A jósnőknek, a mágiának, az ezotériának – mindegy, hogyan hívják – ismét felvirradt a napja. Robotkorszak ide vagy oda, New York és más, menő városok női ismét jósokhoz fordulnak, és a nem látható világgal kacérkodnak. Ma ismét mindenki a hipnózisban vagy a kristálygömbben hisz.
Miből származik az ezotériában való hitünk? Sigmund Freud azt írja, hogy a kétségbeesésünkből. Az ember nem akarja elhinni, hogy magára van hagyva a világban, rá van bízva a természet közönyére. Nincs gondviselője, dolgai is csak ad hoc alakulnak, senkinek nem számít. Az ember ettől a gondolattól kétségbe van esve, ezért hinni akarja, hogy lennie kell valami nálánál nagyobb hatalomnak, amely intézi a sorsát, felügyel rá...
Ide is jár, oda is jár
A pszichológiának nincs köze az ezotériához. A pszichológia egzakt tudomány, amely az ember viselkedésével és gondolkodásával foglalkozik. Vajon mit szól a pszichológus ahhoz, hogy a kliens néha másfelé is kacsingat?
– Miért jártak régen, és miért járnak most, a 21. században jósokhoz az emberek? – kérdezzük Szmolka Orsolya (Budapest) pszichológustól.
– Azt gondolom, nincs nagy különbség. Az ember régen is kíváncsi volt, és most is az; érdekli, vajon mi fog vele történni, vagy épp útmutatásra vágyik, mert valami nagy trauma, nem várt tragédia történt vele, például szerelemi bánat, válás, betegség és még sorolhatnánk – mondja. – Ilyenkor szeretjük tudni azt, hogy ennek vajon milyen vége lesz, jön-e a rossz után jó is. Kicsi reménysugarat várunk ilyenkor. Ez most is így van, és így volt több száz évvel ezelőtt is.
Szmolka Orsolya (© gypszichologia.eu)
– Vannak nők, akik úgy járnak jósnőhöz, mint más a szupermarketbe. Nem rejt magában veszélyt ez a nagy gyakoriság? Hisz könnyű „megoldásnak” tűnik, hogy valaki majd megmondja és megoldja...
– Pontosan. Én meg ülhetek ölbe tett kézzel, hiszen minden előre meg van írva. Nekem pedig nem kell tennem semmit.
Az ezotéria görög szó, bensőt jelent, s arra utal, hogy vannak emberek, akik a benső körbe tartoznak, s többet tudnak a világról, mint az átlagemberek.
– Említetted, hogy neked is van olyan kliensed, aki nemcsak hozzád fordul tanácsért, hanem más segítőkhöz is. Működhet a kettő együtt?
– Én nem mondhatom azt senkinek, hogy ne járjon el más segítőkhöz. Amíg pszichológusként azt látom, hogy a dolognak nincs káros vetülete, addig hagyni kell a klienst, hogy mindent kipróbáljon, amiben hisz, és amitől élete jobbra fordulását várja. A pszichológia alapvetően egy racionálisabb terület, viszont nem mondhatjuk azt, hogy csak és kizárólag a materiális dolgok léteznek, s ragaszkodjunk csak ezekhez, mert különben nem várható javulás. Meg kell engedni a kliensnek, hogy szabad legyen.
