A kisvécé is nagy bajok forrása lehet. Ne becsüljük le a hólyag tűrőképességét se gyulladás, se vizelettartási zavar esetén. Ezeket a bajokat nem kell szégyellni, már csak azért sem, mert nagyon jól gyógyíthatók.
A kislányok szeretik későbbre halasztani kisdolgukat, mert nem szívesen hagyják abba a játékot, vagy lusták fölmenni a játszótérről a lakásba. Inkább járnak összeszorított combokkal. Felnőttkorukban elhagyják ezt a rossz szokásukat, és egy másikat vesznek fel. Akkor is kisvécére mennek, amikor nem kell, például mielőtt bevásárolni mennek, biztos, ami biztos alapon. Még fülükben cseng édesanyjuk hangja, aki mindig megkérdezte, mielőtt iskolába, látogatóba mentek: „Pisilni voltál?”
Melyik szokás rosszabb?
Meglepő, de a szakemberek szerint az utóbbi jobban megterheli a hólyagot. Ha gyakran arra kényszerítjük, hogy kiürüljön, akkor egy idő után maga fog figyelmeztetni bennünket a gyakori vécézésre. Utcán, színházban, bárhol. Sajnos, sok nőt kínoz egy másik jelenség is, a vizelet-visszatartási zavar. Ha kiteszik a lábukat a lakásból, szinte abból áll az életük, hogy nyilvános vécét keresnek. Mert attól félnek, hogy bepisilnek... Jó, ha tudjuk, hogy a hólyag egy tanulékony, de érzékeny szervünk, amelyre oda kell figyelnünk, gondoznunk kell. Hogy öregkorunkban ne keserítse meg az életünket.
Figyeljünk rá
Sokan azt hiszik, a kisvécé banális és egyszerű dolog. Nem az. A pisilés viszonylag bonyolult folyamat, és könnyen zavar támadhat benne. Életében legalább egyszer minden nő megtapasztalta már, mi az a hólyaggyulladás. Hányszor ettünk vörös áfonyát, hogy megszűnjön az égő, szúró fájdalom? Sokan vannak, akiknek egész életét végigkíséri a krónikus gyulladás, azaz évente háromszor-négyszer is szenvednek tőle.
A másik nagy probléma az inkontinenciának nevezett vizelettartási zavar. Sokan azt hiszik, a vizeletcsepegés az idős nők betegsége. Hát ez nagy tévedés. A fiatal nőket ugyanúgy kínozhatja, mint az öregeket. Vizelettartási zavarral minden második nő találkozik élete folyamán, függetlenül az életkorától. Ez a tünetegyüttes a 15–64 éves nők 15–30 százalékát kínozza. Az inkontinencia egyik fajtája, a terhelési inkontinencia leggyakoribb a produktív korú nőknél – előfordulása a 45 év körüli nők 20 százalékát érinti. Fiatal nők esetében gyakori a vizelettartási zavar a szülés utáni hónapokban.
A nők évekig titkolják ezt a bajukat, nem mernek orvoshoz fordulni, inkább felhagynak azokkal a tevékenységekkel, amelyek előhívják: nem sportolnak, nem járnak társaságba, kerülik a szexet. Pedig rosszul teszik, mert jó húsz éve már sikeresen lehet kezelni ezt a fajta zavart. (Jó hatású a Kriston-intimtorna is.)
Nyolc vécézés – nem több
Most figyeljenek ide azok a hölgyek, akik úgy vették észre, hogy az utóbbi időben gyakrabban járnak kisvécére, mint eddig. Vagy ha éjjel többször is felkelnek. A gyakoribb ürítés gyulladást jelezhet, de az is lehet, hogy az ún. hiperaktív hólyag jelenségével állunk szemben, ami az inkontinencia egyik fajtája. Az egészséges hólyag körülbelül fél liter vizeletet képes magában tartani. Ahhoz azonban, hogy azt jelezze, vécére kell menni, már 1 dl vizelet is elég, azaz két-három óra. Kisvécére naponta nyolcszor kellene mennünk, éjjel pedig egyszer. Hogy a vizeletről is ejtsünk pár szót: az egészséges vizelet tiszta, nem tartalmaz vért.
A vizeletkiválasztó rendszer leggyakoribb betegsége a hólyaggyulladás és az alsó húgyúti fertőzés. Milyen tünetekkel jelentkezik? Rendszerint égő, éles fájdalommal, gyakori vizeléssel, hőemelkedéssel. A hüvelyben található baktériumok okozzák, amelyek felvándorolnak a hólyagba, elszaporodnak, és megtapadnak a hólyag falán. Baktériumok egyébként is találhatók a hólyagban, de ha nincs legyengülve a szervezetünk, a vizelet kimossa őket. Gyulladás esetén azt szoktuk mondani, hogy „felfáztam”. Ez nem egészen igaz. Megfázni akkor szoktunk, ha legyengül az immunrendszerünk, és nem tud ellenállni a baktériumok támadásának. Ilyenkor kialakul a gyulladás.
Ha gyakran van hólyaggyulladásunk, nem szabad megerőltető sportokat űznünk. Az intenzív és ismételt szex sem ajánlott. Nagy testi igénybevétel esetén az agresszív baktériumok zöld utat kapnak, és elszaporodnak. Ha idejében észrevesszük a betegséget, a kezelés meglehetősen egyszerű. A körzeti orvos vagy az urológus antibiotikumot ír fel, amely pár nap alatt megszünteti a gyulladást. Ha azonban elhanyagoljuk a betegséget, akkor a kezelés két hétig is eltarthat. Akinek gyakran ismétlődő vagy krónikus hólyaggyulladása van, tartson otthon vörösáfonya-kivonatot. Hatása hasonlít az antibiotikumokéhoz és a kemoterapeutikumokéhoz: megakadályozza a baktériumok elszaporodását és megtapadását a hólyag belső falán.
Mennem kell, most rögtön!
Az ismétlődő hólyaggyulladásnak, sajnos, más következménye is van, mégpedig a késztetéses inkontinencia. A hólyagot úgy képzeljük el, hogy egy izommal körülvett gömb, amelynek az a feladata, hogy magában tartsa, majd kibocsássa a vizeletet. Gyulladás esetén gyakoribb a vizeletürítés, hogy jobban eltávozzanak a hólyagban levő baktériumok. Ebben az esetben a hólyag hozzászokik, hogy akkor is kiürüljön, amikor még nem telt meg egészen, és a gyulladás elmúlása után se akar igazán megtelni. Ennek következménye a gyakori vizelés.
Előfordulhat, hogy szünet nélkül kisvécére kell menni, különben jön a bepisilés. A beteg nem jár sehová, nem száll buszra, nem megy messzebbre bevásárolni, mert még egy óra hosszáig se bírja ki pisilés nélkül. A késztetéses inkontinenciáról sokszor maga a beteg tehet, mert túl gyakran jár kisvécére, és rászoktatja a hólyagját. Tipikus példa erre az iskola, ahol a gyerekek minden szünetben, azaz negyvenöt percenként pisilni mennek. Elég pár hónap, és a hólyag úgy megszokja a gyakori ürülést, hogy mindig igényelni fogja.
A hiperaktív hólyag és a gyakori vizelés másik oka a húgyvezeték szűkülete vagy a hólyagban levő kő is lehet. A kőbetegség lehet száraz vagy nedves, attól függően, hogy elcsepeg-e a vizelet, vagy sem. Ezt a betegséget ki kell vizsgáltatni. A hiperaktív hólyag kezelése gyógyszerekkel történik, és nagyon eredményes. A cél az összehúzódott hólyag kitágítása az eredeti méretre. Ha ez megtörténik, ritkábban ad jelet az agynak, hogy „azonnal mennem kell”. Ezután nem kell olyan gyakran kisvécére járni, és a vizeletcsepegés is abbamarad. A beteg maga is segíthet magán azzal, hogy egy kicsit mindig vár a vécézéssel, így a hólyag fokozatosan átáll hosszabb időközökre.
A beteg semmiképpen ne térjen el szokásos folyadékfogyasztásától, mert a folyadékmennyiség csökkentése csak rontani fog a helyzeten. Az elfogyasztott folyadékféleségek változatosak legyenek, szerepeljen köztük a tea, a víz, a hígított gyümölcslevek és az ásványvizek.
A veszélyes köhögés
Észrevette, hogy amikor köhög, tüsszent, nevet vagy tornázik, hólyagja nem zár szorosan? Akkor az inkontinencia másik fajtájában, a terhelési vagy stresszinkontinenciában szenved. Ennek a stressznek azonban semmi köze nincs a lelki stresszhez – a stressz a hólyag záróizomzatát éri terhelés hatására. A hólyag záróizmai ebben az esetben gyengék. Ezeket a finom izmokat gyengíti a szülés és a nehéz fizikai munka is, de hatással van rá a gyakori székrekedés, a krónikus köhögés (dohányosok esetében), a túlsúly és a kötőszövet veleszületett gyengesége is.
A terhelési inkontinencia kezelése többféle módon történik. Elsősorban a medencefenéki izomzat tornáztatása fontos. Az izomerősítő gyakorlatokat fizioterapeutától tanulhatjuk meg. Vannak esetek, amikor az orvos műtétet javasol. A beteget azonban figyelmeztetni kell arra, hogy a betegség visszatérhet, ha újra nehéz munkát fog végezni, vagy nem hagyja abba a dohányzást. Az inkontinenciát mindenképpen kezelni kell, mert magától nem múlik el, és az idő múlásával súlyosbodik. Ezért ne szégyelljünk orvoshoz menni ezzel a panaszunkkal.
A medencefenék izomzatát erősítő torna
Három egyszerű gyakorlattal edzhetjük a medencefenék izomzatát. A tornagyakorlatokat első alkalommal 3 x végezzük el, később 5 x, majd emeljük 10-re az adagot. Naponta 20 percet tornázzunk, legalább három hónapon keresztül. Előtte menjünk kisvécére.
- Feküdjünk hanyatt. Belélegzéskor húzzuk össze a hólyag záróizmait, a hüvelyt egész hosszában húzzuk befelé. Tartsuk vissza a lélegzetünket 4-7 másodpercig. Azután a lassú kilégzés folyamán fordított sorrendben lazítsuk el a hüvely, majd a hólyag izmait.
- Feküdjünk hanyatt, térdünket hajlítsuk be, karunkat széttárva fektessük a talajra. Belégzéskor emeljük fel a csípőnket, fokozatosan húzzuk össze az egész medencefenék izmait (az alsó húgyutakat, a hüvelyt és a végbelet). Térdeinket zárjuk szorosan össze, támaszkodjunk a vállunkra és a felsőkarunkra. Tartsuk vissza a lélegzetünket 4-7 másodpercig. Kilégzéskor lazítsuk meg a térdünket és az összeszorított izmainkat fordított sorrendben, mint a feszítéskor. Ezután csípőnket helyezzük vissza a talajra.
- Térdeljünk le, tenyerünket helyezzük a talajra. Kilégzéskor jobb térdünket csúsztassuk a bal könyökünkhöz, tartsuk vissza a lélegzetünket 4-7 másodpercig. Belégzéskor térdünket csúsztassuk vissza a helyére. A gyakorlatot a másik térdünkkel is végezzük el.
