Az én számomra is izgalmasabbak voltak a rosszfiúk, mert olyan igazi férfiaknak tűntek. Titokzatosnak. Filmes sztereotípia, hogy a jó kislányok a rosszfiúkat szeretik, róluk ábrándoznak kis szobájuk magányában. Sok kislány nagylány korában elfelejti ezt a vonzódást. Ám vannak, akik nem – ők felnőtt korukban is olyan férfiakhoz vonzódnak, akik rosszul fognak bánni velük. A végeredmény általában egy összetört szív vagy egy elrontott élet. Fontos, hogy tudatában legyünk ennek a fura dinamikának (újra és újra ugyanazt a típusú férfit választjuk), mert csak így léphetünk majd ki a rossz körből.
Sokan azt gondolják, hogy a rosszfiúk iránti vonzalom hátterében valamilyen apakomplexus áll: a lány meg akar felelni apjának, aki nemigen vett róla tudomást, de nem csupán róla, az anyjáról se. Bezzeg más nőkről! A lánynak alapélménye, hogy az igazi férfiak ilyenek: soha nem vagyunk nekik elegek. A lány, akit nem szeret eléggé az apja, később minden békát megcsókol – véli Carole Lieberman pszichiáter, aki könyvet is írt a témában. Az ilyen lányok tudat alatt az apjukat keresik a másik nemben.
A rosszfiú megéli a jó lány meg nem élt életét!
A másik oldalon olyan nők rajonganak az elhanyagoló férfiakért, akik megragadtak a „jó kislány” szerepében. Nézzük csak, mit mondanak erről a lélekbúvárok! A rosszfiú vagány viselkedése azt a lázadást fejezi ki, amit a jó lány szerepébe beragadt nő soha nem élt meg. A rosszfiú égbekiáltó önzése pont az ellenkezője a jó kislány szerény (Bocsánat, hogy élek!), félre vonuló mentalitásának. A nő tulajdonképpen a saját „árnyékát” látja a férfiban, a saját meg nem élt életét.
Milyen anyukája van egy ilyen jó kisleánynak?
Egoista, hatalmaskodó. Olyan, aki letiltja lánya minden törekvését. A lány függetlenségre törekszik, és lázadna, ám az anya minden effajta igyekezetet a csírájában elfojt. A lázadást a lány magába temeti, s így majd szívesen kapcsolódik valaki olyanhoz, aki szinte karikatúraként képviseli mindazt, amire ő olyan nagyon vágyott.
Összekeverjük a szerelmet a szorongással
A férfi kiszámíthatatlansága nagyon izgatónak tűnik, hiszen a férfiak olyan másak, s ez a fiú is olyan nagyon más, mint én vagyok. Titokzatos, dúl benne a tesztoszteron, szőrös, kicsit bunkó és nagyon laza. Olyan jó ez, hogy ilyen nagy boldogság nincs is a világon – amíg csak el nem kezd fájni. A fiú fájdalmat okoz, s mi elhisszük, hogy a szerelem kéz a kézben jár a fájdalommal... S hogy az igazi férfiak mind ilyenek. Nagyon másak és nagyon érthetetlenek. Kezdetben pont a férfi elérhetetlensége kelti fel az érdeklődésünket, és teszi vonzóvá a férfit. A nő arra vágyik, hogy tökéletesen megfeleljen a férfinak, ezért lemond a maga vágyairól. A jó kislány most nem az egoista anyja vagy apja mellett szenved, hanem otromba fiúja mellett.
Sok lány abban nő fel, hogy az anyja jóléte a legfontosabb az életben, mert „ha anya nem boldog, senki sem boldog, se apa, se én”. Emiatt meg akar felelni az anyjának –és nem a saját igényeit veszi figyelembe, hanem a következő megfontolások mentén működik: „Ha te boldog vagy, én is az vagyok. A te boldogságod elegendő mindkettőnk számára. A másik ember boldogsága az, ami igazán fontos. Ez így természetes, nem?”
A jó kislány alulértékeli magát
A nő alulértékeli magát, a pasi sokszor csak egy tükör. Visszatükrözi azt, amit a nő sugall feléje: semmit nem érek, egy senki vagyok melletted... Az ilyen nők hozzászoktak ahhoz, hogy egyenlőtlenség van jelen a kapcsolataikban: a pasijuk mindig többet ér, mint ők. A pasi olyanokat tud, amit ő nem, azért viselkedik ilyen lekezelően vele. És felette áll kvalitásokban. Ez azt eredményezi, hogy a nő a férfi szükségletei mögé szorítja a saját igényeit.
Anyu félt bennünket!
Anyu rémálma mindig az volt, hogy elkap bennünket egy rosszfiú. Ezt százszor el is mondta nekünk. A jó kislány úgy tör borsot az édesanya orra alá, hogy a lázadást nem ő viszi véghez. Az anya minél inkább ellenzi a kapcsolatot, a lány annál inkább látja félreértett áldozatnak a férfit, akit meg kell menteni.
A nőkben amúgy is erős az irgalmas szamaritánus hajlam: meglátnak egy normából kilógó pasit, s rögtön meg akarják menteni. (A szamaritánusok a bibliai időkben a zsidók ellenségének számítottak, s egy újszövetségi példázat szerint végül mégis egy irgalmas szamaritánus segített egy rablók által megsebesített zsidón.) A nők szeretik vinni ezt a segítő szerepet, hiszen gyerekkoruktól erre „képezik ki“ őket: segítsenek az elesetteken, vagy ápolják a betegeket. Ha egy nő megismer egy rosszfiút, azonnal kigyullad a fejében a gondoskodó lámpa: majd én megváltoztatom! Ami persze az esetek döntő többségében nem szokott összejönni. Titkon mind azt reméljük, hogy mellettünk majd példás családapákká válnak a kivarrt zsiványok.
A férfi az irányító
A lányokat még ma sem arra nevelik, hogy állj meg a saját lábadon, saját jogodon is legyél önálló ember. Az alaptétel az, hogy a nő nem is tudja, hogy mi a jó számára, ezért kell valaki, aki bölcsebb nála, és okosan irányítgatja az élet útvesztőjében. S ez a valaki egy titokzatos férfi, akit a balga nő úgysem érthet meg. (Gondoljunk csak az arab államokra, ahol a nőket sokáig nem engedték autót vezetni, mondván, nem képesek rá.) Saját maguktól is védik őket, mikor fátyolt adnak rájuk, nehogy másokat és – bűnös vágyaik okán – saját magukat is veszélybe sodorják a szépségükkel.
A „jófiúktól” borsódzik a nő háta
Ez többnyire mélyen a tudatos szint alá van temetve: a nőkben igenis élnek ilyen sztereotípiák. A jó kislányok általában úgy nyilatkoznak, hogy másra sem vágynak, csak egy rendes férfira, aki jó lesz hozzájuk. Hiszen ők is jók! Ám nem ez az igazi vágyuk, mert az igazi arcukat félnek megmutatni, és nem árulják el valódi késztetéseiket. Pedig ha ezek a késztetések napvilágra kerülhetnének, menten kiderülne, nincs is olyan nagy baj. A jó kislányok érzik, hogy a hibáikat, a sérülékeny énjüket senki sem akarja látni... Hisz az anyjuk mindig ezt szajkózta nekik: Így senkinek sem fogsz kelleni! A rosszfiú is ezt a tapasztalást erősíti meg bennük: „Amilyen vagyok, úgy nem sokat érek.“ Végső kérdés: mi óvhat meg bennünket a romboló kapcsolatoktól? Ismerjük meg önmagunkat és szüleinket! Érdemes venni a bátorságot, és elmélyülni egy belső munkában.
Híres mozi
A jó kislány és a rosszfiú történetét számos filmben megörökítették. A leghíresebb történet, ami több mint nyolcvan évvel ezelőtt golyózáporral ért véget, az amerikai banditapáros, Bonnie és Clyde ámokfutása. A „jó kislány“, Bonnie Parker sorsa megpecsételődött aznap, amikor megismerte a börtönben edződött, sármos Clyde-ot. Mint annyi nő, ő sem tudott ellenállni az izgalmas rosszfiúnak. Végül a két fiatal végigrabolta a határ menti államok bankjait, benzinkútjait, kisebb boltjait.
A közvélemény romantikusnak találta a két vadóc fiatalt. A valóság persze nem volt ilyen romantikus. A rablóbanda összesen 13 ember haláláért volt felelős, köztük kilenc rendőr és négy civil áldozatért.
Felvidéki valóság
Bonnie nem a világtörténelem első és nem is az utolsó nője, aki vonzalmat érzett a rosszfiúk iránt. Hazai párhuzamot is felvonultathatunk. Tudjuk, hogy Dunaszerdahelyt évekig a maffia uralta. Mikor anno az egyik lányiskola tanárnőjét arról faggattuk, hogy miért kavarnak a tanulóik a rosszfiúkkal (a maffiózók ugyanis napirenden ott várták a lányokat a lányiskola előtt), a tanárnő annyit mondott: a lányok a macsót látják ezekben a kemény fiúkban. A fiúk tudták, hogy mit akarnak, s azt el is vették. Pénzük volt és hatalmuk, és ez imponált a lányoknak. Szóval, valóban van olyan, hogy a veszélykereső jó kislányokat elsősorban a saját késztetéseiktől kell megvédeni.
A Viszkis rabló
Ezt Ambrus Attila – vagy ahogy a legtöbben ismerik, a Viszkis rabló – is tanúsítja. Attila elmondta nekünk, hogy igen, őt szeretik a nők. Pedig nem a legjobb a híre (bár azóta megjavult), hiszen ahogy ő fogalmaz, egy időben több pénzintézet is „támogatta” pazarló életvitelét. Az Erdélyből származó exjégkorongozó a kilencvenes években 30 bankot, takarékszövetkezetet, utazási irodát és postát rabolt ki, amiért 13 évet ült börtönben. A lányok még utána is körülrajongták. Attila imádta őket, és mindent megadott nekik. Talán a rosszfiút látták benne, talán valami mást? Erre még ő sem tudja a választ.
Ambrus Attila
– Mint egykori „rosszfiú”, mit gondolsz, miért nem az átlagpasikhoz vonzódnak a nők?
– Közhely, de úgy gondolom, hogy a nők alapjában véve biztonságra vágynak. Ám jelen van bennük a kettősség: azt gondolják, hogy egy rosszfiú több izgalommal kecsegtet, mint az a pasi, aki munka után hazamegy, és leül a tévé elé… Csak ennyi lesz az életem, ennyire monoton és sablonos? – kérdezik. Kétségkívül minél vagányabban éltem, annál inkább vonzódtak hozzám a nők.
– Mit szerettek benned, amikor körülzsongtak?
– A spontaneitást. Ha valaki megtetszett nekem az utcán, odamentem hozzá, és megkérdeztem tőle, jön-e velem másnap a Seychelle-szigetekre. És nem mondták, hogy nem. Vagy virtusból lementem Szicíliába egy lány után – a Budapest–Szicília távolság 2107 kilométer. Őrült voltam, s ezt díjazták a lányok. Persze tudtam, hogy előbb vagy utóbb vége szakad a sztorinak.
– Akadtak szlovákiai kalandjaid is?
– Persze, hiszen sokat jártunk ide edzőtáborozni, 1990-től kilenc évig szinte minden városban megfordultam. De már korábban is jártam Besztercebányán, Zólyomban, Brünnben, ám ekkor még csak megnéztem a hosszú combú és széles arccsontú szláv lányokat. Aztán a kilencvenes években már nagyon keményen belecsaptam a lecsóba. A jégpálya környékén mindig lebzseltek lányok, akikre rá lehetett repülni…
– Te már akkor is rosszfiú voltál?
– A csapatból mindig kitűntem, mert kabrióval és két lánnyal érkeztem meg az edzésre. A csapattársaimnak pedig csurgott a nyáluk. Sokszor kérdezgették egymástól, hogy vajon mivel foglalkozhat ez a „suttyó székely gyerek”.
Egy időben az is elterjedt, hogy olyan lányok kegyeit keresem, akik fizetnek nekem. Én pedig úgy voltam vele, hogy teljesen mindegy, mit gondolnak a többiek, csak ne tudják, hogy valójában mivel foglalkozom.
– A nőknél kihasználtad ezeket a szóbeszédeket?
– Nem. Én mindig azt mondtam, hogy nagyon veszélyes szakmában dolgozom. És ha elmondom, hogy mivel keresem a pénzt, akkor el kell ássam őket…
– Komolyan vették?
– Volt, aki igen – és mellre szívta. Kérdezte, hogy mit képzelek magamról, de én viccesen azt válaszoltam: a hosszú élet titka az, ha az ember nem tud sokat.
– Amikor egyeztettük a találkozót, megemlítetted, hogy most már a két legfontosabb nő az életedben a feleséged és a kislányod. A feleségeddel hol találkoztatok?
– Ő úgy nőtt fel, hogy ismert egy rosszfiú Ambrus Attilát, hiszen megvolt a hírem. Különben őt is Ambrusnak hívták. Egy békéscsabai kolbászfesztiválon találkoztunk először, és nagyon megtetszett a karakánsága. Azt mondják, a szem a lélek tükre, és az ő szeme élt! Nem adta magát könnyen, ám végül sikerült meghódítanom, ami azért nem volt egyszerű. A lánykérést is ki kellett jól találnom, mert nem akartam letérdelni. A római Colosseumban került sor az ünnepi aktusra, mert ott senki sem kívánhatta meg tőlem a térdre ereszkedést... Hisz aki az arénában valaha letérdelt, annak azonnal vége volt.
– Fordult a kocka, és most nem rád hajtottak, hanem te epekedtél valakiért?
– Valahogy így. Hét évvel ezelőtt szabadultam, januárban, s év végén ismertem meg a páromat. Párhuzamosan több nő is volt akkor az életemben, viszont megállapodtunk, hogy tisztességesen lezárom az ügyeimet. Kaptam három hónap haladékot, ami július 4-én járt le. Ekkor vége szakadt az előző életemnek – és onnantól csak ő van nekem.
– Nehéz volt lezárni azt a régi életet?
– Nem volt nehéz, mert – hogy őszinte legyek – kiéltem a vágyaimat. Korábban „támogattak” különböző bankok (somolyog), és nem voltam ugyan sármos pasi, de jó autókkal jártam, és soha nem garasoskodtam.
– S milyen a mostani életed?
– Rengeteg cirkuszban volt részem, és nekem most az a fontos, hogy ha bemegyek egy épületbe, akkor belül is legyen kilincs. Számomra ez kardinális kérdés. Szeretek nyugodtan aludni. Most van egy közösségi oldalam és egy webáruházam, amit közel 60 ezer ember figyel. A vevőimért meg kellett harcolni. Én egyébként valahol leragadtam a kőkorban, mert van ugyan okostelefonom, de csak telefonálni tudok vele. A közösségi oldalon az üzeneteimet nem tudom elolvasni, így ha írna nekem egy hölgyemény, azt biztosan a feleségem olvasná elsőként... Annak pedig nem lenne jó vége.
Kolumbiai rosszfiúk
A hírhedt kolumbiai drogbáró, Pablo Escobar özvegye, aki nemrégiben európai körúton járt életrajzi könyvével, a következőket mondta: A kislányokat már korán meg kell tanítani arra, hogy kezdjenek el vigyázni magukra. Arra, hogy legyen méltóságuk, és nekik kell majd megtanulniuk jól dönteni az életükről. Victoria most már húsz éve a segítő szakmában dolgozik, coach, mert segíteni szeretne azoknak a nőknek, akiket otthon bántanak. Az élet Kolumbiában azóta sem sokat változott, mióta ő eljött onnan: a férfiak szeretőket tartanak, a nő meg otthon van bezárva. S a nők ezt elfogadják, mert abban nőnek fel, hogy ez az élet rendje...
Kutatás
Egy kutatás során 854 résztvevőnek kellett véleményt formálnia fotóik alapján olyan férfiakról, akiknél a maszkulin jegyeket digitálisan felerősítették. A kísérlet résztvevői kockázatvállalónak, versengőnek, csalfának és harciasnak találták őket – a puhább karaktereket pedig szorgalmasnak és családcentrikusnak, akikből jó férj és apa válhat. Amikor az volt a kérdés, hogy melyik típusú fickóval randiznának, a nők a macsó rosszfiúk képeire pillantgattak.
Miről ismerszik fel?
A rosszfiúk öntörvényűek; szeretik áthágni a szabályokat, sokszor tiltott szerekkel élnek; imádnak a középpontban lenni; hatalmas a szexuális étvágyuk, s ismeretlen fogalom számukra a hűség és az erkölcs.
Az állatvilágban a legfeltűnőbb, legerősebb és legéletrevalóbb hím nyeri el a nőstényt, aki arra törekszik, hogy utóda a legjobb géneket kapja. A nőket hasonló indokok vezérlik: egy rosszfiúból árad a magabiztosság.
Varga Klára és Angyal Sándor
