Szívbe markoló fájdalom, szorongás, gyanakvás, kétségbeesés, bizonytalanság, félelem attól, hogy a párunk elhagy bennünket valaki másért. Vajon elegek vagyunk? Vagy a másik jobb, szebb, okosabb, viccesebb nálunk? Ilyen és ehhez hasonló érzések, kérdések kavarognak bennünk, amikor féltékenyek vagyunk.
Időnként mindenki megtapasztalja a féltékenység érzését. Ez teljesen normális. Ám ha eluralkodik rajtunk, akkor bizony tennünk kell ellene, mert képes felemészteni nemcsak minket, de a kapcsolatunkat is. Egyiket sem szeretnénk, ugye? Mit tegyünk, hogy legyőzzünk, illetve megelőzzük a féltékenységet? Írásunk ennek a nem éppen könnyű érzésnek próbál a mélyére ásni.
Mónika története
„Tizenkilenc éves voltam, amikor a pasimmal először kirándulni mentünk” – meséli Mónika. „Kréta szigete, ragyogó nyár, csak mi ketten, gondtalanul, szerelmesen. A tenger türkizkék volt, a hajamat lengette a szél, és persze jókat szexeltünk. Ám ekkor közénk furakodott egy harmadik: egy harmincéves földink, aki hívás nélkül mellénk telepedett a bárban. Káprázatos nő volt, vidám és rámenős. Láttam, hogy tetszik a barátomnak. Az arcára volt írva. Kis csevej után az idegen hirtelen felvetette, hogy másnap elmehetnénk együtt kirándulni. A párom azonnal, lelkesen beleegyezett, miközben én magamon kívül voltam a dühtől. Egy addig ismeretlen érzés, heves féltékenység támadt bennem.
A kirándulás alatt aztán minden erőmet összeszedve, görcsösen igyekeztem, hogy semmi ne látsszon rajtam. A felettébb vonzó betolakodó, akinek fehér pólóján átsejlett a mellbimbója, élénk társalgást folytatott a párommal. Forrt körülöttük a levegő. Önuralmam aznap estig tartott ki – amikor is a szállásunkra érve kitört belőlem az indulat. Magamon kívül voltam, hangosan bőgtem, csapkodtam. Még a bőröndömet is összecsomagoltam. A barátom értetlenkedett. »Mi bajod van? Téged zavar, ha rajtad kívül mással is szóba állok?« – kérdezte. Fájt, nagyon fájt. Főleg a szívem. Szerencsére a katasztrófába fulladt nyaralás nemsokára véget ért, és többet nem hallottunk a magabiztos szépségről. Bennem azonban megmaradt a szörnyű felismerés, hogy féltékeny vagyok... S ami még rosszabb: képes vagyok emiatt hisztérikus jelenetet rendezni!
Körülbelül egy év múlva fordult a kocka (a pasim féltékeny lett az egyetemi évfolyamtársamra), és akkor megtudtam, milyen érzés az, ha az ember társa féltékeny. A cáfolás és a bizonygatás mit sem használ, a féltékenység ugyanis nem észbeli dolog – nagyrészt irracionális. Fájdalom, szorongás, gyanakvás kavarog ilyenkor az emberben.”
Félelem és bizalmatlanság
Érthető, normális érzés-e a féltékenység? A kérdést feltettük egy család- és párterapeutának. „Mindenképp. Ha féltékeny a párunk, az azt jelenti, hogy számára még mindig szépek és kívánatosak vagyunk. A féltékenység akkor válik veszélyessé a kapcsolat szempontjából, amikor a belépő harmadik olyasmit ad a párunknak, amit mi nem tudunk nyújtani neki. Ilyenkor feltámad bennünk a félelem, hogy elveszítjük a társunkat. Gyakran azzal védekezünk, hogy igyekszünk megakadályozni, hogy találkozzon a vetélytársunkkal, de ez kétélű dolog. Minél inkább korlátozzuk őt, annál kevésbé érzi szabadnak magát mellettünk. A kapcsolatból eltűnik a megértés és a bizalom, továbbá növekszik a bizonytalanság.”
A féltékenység összetett jelenség: keveredik benne a kisebbrendűségi érzés és saját értékeink lebecsülése. Ez pedig szorongást, félelmet kelt bennünk: sértődöttséget, haragot érzünk, ezért aztán minden tekintetben ellenőrzés alatt akarjuk tartani a párunkat.
Gyakran előfordul, hogy teljesületlen gyerekkori vágyainkat visszük bele felnőttkori kapcsolatunkba. Abban reménykedünk, hogy a társunk majd teljesíti ezeket a vágyakat, holott ez nem kötelessége. A vágy és a valóság ellentmond egymásnak, és hiába hisszük azt, hogy a mi elképzelésünk előnyt élvez a társunk elképzeléseivel szemben.
Ne adjunk ultimátumot!
Mit tegyünk, ha a párunk annyira féltékeny, hogy az már kínos? Határozottan ne ellenkezzünk vele, és ne adjunk ultimátumot neki. Ehelyett inkább beszéljünk a féltékenységről. Kérdezzük meg, mi az, amit nem tud elfogadni a viselkedésünkben, ezután pedig próbáljuk leírni, hogyan értelmezzük mi magunk azt, ahogyan a másik nemmel szemben viselkedünk. Lehet, hogy egyetlen beszélgetés nem lesz elég, de azt azért végig tudjuk gondolni, mennyire tudunk alkalmazkodni a párunk elvárásaihoz. És a társunknak is lesz ideje elgondolkodni – anélkül, hogy feltételeket szabnánk egymásnak.
Sokszor előfordul, hogy a féltékenység oka nem a fizikai hűtlenségtől való félelem, hanem az, hogy a párunk lelki társra lel valaki másban. Ilyenkor is érezhetjük úgy, hogy veszélyben van a kapcsolatunk. Minél mélyebb a kapcsolat, annál gyakrabban kell felülvizsgálnunk az értékrendünket.
A féltékenységet azzal előzhetjük meg legjobban, ha minél jobban megismerjük saját magunkat, valamint tisztában vagyunk az értékeinkkel. Ugyanez vonatkozik a párunkra: ismernünk kell őt magát, az elképzeléseit és elvárásait.
Harc önmagunkkal
Mit tanácsol a pszichológus azoknak, akik tudják magukról, hogy féltékenyek, és szeretnének megszabadulni tőle? „Az első lépés annak felismerése, hogy ez a helyzet nem jó sem nekünk, sem a párunknak. Másodsorban időt kell szánni önmagunk megismerésére, hogy fel tudjuk kutatni, tulajdonképpen miért vagyunk féltékenyek. Az ok lehet kisebbrendűségi komplexus is. Ebben az esetben az önértékelésünket kell rendbe tenni. Mindez nem könnyű feladat. Ha a probléma túlnőne rajtunk, ne féljünk szakemberhez fordulni! Egyéni és párterápiára is van lehetőség...”
A terapeuta segít a betegnek felismerni a saját értékeit, pozitív tulajdonságait, illetve néven nevezni őket. Feltérképezi a kapcsolatot, és föltárja, milyen lehetőségek rejlenek benne. A féltékenység valójában küzdelem saját magunkkal.Ennek a harcnak része önmagunk elfogadása, egy egészséges kapcsolat kialakítása önmagunkkal, szükségleteink és vágyaink felismerése. A saját magunkkal való foglalkozás első pillantásra önzésnek tűnhet, de nem az. Épp ellenkezőleg: magunkon keresztül jobban megismerjük a párunkat, a gyermekeinket, a barátainkat is.
5 tipp a féltékenység legyőzéséhez
- Ismerjük fel saját érzéseinket, és igyekezzünk beleélni magunkat a társunk helyzetébe.
- Törekedjünk önmagunk minél alaposabb megismerésére.
- Erősítsük a pozitív énképünket.
- Ne akarjunk uralkodni a társunkon.
- Ha egyedül nem sikerül, kérjünk szakmai segítséget.
