A minimalizmus – kijelenthetjük – a divat egyik véglete. Ezt az irányzatot épp oly nehéz jól adagolni, mint ahogy az eklektika tudományát.
Speciális érzék kell ugyanis ahhoz, hogy a sok-sok stílusjegytől megfosztott alkotás ne legyen unalmas. Ellenkezőleg! Egyszerre sugározzon harmóniát, látványában nyugalmat, ugyanakkor rukkoljon elő valami újjal, amire felkapjuk a fejünket! A minimalizmus a díszítőművészettől megfosztott harmónia tudománya.
A ton in ton hatás is a minimál eszköze: sötétebb és halványabb szürkék, sima és melírozott, kötött felületek. A sportos hétköznapiságot pedig luxussá emeli az ugyancsak szürkében színtjátszó ezüstrókabunda.
Szeretni való, lezser, kötött együttes! A kardigán magasra kúszó reverje és gombos öve adja meg azt a kis rafinériát, melytől a látvány megjegyezhető.
A dupla soros, kapitányos szövetkabát nem csak az urakat formázza előnyössé! Kifogástalan eleganciát és filigrán alkatot kölcsönöz minden hölgynek, valamennyi korosztályból.
A minimál egyik figyelemfelkeltő lehetősége a különböző felületek társítása. A prémes, parka típusú kabát fémes antracitja itt rusztikus szövésű brokátszoknyával egészül ki.
Az átcsapós szövetkabát merev, katonás volta miatt nem túl nőies darab. A dupla, pántos záródás az, ami érdekessé teszi, s mellesleg a ,,postástáskához,, is rímel.
A fekete-fehér, illetve fehér-antracit páros azoknak is jó, akik kerülik a feltűnést, ugyanakkor unalmasnak sem szeretnének tűnni. A rövid állású tweedkabát a lezser oversize vonal képviselője. Időtlen darab, és kinőni sem fogjuk.
A minimál követői kiegészítőkben is puritánok, ám ez nem jelent formaszegénységet. A „bevásárlószatyor” vonal még sokáig tartja magát. A táska fekete betoldásai felettébb szofisztikálttá teszik a vajszínben tartott öltözék egészét.
Tojáshéjszín-fekete, csipetnyi arannyal. A tweedruha a 60-as évek stílusában tartva ma is időtálló forma, a rejtett gombolású zakókabát pedig sokfunkciós alapdarab.
Lila ruhás nő: ahol a zárt, minimál tubusforma a barokkos rátéttel találkozik.
