Majdnem mindegyikünk függ valamitől. Nem, nem kell rögtön az alkoholra, a cigarettára és a játékautomatákra gondolnunk, ugyanis a hétköznapi életünkben is számtalan olyan addikció létezik, melyre elsőre nem is gondolnánk. Étkezés, szex, sport, Facebook, sorozatok – csak hogy néhányat említsünk a sok közül. Honnan tudhatjuk biztosan, hogy az, amiről azt hittük, hogy „csak” egy aprócska szenvedély az életünkben, az hirtelen komoly függőséggé vált?
A szakemberek szerint kétféle addikció létezik: a kémiai és a viselkedési. A kémiai függőség alatt a pszichoaktív szereket értik, ilyen a drog, az alkohol és a nikotin. A viselkedési addikció pedig azt jelenti, hogy egyfajta viselkedési norma kezdi az egyén életét uralni, mely ugyanúgy befolyásolja az ember testi és lelki egészségét, mint a kémiai. Ide tartozik többek között a játékszenvedély, a munkamánia, az ún. boltkórosság, vagyis a vásárlási kényszer, a táplálkozási zavarok és az internetfüggés. Lényeges, hogy mind a két fajta szenvedélybetegség egyaránt tartós és káros az emberre és annak környezetére nézve.
Szenvedély vagy már függőség?
A szenvedély akkor válik függőséggé, amikor az ember már nem képes lemondani arról a bizonyos szerről vagy tevekénységről, amelyről pontosan tudja, hogy árt neki. De miért is mondanánk le arról, amitől gyorsan és könnyen boldoggá válunk? Észre sem vesszük, és máris elköteleződtünk az örömmel kecsegtető kémiai vagy viselkedési szenvedély mellett. Természetesen sokszor nagyon nehéz beismerni önmagunknak, hogy mi is függővé váltunk, főleg akkor, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, és még elvonási tüneteket sem tapasztalunk. Ekkor aztán tényleg nem gondol az ember arra, hogy ő aztán bármitől is függene.
Káros, és mi mégis élvezzük
A legtöbb szenvedélybeteg azért nem ismeri fel a problémát, hiszen úgy van vele, hogy az, ami örömöt hoz, az biztosan nem lehet rossz. Másrészt ezek az addiktív szerek vagy viselkedési minták olyannyira jelen vannak az egyén életében, hogy azoktól egyáltalán nem kell elszakadnia, ezért aztán elvonási tüneteket sem tapasztal. Gondoljunk bele, hogy sokszor mi magunk sem vesszük észre, mennyire hozzászokunk az okostelefonunkhoz vagy az internethez. S ha véletlenül fél napig nincs internet a szállodában, ahová elutaztunk, vagy napközben lemerül a telefonunk, és senkinél sincs töltő, egyszerűen megáll körülöttünk az élet. Megesik, hogy kisebb pánikba esünk, de ez sem tart sokáig, mert az internet fél nap után újra működni kezd, és otthon is biztos van plusz egy töltőnk. Ugyanúgy a vásárlási kényszerrel küzdő ember sem tudja megállni, hogy ne vegyen magának néhány apróságot minden áldott nap. Ám ha fogytán a pénze, rögtön kétségbeesik...
Vagy ott vannak a sorozatok! Az ember sorozatot néz, hogy kiszakadjon a mindennapi valóságból, ezáltal elfelejti a gondjait, és egy olyan világba kerül, ahol bárki lehet, hiszen a szereplőkkel könnyedén azonosulni tud. De az is lehet, hogy olyan nagy izgalmat és kalandot nyújt az ember számára az az egy óra a tévében, hogy egyszerűen még többet akar belőle.
A pszichológusok szerint abban az esetben beszélhetünk függőségről, amikor egy látszólag normális viselkedési minta uralkodóvá válik az ember életében, rabja lesz bizonyos szereknek, illetve ha e fölött a szenvedély fölött képtelen kontrollt gyakorolni. Az egyén ilyen esetben a szenvedélyét a problémái megoldásaként alkalmazza, és nem látja be, hogy a függősége több kárt okoz az életében, mint amennyit használ. Például az alkoholproblémákkal küzdő ember a szomorúságát csillapítaná, ám helyette depresszióba zuhan. A szerencsejátékot űző ember pénzt remél, helyette eladósodik. De ugyanúgy, az okostelefonját nyomogató ember is szórakozásra és társaságra vágyik, helyette magányosan üldögél a szobájában, és az igazi valóság helyett csupán a virtualitáson keresztül éli meg a jókedvet és az örömöt.
Tényleg nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy rájöjjünk, mennyi minden befolyásol minket a mindennapi életünkben. Merjük hát felismerni függőségeinket!
Derzsi Bernadett
