Az érzelmileg érett férfinak gazdag az érzelemvilága. Tehát ő érez! – jelenti ki Mátyus Zoltán pszichoterapeuta, aki betekintést nyújt nekünk a férfiak működésébe. Megtudhatjuk, hogy mi minden nyomja a lelküket.
A nő sokszor azt hiszi, hogy a férfit csak ő, a nő érdekli. Ellenben a férfit a nő elsősorban mint a másik nem izgató tagja érdekli. Ugyanakkor a férfi a többi férfit is figyeli, szívesen kategóriákba rendezi, hogy vele ellentétben milyen típus – a férfi számára a másik férfi minta. Tőle látja, hogy más módon is lehet viselkedni, helyzeteket kezelni; megkérdezi magától, hogy miért sikeresebb, miért jobb apa a másik férfi és így tovább.
Mátyus Zoltán (Pozsonypüspöki) pszichoterapeuta kedvenc témája a férfi érzelemvilága, kezdve a a kamaszkorral. Miképp támogathatják az anyák a fiaikat? Miben különbözik a férfi a nőtől? Valóban csak a Petőfi által leírt harcos kiállás az egyetlen elképzelhető magatartás egy férfi számára? Hogyan lesz a fiúból érett férfi? Ezekre a kérdésre keressük vele a választ.
Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele...
Azért ne hagyd magad!
Petőfi Sándor
– Ki lehet jelenteni, hogy a férfiak és a nők teljesen másmilyenek?
– Szerintem minden általánosítás veszélyes, mert redukáljuk vele az életet. A helyén kell kezelni minden egyszerűsítést, mert normaként foghatjuk fel. S ha valami a normán kívül esik, az egy másik állapot lesz, amelyik nem normális, netán beteges. Az általánosítás abban tud a segítségünkre lenni, hogy megleljük a hasonlóságokat: a sémákkal ugyanis könnyebben megragadhatjuk a probléma gyökerét. A belső mechanizmusok különböznek a nemeknél, de ez nem jelenti azt, hogy nem találhatunk tipikusan férfiakra jellemző vonást egy nőben – vagy fordítva.
– Miben másak általában a férfiak?
– A belső biokémia mellett a neveltetéstől is függ, hogy milyen egy fiú: de talán nagyobb a férfiakban a tettrekészség. A kamasznak abból fakad öröme, ha cselekedhet, elguríthatja a labdát, felmászhat a fára, futhat. Szereti letapogatni a valóságot, ebből fakad saját értékének a megélése. A fiúk tesztoszteronszintje 7-től 12 éves koriga tízszerese a lányokénak. Ez azt jelenti, hogy erősebben dolgozik bennük a versenyszellem: ő akarja berúgni a gólt, majd bezsebelni érte a dicséretet. A lányok játék közben általában összefognak, cserélgetnek, megosztoznak. Társaságban élik meg az értéküket. (Persze tudunk bántalmazó lányokról is az iskolákban.)
Később a viselkedés módosul, közbeszól a szocializáció – vagyis a fiú, a lány meg akar felelni a csoport vele szemben támasztott elvárásainak. Más növeli vagy támadja a férfi – és más a nő önértékelését. A férfi sokkal inkább szereti maga mögött tudni azt, ami az ő értékét bizonyítja. A nő pedig jobban szereti maga körül tudni.
– Ez mit jelent?
– A férfi attól érez megelégedést, ha elmondhatja, hogy mennyi mindent letett az asztalra.
– Ha már a nevelésnél vagyunk: miképp támogathatják az anyák a fiaikat? Az anya sokszor a veszélyt látja gyermeke tettre kész viselkedésében...
– Igen. Veszélyt lát a gyerekre nézve, veszélyt a renoméjára nézve, veszélyt az érvényesülésére nézve. Ha túl kevés az elismerés, a jóváhagyás az édesanya részéről, akkor az anya megmarad egy bizonytalan tényezőnek a fiú életében. Az anyám lesz az, akivel sose tudom, hányadán állok. Tizenkét dolgot megcsináltam, ő a tizenharmadikért fog letolni. Ez marad meg a fiúban. Pedig az első, akivel meg akarja osztani a sikerét, pont az anya. Persze az sem jó, ha csak dicsérjük a gyerkőcöt, mert az illúziókba ringathatja, melyeket az élet nem támaszt alá.
– Mi itt az apa szerepe?
– Az apai megközelítésben ott a kihívás, a kaland, az adrenalin – és nem utolsósorban az elismerés, amit a fiú beavatásként él meg a férfilétbe. Ez lesz számára a pecsét, hogy a nagyfiúk elfogadnak, tehát okés vagyok. A fiúnak akkor van gondja, ha finom lelkű a habitusa, mert a többiek szemében ez gyengeségnek tűnhet. Emlékszem, hogy a fiam sulijában minden fiú focista akart lenni, rúgták a labdát, de a fiam ebből annyit látott, hogy a futballcipőikkel kirugdossák a szegény fűcsomókat a talajból. Elkezdte ezeket újra elültetni, hogy tovább éljenek. S kik csatlakoztak hozzá ebben az életmentő tevékenységben? Hát a lányok! Ami persze cikinek számított. Ilyenkor elindul a fiúnál kétkedés, hogy én okés vagyok? Erre a gyerek otthon kapja meg aztán az igazoló választ – ha megkapja. Ha nem, akkor ezzel a kérdőjellel fejlődik tovább.
– S mi lesz a következmény?
– Megpróbál kompenzálni, vagánykodni; csúnyán beszél, hogy beilleszkedhessen, pedig az ilyesmi nincs összhangban a valódi énjével. Nem lesz tehát elégedett, mert nem tud kapcsolódni önmagával.
Mátyus Zoltán
– Lépjünk át a felnőttkorba. Mi motivál egy férfit a szerelemben, mi teszi őt boldoggá? A nő sokszor csak erre kíváncsi.
– Megint csak nincs általános válasz. Van férfi, akit az tesz boldoggá, ha biztonságban tudhatja az övéit. Érzelmileg nem nagyon tud kötődni, de többletmunkát vállal annak érdekében, hogy a család semmiben se szenvedjen hiányt. Baj akkor van, ha a feleség is igényt tartana az idejére. A férfinak fontos a nő, de a nő mégsem érzi, hogy bőségesen szeretve lenne. S hogy miért? Mert nem tudja, hogy mi melegíti a férfi szívét; nem ismeri a szerelmi nyelvezetét. Sokszor jönnek hozzám válás előtt álló házaspárok, akik mindketten azt bizonygatják, hogy ők igyekeztek és törekedtek – a mellettük élő ember mégis hiányban élt. Sok esetben a férfi akkor tudja megélni, hogy szeretve van, ha a testén érzi, hogy kívánva van. Általánosítható talán, hogy a nőt az érzelmi fűtöttség viszi el az orgazmusig, a férfit pedig az orgazmus viszi el az érzelmi fűtöttségig. A férfi úgy érezheti: te engem nem szeretsz, mivel nem kívánsz, nem kezdeményezel. Fordított irányban ez úgy zajlik, hogy a nő azt gondolja: ha szeretnél, akkor nem csak szexre kellenék.
– Mi vár ránk, lesz közös jövőnk, ha nem tudjuk megérteni egymás szeretetnyelvét?
– A hiányok lecsapódnak. A nők leülnek a brazil szappanoperák elé, ahol Fernando rengetegszer kimondta már, hogy mennyire szereti Patriciát, akit rendre virágözönnel köszönt. A férfiak meg felkeresik azokat az oldalakat, ahol a szerelem leredukálódik a testi élvezetekre. A házaspár eltávolodik egymástól. Előfordul, hogy így is megvannak egymás mellett, mert a gyerekekről mégiscsak gondoskodni kell, meg ketten könnyebben kifizetik a rezsit. De mikor a gyerekek kiröppennek a fészekből, akkor a szülők megijednek. Mi lesz majd, ha ketten maradunk?
– Miképp tudunk ilyen életképtelen helyzetben közelebb kerülni egymáshoz?
– Úgy, hogy elhisszük: kapcsolatunk, amit valamikor elindított a szenvedély, továbbra is működni fog.
Persze elengedhetetlen, hogy ne csak emlékezzünk – tiszteljük is egymást. Ne a szappanopera vagy a pornó kultiválja a szenvedélyünket, hanem keressük meg, hogy mi fejleszti és tudja ismét életre hívni az érzelmeinket.
– Mennyire tud ebben segíteni a terapeuta?
– Megkérem a párt, hogy ezen a héten menjenek el egy kulturális programra. S ha az egyik rockkoncertre menne, a másik meg a színházba, akkor javaslom, hogy menjenek el egy rockoperára. Meg lehet találni az arany középutat. Ha azt érezzük, hogy kiveszett a szenvedély, akkor menjünk el wellnessbe! Fürödjünk együtt, masszírozzuk egymást, fedezzük fel ismét, hogy milyen jó az érintés! Volt egy hölgy páciensem, aki azt szerette, ha a párja a vállát simogatja, egy másiknak a férje a lábát vakargatta. Egy harmadiknak pedig filmnézés közben a hajával játszottak. Ilyen apró gesztusokkal is gazdagíthatjuk a szeretetnyelvünket.
– Melyek azok a női viselkedésformák, amelyektől a férfi menekülőre fogja?
– A folyamatos megmondás. A férj még haza sem jön, de felesége már sorolja a teendőket, a szidalmakat. A férfinek ez olyan, mintha egy következő műszakba érkezett volna haza. A férfiak gyakran azzal jönnek: „Kikerültem az anyám bűvköréből, és bekerültem egy másik anya bűvkörébe.” A harmadik nagy vétség: a férj nem érzi a megbecsülést a nő részéről. A közlés – önmagam, élethelyzetem, a problémám közlése – tipikusan női stratégia. A férfi ebből folyamatosan azt hallja ki, hogy ő mit nem csinált jól. Keresi a helyét, nem tudja, hogyan lehetne értékes. Régen a család sorsa a férfitól függött, ő hozta haza a pénzt, még régebben pedig a vadat, az élelmet. Ma már a nő is keres, a férfiban viszont továbbra is ott él a vágy, hogy hős lehessen, és értékeljék az erőfeszítéseit. Ez olyan sokat jelent egy férfi lelkének, mint a nőének a szerelmi gesztusok.
– Hogyan találhatja meg a férfi önmagát?
– Eszembe jut egy kliensem, aki főiskolát végzett, és igényes munkája volt. Amikor azonban ideje engedte, eljárt kisegíteni építkezésekre. Az irodába mindig elegánsan felöltözött, illatszert is használt. Ebben közegben ez volt a sztenderd. A kétkezi munkások között viszont kínosnak hatott a pipere; emberünk mégis ezt az erőkifejtést igénylő másodállást választotta. Mert igaz, hogy mi, férfiak már nem harcolunk, de ez nem jelenti azt, hogy nem szükséges felfedezni és kifejleszteni magunkban a férfias erőmegnyilvánulásokat. Sok férfival találkozom, aki túlélőtúrákra jár a természetbe. Nemrégiben az egyik jó nevű építész elmesélte: azt hitte, hogy az utolsó túrát nem éli túl. Koszos volt, fáradt volt, mobilja sem volt, de ennél boldogabban még nem jött haza. Órákon át beszélt erről, közben ragyogott az arca. Az ember arca a lélek virága. Persze nem kell mindenkinek Rambónak lennie. Helyénvaló az is, ha csatár vagy, csak akkor legyél trükkös! Nem attól jó egy csapat, ha mindenki kemény a pályán. Találjuk meg, hogy melyik poszton tudjuk megélni az erősségünket. Lehet, hogy a füvet fogjuk újraültetni, mint a fiam; akkor ezáltal leszünk a világ megmentői.
– Mi különbözteti meg az érzelmileg érett férfit az érzelmileg éretlentől?
– Az érzelmileg érett férfinak gazdag az érzelemvilága. Érez. Emlékszem, fél évvel ezelőtt a fiam megkérdezte: Apa, te sosem szoktál sírni? Ő gyakran sírt, amikor valami bántalom érte. Mi itt a gubanc? Ha engem (az apját) sosem lát sírni, akkor elkezdi a saját érzékenységét – a sírás létjogosultságát – megkérdőjelezni. Később történt a családunkban egy nagyon szomorú haláleset, ami által mély szomorúság költözött belém. Minden a szeretett személyt juttatta eszembe, a tárgyak, a helyek, a fényképek. És akkor láttam, hogy a gyerekem figyel. Megéli az élményt, hogy az apja sír: s ettől helyrezökkent benne valami.
– Miért félnek a férfiak annyira az érzelmektől?
– A pragmatikus, gyakorlati életben az érzelmek akadályok lehetnek. Ha az ősember vadászat közben azon kezdett volna ábrándozni, milyen szépen szűrődik át a nap a fák levelein, megeszi a kardfogú tigris. Ezért nem vagyunk jóban a túlzott érzelmekkel. Magyarán: problémamegoldás közben hátráltat, ha elsodor a szomorúság vize. Ezért a szomorúságot inkább lecsukom a pincébe, letekerem az érzelem volumenét. Viszont ha túl sokszor teszem, akkor lehalkulnak az érzelmeim. Vagy: ha gyerekkoromban túl kellett élnem szüleim háborúskodását, akkor sem fejlődik ki bennem egy erős érzelemvilág.
Ha a fiú megtanulja, hogy az ő érzelmei legitimek, akkor éretté, gazdaggá válik az érzelemvilága. Később az ilyen férfin érezzük, hogy nem viccel, nem bagatellizálja el a fajsúlyos témát csak azért, mert kellemetlen kimutatnia a szomorúságát. A dühét nem tölti ki máson, mivel tudja kezelni az indulatát. Így írható le az érzelmileg érett férfi.
– Miért van az, hogy még mindig főleg a nők fordulnak pszichológushoz?
– A nők szeretik, ha megértik őket, a férfiak meg szeretik megérteni a dolgokat. A nők jobban szeretik az eszmecserét, megbeszélni a problémát. Viszont ha azt mondanám, hogy itt van kéttömbnyi fa, fel kellene hasogatni, és ezzel majd megoldódik minden házassági probléma: akkor a férfiak kígyózva állnának sorba az ajtóm előtt! Mert egy megfogható, konkrét választ kapnak a kérdésükre: ha elvégzik a munkát, pikk-pakk, minden megoldódik. Egy beszélgetés viszont nem kiszámítható, nem megfogható.
– A férfiakkal való munkában egyébként segít téged az, hogy te magad is férfi vagy?
– Igen, mindenképp. Különösen jólesik, amikor férfiként megmondhatom a másik férfinak: most kell cselekedni, mielőtt még szét esik a házassága, a családja. Mire vár? A problémák nem oldódnak meg, ha nem veszi kezelésbe a lelkét! A nőknek ezt általában nem kell magyarázni, de a férfi csak ül, és várja a csodát. Nemrégiben volt egy ilyen esetem: hiába mondogattam a férfinak, hogy ébredjen. Három éve zajlott közte és a felesége között a se veled, se nélküled hinta-palinta. És mi történt? Hát, amit megjósoltam... A férfi ma már dolgozna magán, udvarolna a feleségének, de a feleség azt mondta: már késő.
