Nemrég egy kezembe került egy írás. Egy dühös nő írta: mindenki azt hajtogatja, hogy mosolyogjon! De ha nincs kedve hozzá? Ő nem egy játékbaba, akinek folyton felfelé görbül a szája. Nem egy bólogató János, aki mindig elégedett. Ő egy érett nő, aki néha rosszkedvű, néha fáradt, ilyen vagy olyan. A női nem nevében kikéri magának, hogy folyton mosolyogjon!
Úgy vélem, a cikkíró kissé félreértelmezte a „mosolygást”. Hasonlóképpen ahhoz az iskolás tinilányhoz, akinek az anyukája folyton azt hajtogatta: „Kislányom, légy jókedvű, mosolyogj sokat, a fiúk azt szeretik.” „Anya, én már annyit mosolygok, mint a vadalma, még sincs semmi!” Hát persze hogy nincs! Mert amikor azt a tanácsot adják neked, hogy tanulj meg mosolyogni, ezzel nem azt akarják mondani, hogy vágj jó képet ahhoz is, amihez nem kell.
Derűs vagyok!
A mosolygás egy attitűd. Azt jelenti: derűs a természeted. Azt jelenti, köszönsz a szomszédodnak, és megkérdezed tőle, mi újság? Vagy bevásárláskor nem közlekedsz gondterhelt arccal, udvarias vagy a gyereked tanáraival, illetve a többi szülővel, és egy percig sem hiszed, hogy te különb vagy náluk. A mosolygás azt az általános jókedvet jelenti, ami minden nap sugárzik rólad. Vagyis harmóniában vagy önmagaddal. Márpedig aki harmóniában van önmagával, az nem bólogató János! Épp ellenkezőleg. Tudod, mit akarsz, és azt is, ki vagy. És ha valaki bután viselkedik veled, képes vagy megvonni a vállad. És igen, ez a fajta mosolyt nem adják ingyen. A legtöbbször meg kell érte dolgozni.
Tégy különbséget!
Manapság mindenki agyon van stresszelve. Folyton rohanunk, pedig az idő nem lett kevesebb, mint nagyszüleink idejében. Nekik is csak 24 óra állt rendelkezésre, mégsem szaladtak át az életükön – pedig nem volt se autójuk, se konyhai robotgépük. Talán nekünk se az idővel van gondunk, hanem a rengeteg, sokszor fölösleges stresszel. Meg vagyunk róla győződve, hogy csak úgy lehetünk jó anyák, jó feleségek, jó munkatársak, ha ultra nagyot teljesítünk.
Létezik a fejünkben egy kép arról (amit belénk sulykolnak), hogy milyennek is kéne lennünk. Mindig tip-top, mindenben tökéletes NŐ-ANYA-ALKALMAZOTT. Engedd el! Nem lehet. Ne akarj tökéletes lenni! Ne akarj „IKEA-rendet” magad körül, ne akarj mindig egyest hozó gyereket, magad készítette sült cipót és csili-vili életet, amit kiposztolhatsz a Facebookon.
Ha a gyereked azt mondja este fél tízkor, hogy jaj, nem csináltam meg a leckét, vegyél egy nagy levegőt: Hát, ez már így marad. A gyerekkel együtt fogadd el a rossz jegyet, majd legközelebb kijavítja. Vagy mikor a férjed ott topog a sáros cipőjével a szőnyegen, lélegezz mélyeket, és nézz máshova… Mert mi a jobb? Egy koszos szőnyeg vagy az, hogy jól összekapjatok?
Töredelmesen bevallom: én is azok közé tartoztam, akik mindig ilyesmik miatt stresszeltek – és ezzel magukat és a környezetüket is veszélynek tették ki. Szerettem volna tökéletes lenni. Addig, amíg rá nem jöttem, hogy vannak ennél sokkal, de sokkal fontosabb dolgok. Bőven elég azokat megoldani.
Mindenkinek megvan a maga keresztje
Amikor olyan embereket látsz magad körül, akiket irigyelsz, akkor tudd: nekik is megvan a maguk keresztje. Ha közelről ismernéd őket, tudnád: az a gyönyörű, gazdag nő kemoterápiára jár, és fogalma sincs, hogy megéli-e a következő évet. A látszólag vidám szomszédasszony halálra aggódja magát, mert intelligens fia zugivó, és erre lassan rámegy az egész család. Azt a hetyke, kissé fontoskodó munkatársadat meg épp elhagyta a felesége, kiment alóla a családja, nincs tető a feje felett, és fogalma sincs, hogyan gondolja újra az életét 46 évesen.
Mit tudod te, kinek mi a keresztje? Bizonyára neked is van, amit cipelned kell. Nos, mit mondhatnánk erre? Sajnos, a terheket viselni kell. Ha lehet, méltósággal, és nem az utcán harsogva. Mindenesetre jó, ha tudatosítod: nem te vagy a világ legszerencsétlenebb embere! Hidd el, ha más bőrébe bújnál, akkor se lenne könnyebb. Kénytelen vagy azzal foglalkozni, ami neked adatott. Csak annyit mondhatunk: az élet változik! Egyszer lent, másszor fent. Ha épp mély gödörben vagy, gondolj arra, hogy innen már csak felfelé vezet út. Nézz úgy erre a problémára, mint egy leckére. Ha ezen túljutsz, bölcsebb és sikeresebb ember válhat belőled!
A mosoly jót tesz!
És igen, mosolyogj! Bármilyen hülyén hangzik, jót tesz. Néhány éve én is mélyponton voltam. Egyik reggel a tükörben szabályosan megijedtem magamtól. Te jó ég, így nézek ki? Ha én riasztónak látom saját magamat, mit gondolhatnak rólam mások? Kis mosolyt erőltettem az ajkamra, hogy ne legyen szinte az államig legörbülve... Meglepődve vettem észre, hogy ettől teljesen megváltozott az egész arckifejezésem. A táskámba rejtettem hát egy kistükröt, és ettől kezdve tudatosan figyeltem arra, hogy mindig legyen egy enyhe mosoly a szám szélén. Igen, még akkor is, ha belül semmi kedvem nem volt hozzá! Pár nap múlva pedig azt vettem észre, hogy TÉNYLEG jobb lett a kedvem!
Később olvastam, hogy ez egy valóban létező módszer, ami segít túljutni a nehéz lelkiállapotokon.
Ügyelj a gondolataidra!
Ha nem vagy az a stresszes típus, és történetesen nincs semmi komolyabb gondod, mégis folyton rossz kedvű vagy, érdemes megfigyelni, hogy min jár az agyad egész nap. Ha kell, írd össze! Könnyen lehet, hogy meg fogsz lepődni, milyen szörnyű gondolatokkal ostorozod magad.
„Milyen buta vagyok!” „Engem tuti kirúgnak innen!” „Milyen aranyos gyerek ez a Pistike! Az enyém miért nem ilyen? Mit csinálok rosszul?” „Sosincs elég pénzem.” „Az én életemben már sosem lesz szerelem.” „Kövér és ronda vagyok.” „Engem mindenki utál.” A sort a végtelenségig folytathatnánk. Csodálkozol, ha nincs kedved mosolyogni?
Ha ilyen dolgokkal traktálod magadat, nem is lehetsz sikeres. Ha másképp nem megy, írd össze egy füzetbe a negatív gondolataidat, majd korrigáld őket. Például: az „Engem mindenki utál” mellé írd oda: „Szerethető vagyok.” „Mivel mindenkihez kedvesen viszonyulok, másoktól is szeretetet kapok.”
Addig végezd a feladatot, amíg pozitívvá nem válik a gondolkodásod.
Ne aggódj a holnap miatt
Egyszer egy kisvárosban a kereskedelmi kamara meghívott egy sikeres üzletembert. A helyi gazdaság nem működött, ők csüggedtek voltak, és nem látták a szebb jövőt. Az előadó feladata volt, hogy motiválja őket. Elővett egy nagy fehér papírlapot, és egy piros pontot tett a közepére.
– Mit látnak? – kérdezte a közönségtől.
– Egy piros pontot – válaszolta valaki.
Az előadó azt mondta:
– Rendben, de mit látnak még?
Mások is bekiabáltak:
– Egy piros pontot.
Az előadó rákérdezett:
– Nem látnak mást a ponton kívül?
A közönség hangosan nemmel válaszolt. Az előadó ekkor így szólt:
– Figyelmen kívül hagyták a legfontosabb dolgot; nem vették észre a papírlapot!
Te is úgy látod a jövődet, mint a kisváros lakói? Aggódsz, és csak arra a piros pontra összpontosítasz? Pedig magad is láthatod: az igazi valóság az a nagy fehér papírlap, amire még bármi ráíródhat. Számtalan csoda várhat még rád! Honnan tudhatnád, hogy mi fog veled történni holnap?
Ne mondd, hogy úgyis minden rossz lesz, és hogy te egy képtelen ember vagy. Ne aggódj! Ahogy mondani szokás: elég minden napnak a maga baja.
Most már láthatod, hogy a mosolygás szó nem azt jelenti, hogy akkor is jó képet vágj valamihez, amikor nem kell. A jókedvű emberek tudatos emberek. Tudják: rajtuk is múlik, milyen hangulatban telnek a mindennapok. Tanulj meg te is mosolyogni! Különbséget tenni fontos és kevésbé fontos dolgok között. Fogadd el a keresztedet. És higgy abban, hogy a jövőd egy tiszta lap, amire bármit ráírhatsz…
