Szokás még ma is, hogy a gyerekek levelet írnak Jézuskának, melyben vágyaikról számolnak be.
A gyerekek a levelet leragasztották, és az ablakba tették, hogy arra jártában a címzett biztosan megtalálja. Luther Márton a 17. században a karácsonyt a gyermekek ünnepévé tette. Ő azt kívánta, hogy a gyermekek ne a Mikulásnak mondjanak köszönetet az ajándékokért. Hálájuk inkább Jézus felé irányuljon.
A változtatással a gyermek lelkét szerette volna óvni. Sok gyerek ugyanis rettegett Miklóstól, aki a rettenetes krampusz kíséretében járta a házakat, és megbüntette az engedetleneket. Ekkor született Jézuska, a karácsonyi ajándékhozó figurája.
Rejtőzködő ajándékhozó
A Jézuskát szőke, angyalszárnyú, fehéringes gyermeknek ábrázolták.
Pedig a rejtőzködő ajándékhozók közé tartozott: a gyerekek sosem látták, mert éppen akkor távozott, mikor ők a szobába léptek.
Gyökerek és szárnyak
A gyerekek sokszor csak azért kezdenek valamire vágyni, mert X-nek van, így nekik is kell. A szülők pedig beszállnak a mókuskerékbe, erőn felül, hogy ne érezze magát csórónak a gyerek.
Pedig már J. W. Goethe is mondta, hogy a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak. Gyökereket azért, hogy tudják, honnan jöttek, a szárnyakat pedig azért, hogy megvalósíthassák az álmaikat.
A zsebpénz olyasmi legyen, mint a fizetés, mindig be kell osztani, és a gyerek egy hétre vagy két hétre kapja. A gyerek csak így tanulhatja meg, hogy a szülei nem feneketlen pénzeszsákok, és bármit megvehetnek.
Azt is fontos megtanítani, hogy a pénzt nem csupán beosztani kell, hanem tartalékolni is. Erre jó példa volt a tavalyi karanténhelyzet, mikor egy időre elapadtak a pénzcsapok... Az is jó, ha a gyereknek két perselye van, az egyikből költ, a másikban tartalékol.
