Szalma Nikoletta (30, Bátorkeszi), Vidu sokoldalú ember, sokan ismerik kézzel varrott termékeit. Férjével a Montessori-irányzat szellemében nevelik kétéves lányukat.
Ma a világban sok helyen vannak Montessori-óvodák – mi csak egy magyar nyelven működőről tudunk, ez a dunaszerdahelyi Montekid. Ennek ellenére nálunk is sok szülő rokonszenvezik Maria Montessori elveivel. Miként talált rá a módszerre, és hogyan jelenik meg a hétköznapjaikban? – erről faggattuk Vidut.
Szalma Nikoletta rajz és esztétika szakos tanár, az Erre varrjál gombot című könyv szerzője, ma mindenekelőtt főállású édesanya. (Fotó: Cséfalvay Á. András)
– Egyetemista koromban kitértünk a Montessori-módszerre, de mélyrehatóan nem foglalkoztunk vele – kezdi a pedagógus képzettségű Vidu. – Kislányom megszületésével aztán kutakodni kezdtem, miként is tudnám fejleszteni. Az interneten rábukkantam olyan amerikai anyukákra, akik Montessori-szemléletű pedagógusok, s rengeteg tanácsot tettek közzé a gyermekneveléssel kapcsolatban. Nagyon megtetszett a módszer; Luna 4 hónapos volt, mikor bejelentkeztem a montessorivilaga.hu online szülői képzésére. Meg szerettem volna tanulni, hogy a Montessori-módszert hogyan lehet már egész kisgyermekkorban alkalmazni.
Számtalanszor hallja az ember: „Anya, ide adod a babámat, az autómat!” „Bekötöd a cipőm?” És a törődő szülő hajlamos mindent megcsinálni a gyerek helyett. Észre sem veszi, hogy sok mindent a gyerek is el tud végezni, de megszokásból a szülőt kéri meg. Pedig már kicsi korban elkezdhetjük önállóságra bátorítani a gyereket!
– Tudtad kamatoztatni a megszerzett tudást?
– A háromhetes képzés rengeteg olvasnivalóval járt; s igazából az otthoni „montessorizásról” szólt. Ha a szülő tisztában van vele, hogy gyermeke mire fogékony – itt havi lebontásról beszélünk! –, akkor ki tudja választani a megfelelő fejlesztő eszközöket. Ám az eszköztár csupán az érem egyik oldala, fontos a kommunikáció is. Ez már keményebb dió, mert egyik napról a másikra nem tudjuk megváltoztatni a gondolkodásunkat. Bár azt hamar megtanuljuk: nem mindegy, hogy mennyi játékot teszünk a gyerek elé. Nem jó dolog halmozni, mert megoszlik a figyelme, hisz sok ingerhatásnak tesszük ki.
Montessori-módszerekért kövessük bátran Szalma Nikoletta Szalmami elnevezésű Instagram-oldalát (© szalmami)
– A négyhónapos Luna még nemigen tudta megmondani, mi tetszik neki. Mit alkalmaztál első lépésként?
– Elé raktam például egy tükröt, amiben nézegethette magát a játszószőnyegről. Megneveztük a testrészeket, utánzó gyakorlatokat játszottunk: fejfordítás, nyelvöltögetés. A figyelmét kontrasztos színekkel, legfőképp fekete-fehérrel stimuláltam. Mindenki tudja, hogy szeretem a színeket, mégsem tetszett a színes játszószőnyegünk. Még én sem találtam meg rajta a játékot, nem még a gyerek! Egyszínű szőnyegre váltottam, amin a játék is érvényesült. A Montessori-pedagógia mindig az egyszerűségre törekszik, a túl sok inger összezavarja a gyereket. Persze, a nagyszülőkkel nehéz volt megértetni, hogy ne halmozzák el az unokát játékokkal.
Búcsúra sem a leghangosabb játékot kell megvenni, s nem pártolom a műanyag játékot sem. Nem állítom, hogy nincs belőlük odahaza, de inkább a fából, természetes anyagokból készült eszközöket részesítem előnyben. A Montessori-nevelésben alapjáraton a természetes közegre törekszünk.
– Az eszközöket az ember lecserélheti, de mi a helyzet a berögződött sztereotípiákkal? A nehéz helyzeteket hogyan kezeled?
– Máig dolgozom rajta, mert bevallom, nehéz váltani. Főleg napközben nehéz, mikor egyedül vagyok a lányommal, és nem úgy viselkedik, ahogy azt én elképzeltem. Luna a kezdetektől fogva üvegpohárból iszik, és kerámiatányérból eszik. Még egyszer sem törte össze, bár olyan előfordult, hogy nyújtotta a poharat, én pedig nem nyúltam felé azonnal, ezért lepottyant. Étkezésnél már hozza a saját tányérkészletét, és önállóan eszik. Kiszolgálja magát, a kiskonyhájában vizet önt magának, és a fürdőszobában is önállóan mos kezet. Előveszi a hajkefét, fésülködni kezd, kiveszi a fogkefét a pohárból, és fogat mos. Persze, azért időnként kell neki segíteni. A cél inkább az, hogy ezek a tevékenységek beépüljenek a mindennapjaiba, s tudja, mikor mi a teendő. Például, hogy étkezés előtt kezet mosunk, vagy ha kiszóródott a rizs, kidőlt a víz, akkor feltakarítjuk. Egyre több mindent csinálunk együtt, s ez jó! A teregetésnél Luna adogatja a ruhát vagy épp a csipeszeket. Van egy tanulótornya, a konyhában azon dolgozik, a tűzhelyhez nem engedem.
A tanulótorony
– Ellenben már megmutattam neki, mi a különbség a forró – attól azonnal elkapta a kezét! – és a hideg edény között. Az udvaron együtt szoktunk sepregetni, a kutyát is együtt etetjük. S Luna örömmel végzi a feladatokat. Tegnap például a locsolókannájával a kezében öntözgette a virágokat. Ma már képes önállóan gondolkodni, cselekedni, tudja, mit kíván tőlünk a mindennapi élet.
– Azt mondtad, saját kiskonyhája van, és a fürdőszobában is van egy sarok, ami csak az övé...
– A minibútorok használatát Maria Montessori vezette be. A felnőttek világában minden a felnőttek méretéhez van igazítva, túl nagy a kihívás a gyerek számára ezek között mozogni. Ezért jó találmány a tanulótorony, ami hozzáférést enged a konyhapulthoz – vagy a mosdóhoz helyezett fellépő. Luna kiskonyhájában és tisztálkodó sarkában elhelyeztünk egy vizes ballont. Csak egyszer mutattuk meg neki, hogyan kell megnyitni a csapot, azóta egyedül is boldogul vele. Ezért tudja a növényeket is megöntözni!
Van egy ráméretezett, nyitott ruhásszekrénye is: a polcokat fényképekkel láttam el, így tudja, mit hol talál. Ha a kezébe adom, hogy rakja a helyére a pulóverjeit, nagy lelkesedéssel megteszi.
– Nap mint nap látom, mekkora örömet szerez egy gyermeknek, ha rábízunk egy „felnőttes” feladatot. Persze fontos, hogy az teljesíthető legyen, ne legyen túl nagy falat, mert az az ellenkező hatást is kiválthatja; lelombozódik a kudarctól, és nem akarja majd újra megpróbálni. A Montessori-nevelésről blogolok is. Először önmagamnak szántam a feljegyzéseket, ha majd újra aktuális lesz, támpontként szolgáljanak.
Maria Montessori Olaszország első orvosnője volt. A Montessori-módszer mára az egész világon elterjedt. Pedagógiája a gyermekbe vetett bizalomban gyökerezik.
– Hogy állsz a könyvekhez?
– A könyvek tárolására is létezik kimondottan Montessori-féle könyvespolc, itt a gyerek látja a könyvek borítóját, és kedvére válogathat. A könyvek olykor cserélődnek, akárcsak a játékpolcon a játékok. Mi jelenleg a korához illőeket olvasgatjuk, olyanokat, melyek a való világról szólnak: Milyen az idő télen, mi történik a strandon, az orvosnál.
A Central Könyvek gondozásában jelent meg Laura Baldini Maria Montessoriról szóló könyve, A tanítónő. A regényes életrajz kitűnően ábrázolja az első olasz női orvos karakterét, küzdő természetét. (© kobo.com)
– Mit jelent számodra ez a nevelés?
– Mi, felnőttek sokszor alábecsüljük, mi mindenre lennének képesek a gyerekeink. Ez a nevelés nem arról szól, hogy a gyerek mihamarabb elsajátítson valamit, s így a szülőnek könnyebb legyen (bár ez kétségkívül pozitívum). Hanem arról, hogy mutassunk neki valamit, amiben majd az örömét leli. Fontos, hogy döntési lehetőséget kapjon olyan dolgokban, melyek közvetlenül őt érintik. Luna például egyedül választja ki, mit vesz fel aznap. Amúgy úgy kezdtük, hogy a fogasra kitettem két alternatívát, s ő választhatott.
Az egyik oldalon a lehetőségek számát maga a szülő korrigálja, viszont a gyerek is kap választási szabadságot, amitől aztán képes önálló döntéseket hozni.
Hogyan neveljünk Montessori-gyereket?
Az útmutatásokért kövessük a bátorkeszi Szalma Nikoletta, vagyis Szalmami Instagram-oldalát!
