Férfifronton is meglódult a divat. Ma a pasik is fazont választanak maguknak, szakállt ápolnak, mellkast szőrtelenítenek (a hipszterek számára külön Barber-shopok nyíltak).
Mi nők meg – ahányan vagyunk, annyifélét szeretünk. Mi alapján választ a férfi stílust magának? – tettük fel a kérdést összeállításunkban. Tudtuk, tiszta típust nehezen fogunk találni: de azért nagyon igyekeztünk.
Aki csak slim fittet hord, és nyakkendőt kért szülinapra
Mészáros Mihály (27) jelzáloghitel-specialista Pozsonyból. Az anyuka, Lamp Zsuzsanna ismert szociológus és újságíró, az apuka, Mészáros Károly sportriporter (Új Szó). A szülők sosem gondolták volna, hogy egyetlen fiúk nem csupán a sakkban elért sikereivel – hanem választékos stílusával is ki fog tűnni. Misike már kiskorában is nyakkendőt kért ajándékba, és az ápolt megjelenést szereti. (Mellesleg még ma is aktívan sakkozik, bejárta vele a világot Kínától Izlandig. Jelenlegi csapatával a Szlovák Extraliga ezüstérmesei.)
– Mindig is szerettem elegánsan megjelenni, ez kiskorom óta bennem van. Sokat segített a nővérem, aki stylistként is dolgozik. Mióta férjhez ment, sajnos, nem vagyunk napi kapcsolatban. A rajtam lévő nyakkendőmet például tőle kaptam. A munkám is megköveteli az eleganciát.
Arra mindig odafigyelek, hogy ne öltözzem túl az ügyfeleimet: erre adok. Fontos, hogy a kliens ne érezze zavarban magát a társaságomban. Épp ezért reggelente az esedékes találkozók alapján választom ki a ruháimat.
– A cipőmre is nagy gondot fordítok. Régebben hőn szeretett nagyim puccolta őket, aki velünk élt. A mozgásra is odafigyelek: a foci és a squash formában tartanak. Mivel érzékeny az arcbőröm, borostát hordok, amit 2-3 naponta nyírok. Az ékszereknek nem vagyok híve, szerintem a stílusos férfi egyetlen ékszere a markáns óra. (Igaz,16 évesen bepróbálkoztam a fülbevalóval. Tévedés volt.) Nem vagyok márkahű, és nem szeretem, ha az öltönyben „úszom”. A karcsúsítás híve vagyok, akárcsak az olaszok. A bella figura (majdnem) minden: vallom velük együtt.
Mészáros Mihály
A külseje a hipszteré, a szíve jófiúé
Ollári Krisztián (20) operatőr, fotós (Dunaszerdahely). A fiatal „művész” tiltakozik a skatulya ellen. Mind mondja, lehet, hogy a külseje egy hipszteré, de a szíve „egy igaz emberé”.
– Világképemet meghatározták a Pozsonyban töltött középiskolás éveim. Megtanultam gondoskodni magamról. A nagyváros mindig elfogadó és befogadó: ott az ember nem tűnik ki a külsejével. A szakáll mindig tetszett, és úgy két évvel ezelőtt kezdtem növeszteni. Volt egy hosszúhajas korszakom is, de mivel göndör, nehezen kezelhető hajam van, egy copfnyi a fejtetőn belől kényelmes kompromisszum.
A szakálldivatot (a közvélekedéssel ellentétben) egyáltalán nem az igénytelenség szülte: extra ápolást kíván. És a tévhitekkel ellentétben nyáron nem melegít, sőt, kis gyakorlás után evéskor sem okoz gondot.
– A hajamat és a szakállamat naponta mosom, az arcszőrzet ápolására speciális sampont és szakállolajat használok (erre azért van szükség, hogy ne száradjon ki). A szakállt vissza kell nyírni, hogy formás legyen. A nagyobb városokban már léteznek kifejezett szaküzletek, barber-shopok, ahol a borotválás mellett kérhetünk szakálligazítást, gőzölést meleg törülközővel és így tovább. A szőrzetápolókat is beszerezhetjük itt. Kisvárosban élek, ahol még kevés a hipszter: igazság szerint nem zavar, ha megnéznek. A mindennapokban a sportos ruhadarabokat szeretem. Ám munkámból kifolyólag gyakran kicsípem magam: az esküvőket az alkalomhoz illően dolgozom végig. Az öltönyt is szívesen felveszem – és még jól is érzem magam benne.
Ollári Krisztián
Mert rocker vagyok!
Kovács Koppány (38) a Rómeó Vérzik zenekar frontembere (Somorja). Újságot szerkeszt, „kultúrmunkás”, és belekóstolt már a színészetbe is.
– Közszereplőként fontos számomra a megjelenés: a színpadon hiteltelen lennék élre vasalt nadrágban. Bár egy zenekar a dalain keresztül közvetíti a hitvallását, a ruha és a kiegészítők is fontosak az üzenet „átadásában”. Örök lázadónak tartom magam – bár van, amiben konzervatív vagyok. Ilyen például a család: vallom, hogy családot tartani felelősség! Az évek során a hajam ment át a legtöbb változáson: volt már hosszú és piros színű is. Pár éve aztán levágattam: így praktikusabb. Télen végre sapkát tudok húzni.
Farmeres vagyok – mindegy, hogy rövid vagy hosszú, csak denim legyen. Pólóból nagy gyűjteményem van: az egyiket tönkre hordom, a másikról meg elfeledkezem. Az utóbbiakat idővel elajándékozom.
– A fekete, a fehér és a kék különféle árnyalatai uralkodnak a ruhatáramban, rózsaszínt vagy világoszöldet még a feleségem kedvéért sem vagyok hajlandó felvenni. A tetoválások is hozzátartoznak a rocker életérzéshez, s az enyémek mind jelentést hordoznak: a hozzám legközelebb állókat jelképezik, azaz a családtagjaimat és a zenekart. Szeretem az ékszereket, de nem viszem túlzásba. A karikagyűrűmet mindig hordom, és a fülbevalómat is. Van egy nyakláncom és egy bőr karkötőm: a színpadon szinte hozzám nőttek. A színpadi megjelenéshez a szemhéjfesték is hozzátartozik, bár már nem sminkelek. Lehet, hogy öregszem?
Kovács Koppány
A modell, aki a mának él
Mészáros Dávid (27) Vízkeletről. A családi vállalkozás hentespultja mögül került a bécsi kifutókra. Elárulta, hogy egyre népszerűbb a lányok között.
– Annak ellenére, hogy szeretek öltözködni, nem fordítok sok időt a készülődésre. Elég sok ruhám van. Külön gardróbom van, ahol katonás rendben sorakoznak a ruháim: nem tart sokáig a válogatás.
Nem vagyok vásárlásfüggő, ám ha beszabadulok egy plázába, eltart egy ideig, míg eljutok a kasszáig. Nem a márka fontos, és attól sem tetszik jobban egy poló, mert drága. Sőt, inkább veszek több olcsó ruhát, mint egy drágát.
– Trendkövető vagyok, de azért szemezgetek. Mivel fociztam, egy időben David Backham volt a példaképem: akkoriban mindenben ő volt nekem „az inspiráció”. Ma is igyekszem úgy alakítani a napjaimat, hogy az edzőteremre azért maradjon időm. Mióta rövid a hajam, magam vágom. Kozmetikushoz kéthavonta járok, és odafigyelek az otthoni arctisztításra is. A bőröm egyébként is fontos számomra, hiszen felületet biztosít az önkifejezésre. Csak olyasmit varratok magamra, ami fontos számomra. A derekamon például az Élj a mának! felirat található. Ez jól jellemez engem: igyekszem megélni a pillanatot, és kihozni belőle a maximumot.
Mészáros Dávid
Nehézfiú hatalmas szívvel
Marian Markovič (36) vállalkozó Komáromból. „Nehézfiús” külsejét a youtube-n is megcsodálhatjuk.
– Véleményem szerint egy férfi attól férfi, hogy állja a szavát, tehát hiteles. Azt gondolom, hogy stabil belső értékrend nélkül nincs igazi férfiasság. Ám fontos a kinézet is. Én szeretnék erőt képviselni a világban, a viselkedésemmel és a kinézetemmel is. Nem születtem bíborba, nehéz gyerekkorom volt, ráadásul vékonyka és gyenge fiúka voltam. Megtanultam, hogy az erősebb fiúkkal szemben meg kell védeni magam, különben örök vesztes maradok. A legerősebb motivációt pedig az jelentettea, hogy az elesetteken akartam segíteni.
Közel 25 éve edzem és küzdősportokkal is foglalkozom, tanítom is ezeket. A sportot jellemformálónak tartom, egyáltalán nem erőfitogtatásból edzek. Inkább a „segítő énem” a domináns.
– Szerveztem már gyűjtéseket rászorulóknak. Igyekszem segíteni, adakozni, ahol csak tudok, hiszen jól tudom, milyen rossz nélkülözni. Sokat gondolkodom a világról is. Aggasztónak tartom, hogy a férfiak elnőiesednek, a nők elromlanak: ezért mindkét nemet felelősség terheli. Úgy tapasztalom, a mai tizenéves lányokat többnyire csak az anyagiak érdeklik, lassan már semmit nem jelentenek a tiszta érzések. Én is apa vagyok, van egy 12 éves lányom. Igyekszem őt úgy irányítani, hogy a belbecs alapján válasszon barátokat, szerelmest.
Marian Markovič
Magyaros fiú kalapban
Brusznyai Erik (18), biológia-kémia szakon tanul (Fülek).
– Úgy gondolom, a hagyományőrző korszak „lecsengett”. A hagyományt nem őrizni kell, hanem követni! Én a helyi Rakonca Néptáncegyüttesben táncolok már nyolcadik éve. Ezzel tudok azonosulni. Hobbinak indult, de azóta már jóval többet jelent, egy komplett életérzést! A néptánc sok mindenre megtanított. Tiszteletre, becsületre, férfiasságra. A mai világban akkora a gubanc, hogy úgy érzem, a külsőmmel is képviselnem kell a rendet.
A legrégebbi darabom a kalapom. Gömöri gyerek lévén árvalányhajjal díszített kalapot viselek, az árvalányhajat én szedtem a réten. A kalap olyan a magyar embernek, mintha csak a végtagja lenne: szinte hozzánő a viselőjéhez.
– További kiegészítőim is „kézműves” munkák: a pitykegombokkal díszített lajbi, az ötvös övcsat, a szíjhoz rögzített bicskatartó. Az egyik kedvencem a pásztorbotom. Nagyon szeretem a gömöri botolót és a pásztori népéletet, s a hozzá kapcsolódó folklórt – bár bevallom, nem vagyok egy akolőrző juhászlegény, és a családomban sincs pásztor. Nagy vágyam, hogy télire legyen egy meleg kalotaszegi bujkám: ez egy sűrű hímzéssel díszített posztókabát. Egy komplett viseletet szeretnék kialakítani, és abban járni-kelni az utcán, keményszárú csizmában, bő gatyában! Ám Agócs Gergő szavaival élve: erre még a társadalom nincs felkészülve! Ha rajtam végignéznek, deréktól lefelé én is a mai divatstílust szolgálom ki a farmeremmel és a cipőmmel, ingemmel. Még ma is csodálkozom, miért van az, hogy a kultúridegen punkos cuccokat elfogadják, de ha felteszem a kalapomat, akkor utánam fordulnak az utcán?!
Brusznyai Erik
A majdnem „favágó”
Berta Attila (41) építészmérnök a Szentfali pusztáról. Egyre többen vannak köztünk olyanok, akik hátat fordítanak a fogyasztói társadalomnak. Az életmódváltásba sok minden beletartozik – a táplálkozástól az öltözködésig. Attila tizenhárom évvel ezelőtt mondot nemet a fogyasztói világnak: és lett belőle 9. század korabeli ősmagyar harci lovas!
– 2002-ben láttam egy lovasíjász bemutatót, s megtetszett. Felfedeztem egy másik világot, ami csak a miénk! Az ősmagyarság kultúrája az, amiben kiteljesedek. Férfias modorúnak tartom a viseletüket is! Nem élek jurtában (bár van, és bizony sokat tartózkodunk ott nyári estéken a családdal) – és a pizzát sem vonom meg magamtól. Ám tanyán élek, és keményen dolgozom, mert a jószágokat munka után el kell látni. Lovakat tartok, mellettük tipikus magyar fajokat, mint a racka juh. Melléjük pedig őrző pásztorkutya illik, ugye, a komondor.
Berta Attila
– Egy üzemben dolgozom, oda nem járhat az ember vászoningben és kaftánban. A tarsolyom viszont nap mint nap velem van: a díszlemezét én terveztem, s egy kézművessel kiviteleztettem. Három holló díszíti. A holló egy karakán, erős madár, semmitől sem fél. Az ősi állatmitológia szerint hírvivő, kapcsolatot tud teremteni az égi és a földi léttel. Saját tervezés alapján született meg a bőrpáncélom hátán található farkasos bőrnyomat is.
Mindennapi viseletem még a civil övem, a csatján egy latin történelmi idézet áll: „A sagittis Hungarorum libera nos, Domine!”, azaz „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket”!
– Továbbá van egy (1992-ben elejtett) vaddisznó felső agyarából kivitelezett nyakláncom, és egy kilencedik századbeli díszítéssel készült karperecem. Kizárólag csizmában vagy bakancsban járok. Nem bírom elviselni a lábamon a szandit, sem a pacskert. Manapság már az üzletekben nem kapni igazi férfias csizmát – és aztán csodálkozunk, hogy már nem a férfiak hordják a „csizmát”?! A szakállam is korhű fazonú, üstököt és kontyot viselek. Eleinte megnéztek érte, de most már hozzászoktak. Bízom benne, hogy ezt a hagyományőrző életérzést tovább tudom majd adni Karsa fiamnak. A lényeg, hogy ő is találja meg önmagát – ebben vagy másban.
L. Horváth Katalin, Flaska Katalin, Varga Henrietta
