Mit kell tudni a tartásdíjról?

Több tízezer gyerek él csonka családban. A gyermekét egyedül nevelő szülőnek minden cent számít. Mégis sok apa nem fizeti a gyermektartásdíjat.

A válás után a gyerekek 90 százaléka az anyánál marad. Egyedül gyereket nevelni – néha egyet jelent a szegénységgel vagy a lecsúszással. A csonka családok életszínvonala alacsonyabb a teljes családokénál. Az anya sokszor magára hagyva küszködik, mert egyedül viseli a terheket. S apának és anyának lenni egyszerre nehéz. Nem is sikerül. (A végeredményt láthatjuk: a női készségeket kultiváló fiúk, az anyámasszony katonái, akik képtelenek felelősséget vállalni, s felvenni a kesztyűt, megharcolni az élettel.)

(© Ksenia Belanger)

Nemegyszer hallani olyan esetekről, amikor az anya két serdülőkorú gyereket nevel, és a havi tartásdíj nem haladja meg a 150 eurót. Hány olyan esetről tudunk, amikor az apa még ezt az összeget sem hajlandó megfizetni. Inkább elmegy munkanélküli segélyre, nemegyszer rokkantnyugdíjba, csak ne kelljen fizetnie... A család iránti felelősség normája napjainkra meggyöngült.

Ritka az a férfi, aki igényli a közös gyermekfelügyeletet. „Vannak olyan apák, sajnos, akik mindent elkövetnek, hogy a válás után minél kevesebb pénzt kelljen fizetniük a gyerek eltartására” – mondja a szociális védőnő. A statisztikai hivatal szerint egy gyerek eltartása legalább havi 250-be kerül. (Németországban 1500 euró nettó kereset mellett 317 euró tartásdíjat kell fizetni, sőt, ez az összeg növekszik azzal együtt, ahogy a gyerek nő. Tizennyolc éves kor felett a fizetendő összeg (ha a gyerek tanul) 488 euró.)

Amit a tartásdíjról tudni kell

Mikor a bíróság felbontja a házasságot, rendelkezik arról is, mekkora legyen a tartásdíj, azaz mennyi pénzt köteles a volt házastárs havonta átutalni az anyának (vagy apának) a közös gyermekek eltartására. Élettársi viszony esetén az anya ugyanúgy bírósághoz fordulhat, és a gyerektartásdíjat megítélik. Egymás között felesleges külön egyezséget kötni a tartásdíjról! Érvényes tartásdíjat csakis bíróság állapíthat meg, senki más!

A feleség akkor is kérhet gyerektartást, ha még nem váltak el. A férj egy szép napon fogta a kalapját, és elköltözött. Ennek már, mondjuk, fél éve, azóta se kép, se hang...

A fő szempont a gyerek szükséglete. Egy óvodásnak kisebbek az igényei, mint egy középiskolásnak. Még nem akar tanulmányi útra menni, nincs szüksége drága tanszerekre. Ezért minél kisebb a gyermek, annál kevesebb tartásdíjat ítélnek meg. A másik szempont a szülők keresete. Nemcsak az apa, hanem az anya bevételét is vizsgálják. (Ha az exfeleség kiugróan jobban keres, mint az exférj, nem kérhet magas tartásdíjat). Három-négy évente kérvényezhetünk emelést! Ennek ritmusa nagyjából egybevág a gyermek növekvő igényeivel: háromévesen megy óvodába, három-négy év múlva iskolába, majd ismét négy év múlva lesz felső tagozatos, és így tovább. A bíróság nem csak az iskoláztatás költségeiről ítél. Ha a gyerek táncol vagy sportol, meg kell vásárolni a fellépőruhákat, fizetni kell az utazásokat, és a többi. Ám hamarabb, mint három éven belül nem tanácsos emelésre vonatkozó indítvánnyal bírósághoz fordulni.

A bíróság a kifogást, hogy „munkanélküli vagyok”, többnyire nem fogadja el. Sokkal inkább a lehetőséget vizsgálják: mennyit kereshetne az ex, ha kicsit jobban igyekezne... Mennyire keresett a szakmája? Például egy vízvezetékszerelő könnyen talál munkát. Mikor a nyugati autóval futkározó ex minimálbéren „tengődik”, csak ezt ajánlhatjuk: az anya mondja el a bíróságon, hogy volt férje feketén dolgozik (átjár Ausztriába, és feketén 2000 eurót keres, itthon pedig munkanélküli segélyt szed). Szintén gyanús, ha valaki eddig havi 1000-1500 euróval hizlalta a számláját, s válás után a betét havi 400 euróra csappan. Ilyenkor megnézik: miért adta fel az ex a jól jövedelmező állását?

Törvényi kívánalom, hogy a családjogi pereket fél éven belül lezárják. Csak bonyolult eseteknél húzódhat el. Például: ha nem átláthatók a kereseti viszonyok, nem egyértelműsített az elhelyezés. Esetleg az egyik fél „szabotálja” az eljárást – hol ezért, hol amazért nem jelenik meg a tárgyaláson. A bíróság általában 70 és 120 euró közötti tartásdíjat ítél meg. A minimális gyermektartás-díj 30 euró körül mozog. (Kérdezhetjük persze: egy anya, akit leköt a gyereknevelés, s nem tud több műszakban dolgozni, hogyan tudja ebből eltartani a gyerekét?) Ez tényleg a minimum, viszont fizetni kell, még akkor is, ha az exférj hajléktalan, és kint alszik a parkban egy padon. A hatóságot nem érdekli, honnan keríti elő a pénzt. Eltartási kötelezettsége van, és punktum!

Nem lehet, persze, ellehetetleníteni a volt férjet sem. A fő szabály: a bíróság köteles a gyermekek igényeit szem előtt tartani. És a gyereknek kijár ugyanaz az életszínvonal, mint a jól kereső szülőnek! (Viszont: ha a szülők szegényesen élnek, annak ellenére, hogy igyekeznek, akkor bizony a gyerek nem várhatja el, hogy megvásárolják neki a legmodernebb kütyüket. Bele kell nyugodnia, hogy az ő családjának erre nem telik.) Amennyiben a gyerekek váltott vagy váltakozó szülői gondoskodásba kerülnek – például két hétig az apánál, majd két hétig az anyánál tartózkodnak –, nem kell tartásdíjat fizetni. Úgyszintén, ha egyik gyerek az apához, a másik pedig az anyához kerül, és korban közel állnak egymáshoz, nincs eltartási kötelezettség. Nagy korkülönbség esetén különbözetet kell fizetni a nagyobb gyerekre. Hogy érthető legyen: egy 2 éves kisfiú az anyához kerül, egy 15 éves nagylány pedig az apához. Ilyenkor különbözetet kell fizetni a lányra!

Ha az anya eddig háztartásbeli volt, az apa vállalkozó; esetleg az anya nővérke, az apa pedig orvos, akkor az anya joggal mondhatja: miért éljen a fiam rosszabb körülmények között, mint a lányom? A kiugróan magas különbségeknél az anya kérheti, hogy az ex fizessen gyerektartást. Akkor is, ha az egyik gyerek az apánál maradt. Az apa (egyezségen kívül) kifizetheti az erdei iskola vagy az autóiskola költségeit, megveheti a télikabátot vagy a márkás telefont... Ez nem számít gyerektartásnak. Ez ajándék, amit kedve szerint ad az apa, vagy nem ad. Ha valaki tejben-vajban füröszti a gyerekét, de nem fizeti a gyerektartást, bűncselekményt követ el. És fordítva is igaz: ha valaki minden hónapban fizeti a tartásdíjat, de egyébként nem törődik a gyerekével: az is rendben van (a jog betűje szerint). Pontosabban: az érzelmi konfliktusokat a bíróság sem tudja rendezni.

Ha az apa nem fizet: végrehajtóhoz vagy a rendőrséghez kell fordulni. Az anyák általában fél év után jelentik fel az apát. Ekkorra fogy el a türelmük és a pénzük. Egyébként az anya három évre visszamenőleg kérvényezheti a gyerektartást, ha bizonyítani tudja, hogy a volt férje (élettársa) már három éve elköltözött, és azóta nem fizet. (Vigyázat! Ilyenkor a bíróság azt is vizsgálja, hogy eddig miért nem jelentette föl az exét, miért nem kérte a visszamenőleges gyerektartást.) A végrehajtó nem csupán a tartásdíjhátralékot igyekszik behajtani, de indítványozhatja azt is, hogy vonják be a férj jogosítványát. Ez a leghatásosabb: a jogosítványát mindenki félti. Inkább fizet. Igazság szerint nincs sok eszköz az exfeleség kezében. Bár a jogosítvány bevonása a legtöbb esetben használ. És ha két hónapon túli elmaradás áll fenn, akkor bizony – mivelhogy ez bűncselekmény! – az apa akár börtönbe is kerülhet.

Ha az apa az ítélethozatalig mégiscsak kifizeti az elmaradt gyerektartást (az utolsó fillérig!), a bíróság hivatalból megszünteti az ellene folyó büntetőeljárást. Sokan csak a börtön kapujában tudják meg, hogy erre is lehetőségük volt, csak akkor már, sajnos, késő.

Jó tudni

• Ki viselkedik rosszabbul?
  Nem volna helyes azt a látszatot kelteni, mintha csak az apák volnának gonoszak. Számító anyák is vannak, akik ezer módját ötlik ki annak, hogyan törjenek borsot a volt férj orra alá, és alaposan megkopasszák. Vagy azzal zsarolják, hogy nem adják át neki a gyereket, vagy pocskondiázzák úton-útfélen akkor is, ha nem szolgált rá.
• Senkinek sem jó, ha leszóljuk a másik szülőt
  Lehetünk dühösek a férjre, mert elhagyta a családot (s igenis az a normális, ha indulatosak vagyunk) – de indulatainkkal ne terheljük a gyermeket. Az elvált szülők gyereke az apját is, anyját is egyformán szereti. Nem várhatjuk el tőle, hogy azt mondja: „Anya, én téged sokkal jobban szeretlek, mint apát.” (Bár sokszor ez az igazság.) Arra is készüljünk fel, hogy a gyerek serdülőkorában eltávolodik tőlünk, s az apát „dicsőíti”, az apát, aki nem „neveli” nap mint nap, vagy több zsebpénzt ad neki.