Egy fontos feladatot kell elvégeznie, de csupa jelentéktelen dolog jár a fejében? Elolvas egy bekezdést, és nem emlékszik rá, miről volt benne szó? Elfelejti, hogy megbeszélt egy találkozót, vagy nem tudja felidézni, miben állapodtak meg? Ismerősek ezek az esetek? Lehet, hogy az agyi köd okozza őket...
A legtöbb nő igyekszik, hogy kifogástalanul elvégezze a feladatait: nagyszerű munkaerő, tökéletes feleség és anya akar lenni. A lehetetlent akarjuk elérni – és épp a tökéletesség hajszolása miatt testünk egyszer csak benyújtja majd a számlát. Mi az az agyi köd, hogyan lehet eloszlatni és tiszta fejre szert tenni? Cikkünk ezekre a kérdésekre igyekszik válaszolni.
Talán mindenki ismeri az állandó feszültség – és vele együtt a szétszórtság – érzését. Hirtelen lassúnak érezzük magunkat: nehezen szedjük össze a gondolatainkat, nem tudunk visszaemlékezni arra, mi mindent kell még elvégeznünk. És amikor hirtelen eszünkbe jut, jön a lelkifurdalás, és nem értjük, miért nem tettük meg már korábban. Ezek az érzések nagyban összefüggenek a prokrasztinációval is, vagyis azzal, hogy mindig halogatjuk a tennivalóinkat, holott fontosak. Ugyanakkor egy összetettebb problémáról is szó lehet, amely agyi köd néven ismert.
Összefüggése a Coviddal
Nem kell pánikba esni: az agyi köd nem azonos a demenciára vagy az Alzheimer-kórra jellemző agyi homállyal. Az agyi ködöt ugyanis elsődlegesen a krónikus stressz, a folytonos leterheltség okozza, sőt újabban egyre több kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy összefüggés lehet az agyi köd és a Covid–19-megbetegedés, illetve a long Covid (hosszú Covid, vagyis a Covid-fertőzés leküzdése után fennmaradó fizikai és mentális tünetek összessége – a szerk. megj.) között.
Az agyi köd és a stressz
A stressz okozta agyi ködöt arról ismerni fel, hogy nem tudjuk összpontosítani a figyelmünket olyan jól, mint régebben, és az emlékezetünk is romlik. Jill Weber amerikai pszichológus így írja le a jelenséget: „Elvégezzük a dolgainkat, mégis az az érzésünk, hogy semminek nincs értelme. Nem érdekel bennünket sem a saját sorsunk, sem a hozzánk tartozóké, sem a munkánk és más feladataink.” Ennek oka nem a mindennap minket érő stressz, hanem a krónikus stressz.
A rövid stresszeket genetikánknak köszönhetően jól kezeljük, mert a szervezet fel van szerelve a „harcolj vagy fuss” mechanizmussal, amely az ősidőkben fejlődött ki. Ennek jó hasznát vesszük akkor, amikor például meglátunk egy kígyót, vagy hirtelen megjelenik egy autó, és mi a másodperc töredéke alatt félreugrunk.
„Amikor veszélyt érzünk, agyunknak az érzelmi működésért felelős része, a mandula nagyságú amigdala jelentést küld a köztiagyban található hipotalamusznak. Ez a lemez azonnal bekapcsolja a szimpatikus idegrendszert, amely feldolgozza a veszélyt. A szervezetben ekkor változások következnek be: felgyorsul a légzés, szaporább lesz a szívműködés, gyorsabb a pulzus, emelkedik a vérnyomás, továbbá lassul az emésztés. Az agy előtt egyetlen cél lebeg: a szervezet minden energiáját a túlélésre összpontosítja” – magyarázza Jill Weber. „Ezután lép közbe a paraszimpatikus idegrendszer, és visszaállítja a szervezet működését eredeti állapotába. Újra a bőrünkben érezzük magunkat. Gond akkor jelentkezik, amikor olyan stresszt okozó ingerek jelennek meg, amelyeket nehéz pontosan azonosítani, amelyek inkább elvontak, mint konkrétak. Ezek közé tartoznak a megrázó életesemények, például egy betegség, új munkahely, egy közeli családtag halála vagy a válás” – teszi hozzá a pszichológusnő.
Ha ezek a stresszorok (azon ingerek összessége, melyek a szervezetünkből stresszreakciót váltanak ki – a szerk. megj.) hosszú időn keresztül jelen vannak, szintén agyi ködöt okozhatnak. A tartós stressz folyamán ugyanúgy működik a „harcolj vagy fuss” reflex, de nem rövid ideig tart, hanem állandósul. Erre pedig nincs felkészülve a szervezetünk. Állandóan termelődnek a stresszhormonok, főleg a kortizol és az adrenalin. Ezeknek magas szintje okozza, hogy rosszul összpontosítunk, feledékenyek vagyunk, nem tudunk figyelni, valamint rosszul alszunk.
Naplóval a stressz ellen
Van néhány módszer arra, hogy megszabaduljunk az agyi ködtől. Az egyik az, hogy lassítunk az élettempónkon, és megfigyeljük, hogyan reagál a testünk a stresszre. Segíthet rajtunk például az, hogy egy héten keresztül feljegyezzük, milyen stresszhatások értek bennünket, mennyit alszunk naponta, milyen gyakran felejtünk el valamit, mikor fáradunk el napközben, milyen gyakran vagyunk figyelmetlenek, mikor álmosodunk el. Ha világossá válik számunkra, életünk melyik területén gyakori a stressz, akkor jó esély van rá, hogy meg tudjuk szüntetni (vagy legalábbis megpróbálhatjuk).
Gondolj magadra
Könnyű ezt mondani, nehezebb megtenni. Mindenki tudja, hogy vannak olyan stresszhelyzetek, amelyeket nem lehet elkerülni. Amelyek megölik bennünk a reményt, hogy „lesz ez még jobb is”, hogy egyszer majd örülni tudunk az életnek, elégedettek és boldogok leszünk. A pszichológia tanult tehetetlenségnek nevezi ezt a mentális állapotot. Az ember a negatív ingerek hatására egy idő után egyszerűen feladja. A szakember ilyenkor azt ajánlja, alkalmazzuk a kis lépések technikáját.
Noha sok mindent nem tudunk befolyásolni, még mindig van számos dolog, amin változtatni tudunk. Elsősorban az, hogy az ingerre hogyan reagálunk: idegesek leszünk miatta – vagy átsiklunk felette. Más körülményekre is hatással lehetünk, például többet törődünk magunkkal, egészségesen kezdünk táplálkozni, többet alszunk, eljárunk sétálni, több időt töltünk a friss levegőn, gyakrabban találkozunk a barátnőinkkel... Elgondolkodhatunk olyan témákon is, mint az önbecsülés, a változások elfogadása vagy a negatív gondolatok elkerülése.
Beszéljünk a problémáinkról
Előfordul, hogy az agyi köd annyira elhatalmasodik rajtunk, hogy nincs erőnk már arra sem, hogy kis célokat tűzzünk ki magunk elé. Mielőtt pszichológushoz fordulnánk (ami jó ötlet), próbáljunk ki egy mentális gyakorlatot. Képzeljük el, milyen lenne az életünk agyi köd nélkül. Hogyan élnénk, mivel foglalkoznánk, ha nem lenne rajtunk ez az állandó nyomás? Milyen elfoglaltsággal kezdenénk a napot, ha nem lennénk szétszórtak, és összeállíthatnánk egy olyan napi programot, amellyel elégedettek lennénk? Máris motivációra tehetnénk szert, ha konkrét formába öntenénk a céljainkat.
Heves szívdobogást kapunk? Este nem bírunk elaludni? Izzad a tenyerünk, pedig semmilyen közvetlen veszély nem fenyeget bennünket? Merev a hátunk? Ha igennel válaszoltunk, akkor álljunk meg, és gondolkodjunk el. Próbáljuk megállapítani, mi okozza bennünk a tartósan fennálló stresszt!
„Az emberek úgy érzik, hogy az agyi ködöt titkolni kell a család, a kollégák, a barátok előtt. Úgy teszünk, mintha könnyedén el tudnánk látni a feladatainkat, holott a valóság merőben más. A titkolózás a maradék energiánkat is felemészti. Ezzel szemben új energiát önt belénk és segít új motivációkat találni az, ha beszélünk a gondjainkról” – tanácsolja Jill Weber. „Sokkal sikeresebbek leszünk, ha új szokásokat alakítunk ki, és a környezetünk megérti, hogy mi a célunk velük. Máris valóságosabb lesz, ha hangosan kimondjuk, szavakba foglaljuk a céljainkat.”
Elismerhetjük azt is, hogy agyunk kissé nehezen fogadja el, ha valamit másképp kell csinálnia. Nem kis erőfeszítés kell ahhoz, hogy új szokásokat alakítsunk ki. Emiatt a személyiségfejlődés néha elakad, nem olyan tempóban halad, ahogy szeretnénk, hiszen a régi szokások ott leselkednek a háttérben.
„Azon tépelődünk, hogy feladjuk, mert nem lehet egyszerre fejlődni és kellemesen érezni magunkat. A kellemetlen érzést az okozza, hogy ki kell lépnünk a komfortzónánkból. De éppen azzal változunk, hogy megtesszük ezeket a kellemetlen lépéseket” – teszi hozzá Jill Weber.
Miről ismerhetjük fel az agyi ködöt?
- Beszélgetés közben hirtelen elfelejtjük, miről is beszéltünk addig vagy mire akartunk kilyukadni.
- Sok munkánk van, ugyanakkor félünk attól, hogy nem tudjuk mindet elvégezni.
- Elfeledkezünk a feladatunkról, de az utolsó percben eszünkbe jut, és sietve igyekszünk pótolni.
- Nehezünkre esik, hogy a mellékes dolgokat félretegyük, és egyetlen feladatra összpontosítsuk a figyelmünket.
Érzelmileg eltompultnak érezzük magunkat, mintha nem tudnánk felidézni az érzéseinket. Azon kapjuk magunkat, hogy életünk fontos mozzanatait nem kísérik érzelmek.
- Nem éljük át és nem irányítjuk az életünket.
- Ha éppen nincs munkánk, állandóan a mobilunkon lógunk – keresgélünk, szörfözünk; szinte transzban vagyunk, megfeledkezünk az időről.
- A munkahelyi üléseken kikapcsol az agyunk, elkalandoznak a gondolataink, ábrándozunk, nem követjük a vitát, nem tudunk vagy nem akarunk belekapcsolódni.
- Egészségi panaszaink vannak a sok stressz miatt: például alvászavar, magas vérnyomás, falánkság vagy étvágytalanság.
