesen fogadnak, azonnal kapok egy kis térképet és eligazítást, hogy a ruhatár ingyenes. Jól indul ez az időutazás, melynek közepén például lepihenhetek a csodásan nyitott büfében, hogy egy kávé mellett megkóstoljam Magyarország tortáját.
Nagyívű és hangulatos!
Ahogy elindulok az egykori laktanyába, egyre jobban lenyűgöz a hangulat. Az első teremben a görög szobrászat első remekműveit tekinthetjük meg; amikor a művészek „felfedezték” az embert; és már nem az istenek, hanem az ember lett az élet csodálatosságának a megtestesítője.
A sztélékkel, vagyis domborművekkel a jómódú polgárok sírját díszítették. Első hallásra felmerülhet az emberben a kérdés: miért lehetnek nekünk érdekesek a több mint kétezer éves sírdíszek? De ha nem fordítunk hátat, hanem jobban megnézzük őket, akkor láthatjuk, hogy életképeket ábrázolnak. Az emberek esznek, isznak, a gyerekek játszanak... Mindent kőbe véstek, amit az elhunyt szeretett csinálni, amíg élt. Tehát nagyon is emberiek a jelenetek.
A Csillagerőd felújított épülete (© Liget Budapest Projekt)
Honnan kerültek ide?
Jogos a kérdés: Vajon hogyan kerültek ide ezek a sztélék? S a többi hatalmas szobor? A termekben kiállított pompázatos szobrok gipszmásolatok – ezért is tudjuk megnézni a milói Vénusz szobrát és a firenzei „Paradicsom-kaput“ egy helyen.
A séta folytatódik...
A legtöbb múzeummal ellentétben itt nem egyik kiállítóteremből megyünk át a másikba, hanem mindegyik egy hosszú folyosóról nyílik, melynek a végén sejtelmes fény áramlik be. Kinézek a lőréseken, odakint kisütött a nap. A napsugarak végigszaladnak a boltíves folyosón, hintáznak kicsit a mennyezeten lévő pontfények „tartógerendáján”. A kisebb szobrok a folyosókon lévő vitrinekben pihennek. A nagyjából háromszáz fehér gipszöntvénynek hihetetlen kisugárzása van...
Mintha az ártatlanság színével, a tiszta fehérrel sikerült volna semmissé tenni az épület múltjának legsötétebb időszakát. (Az elhurcolt környékbeli zsidókat – a csallóközi magyarokat és cigányokat is – itt, a Csillagerődben szállásolták el, mielőtt elindították volna a menetet a birkenaui haláltáborba).
A tökéletes férfit, Dávidot Michelangelo formázta meg.
De indulok tovább. A görög szobrászat némileg későbbi korszakából ruhátlan ifjúkkal (kúrosz) és szépen öltözött női szobrokkal (koré) ismerkedhetünk meg. A legtöbbnek az eredetije az ultramodern athéni Akropolisz Múzeumban, Londonban vagy a berlini Pergamonban található.
Anno ugyanis az európai elit, a gazdag angol vagy német műgyűjtők afféle gyűjtögető életmódot folytattak. Amit pedig nem vásároltak meg, azt később megszerezték rabló háborúik során.
Persze, sok mindent visszaszolgáltattak a legyőzötteknek. Ugyanakkor például a Parthenon-frízeket, melyeket Lord Elgin brit követ vitt magával Nagy-Britanniába, a mai napig hiába követelik vissza szegény görögök...
Másolatok születése
Az egyre nagyobb méretű görög és római istenszobrokat nézve eltöprengek. Hogyan tudták a távoli öntőműhelyekből sérülés nélkül ideszállítani Apollónt vagy éppen Artemiszt? Nos, nyilván darabokban. (A márványszobrokat egy tömbből faragják ki, de a gipsszel más a helyzet.)
Az egyes gipszöntvényeket már a helyszínen állították össze precíz munkával, utána díszítőfestők tették a felületüket az eredetivel azonossá. Első ránézésre a Laokoón-csoport ugyanolyan, mint a Vatikáni Múzeumban található eredeti, amelyikre egy középkori földműves talált rá Néró császár palotájának romjainál. Nem csoda, hogy az itt kiállított gipszgyűjtemény darabjai megegyeznek az eredetiekével: szinte mindegyik az eredetiről levett forma alapján készült.
Egy dologban különböznek csupán... A márvány csillogása ellenállhatatlanul vonzza az embert, hogy végigsimítsa a szobrok sima és hideg felületét. A gipsz viszont törékeny, ezért ma már üvegkorridorral védik a gipszmásolatokat. A laktanya teremsorán és a művészettörténeten áthaladva eljut az ember a reneszánszig... Michelangelo remekei, Giuliano de Medici síremléke... Percekig sorolhatnánk.
Ezt látni kell!
A nézelődés után érdemes kimenni a második világháborúban bombatalálatot kapott bástyákra, sétálni egyet a kilátóponton, s kihallgatni a kis tollas jószágok csiripelését a madárlesnél, figyelni, ahogy szétrebbennek a fekete sínek fölött... Érdekesmód a Csillagerődnél, amit ma nyugalom és béke vesz körül, nem állnak meg.
