Most akkor mit tartsunk a tejről? És a tökéletes ételről?

A ma embere mindent alárendel az egészséges élet követelményének. S ezzel az érzéssel kézenfogva jár a kudarc érzése. Mert ez bizony soha nem sikerülhet maradéktalanul.

A tejet az én gyerekkoromban még úgy emlegették, mint csodaszert. Mikor például terhes voltam, naponta megittam két pohárral – pedig nem szerettem, sohasem szerettem. De a babámnak, ugye, szüksége van rá, s befogtam az orromat, s csak nyeltem, nyeltem... Most aztán megtudtam, hogy a legrosszabbat cselekedtem, mert a tej nem tesz jót senkinek, és még kisgyereknek sem való. Amit, krónikus nem tejivó létemre, még én sem akarok elhinni. Talán azért, mert az utóbbi tíz évben annyi mindenről kiderült, hogy mégis szüksége van rá az emberi szervezetnek, miközben előtte sokáig egészségünk főellenségének kiáltották ki. Mi a helyzet hát a tejjel?

(© Soylent)

A mai embernek annyi mindent mondanak a tökéletes életről. Hogy csak ezt meg ezt eheti, amazt nem eheti, ennyit kell tornáznia, meg annyit sétálnia, nem mehet ki a napra és így tovább. A jóval előttünk járó Nyugat már nevet is adott a jelenségnek: wellness szindrómának nevezte el. A test és lélek karbantartásában megszállottak kapják el ezt a betegséget. A sok „felvilágosító” cikkel már hozzánk is begyűrűzött ez a boldogságkór. A fogyókúrázó ma sokkal inkább érzi magát bűnösnek, mint a helyi maffiózó, hisz gyümölcsnapot tartott, s bekapott egy fél szalámit. „A tested a tiéd, te döntesz arról, mit teszel vele”, szól a szlogen.

Elfeledkezünk a vasárnapi terített asztal örömeiről, a barátokkal való lumpolásról – mindent kizárólag abból a szempontból vizsgálgatunk, milyen anyagokkal látja el a szervezetünket. Miközben maga a vizsgálódás nem egészséges, hisz már lassan a lelki vezetőnk fontosabb, mint a családunk, sőt, szexelni is csak azért szexelünk, mert az egészséges. A boldogsághajhászásnak nincsen célpontja. Éppen ez a csapda ebben az egészben, hogy soha nem tudhatjuk, mikor vagyunk a finisben, eleget fogyóztunk-e már, elég sokmindent megvontunk-e magunktól, igazán egészségesek vagyunk? Azt hisszük balgán, hogy azáltak, hogy sokat tornázunk, nem eszünk tésztát, nem iszunk tejet, azzal „valódi, jobb önmagunk” felé mozdulunk el.

Sok orvos tanácsolja a tejmentes diétát asztmás, náthás, ekcémás betegei számára, és a tapasztalat azt mutatja, hogy bizonyos tünetek valóban enyhülhetnek.

Testünk javítását a személyiségünk abszolút javításaként fogjuk fel: ami bizony nagy tévedés. Nem érhetünk el mindent, ami a vágyunk. Az sem igaz, hogy lehetőségeink határtalanok, mert határosak. A duci-alkat, még ha csak pár kalóriát fogyaszt is naponta, akkor sem lesz őzike-termetű, esetleg gyomorbajos. Emberek vagyunk, akiket nem csupán jó tulajdonságaik, jó képességeik, hanem bizonyos dolgokra való képtelenségük is meghatároz. Az ember nem tökéletes, hanem tökéletlen: ennyi. És néha a tökéletlenségeinket is szerethetjük magunkban. Ezért ne vigyünk semmit túlzásba – nem kell mindig boldognak lenni. S ha ízlik a tej, és semmi bajunk tőle, akkor igenis, igyunk tejet, és süssünk néha sokmagos kenyeret.

A tej­ben sok hasznos dolog van, ami kell nekünk: kalcium, cink, jód, foszfor, A- és B-vitamin. Nemcsak a tapasztalat, de sok kutatás is bizonyította egészségvédő hatását.

A kutatásokkal azonban csínján kell bánni. Pár éve például egyre több „ellenkutatás” látott napvilágot, ami azt állítot­ta: a tehéntej a kis bocik táplálá­sára való. S fogyasztása az ember számára ártalmas is lehet. Egy gyermekorvos, dr. Frank Osiki könyve, A tejről őszintén pedig egyenest azt állítot­ta, hogy a tehéntej az oka minden második gyermek egészségügyi pana­szainak, a fülgyulladás, az ekcéma, az asztma és a vashiányos vérszegénység kialakulásának. A könyv egyre többen kezdtek kételkedni abban, hogy szükségük van-e a reggeli kakójukra...

Rég­óta ismert, hogy nem mindenki tudja megemészteni a tejet. Ázsiában, Afrikában a lakosság 90%-ának van­nak hasmenéses, puffadásos, kiütéses panaszai a tejfogyasztás után – de nálunk is sokan szenvednek ettől. Vannak, akik a tejben lévő laktózt, azaz tejcukrot nem tudják megemészteni, ezt laktózintoleranciának, laktózérzékenységnek hívjuk. Ettől teljesen kü­lönböző betegség a tejfehérje-allergia. Az egyik egy enzimhiba, a másik pedig kóros immunválasz. A két betegség tü­netei ugyan részben hasonlíthatnak, de a gyógymód teljesen más.

Persze, hogy pontosan hány embernek nem szabadna tejet inni, nem tudjuk pontosan. (Mint ahogy sokminden mást sem tudunk.) Ahogy öregszik az ember, úgy csökken a szer­vezetében a laktáz nevű enzim szintje, amely segít a tej megemésztésében. De a felnőttek többsége nem fordul or­voshoz némi puffadás miatt. Sok ember magától rájön: a tej nem va­ló neki, és egyszerűen nem issza többé. De nem csak a betegek, az egyébként teljesen egészséges emberek is kezde­nek manapság leszokni a tejről. Gya­nús élelmiszer lett belőle, és aki igazán odafigyel az egészségére, az manapság inkább kerüli. Sok orvos tanácsolja ezt asztmás, náthás, ekcémás betegei szá­mára.

Ám egyre több kutatás sugallja, hogy a tej a makkegészségesek számára sem igazán jó táplálék, mert növeli a gyermekkori cukorbetegség kialaku­lásának esélyét, később a szívbetegségek kockázatát (a zsírtartalma miatt). És így tovább. Sőt, a tejellenes tábor szerint a tehéntejben olyan hormonok vannak, amelyek se­gítenek a bociknak nagyra nőni. S ez a növekedési hormon kóros osztódásra készteti az emberi sejteket is, tehát növeli a rákos megbetegedések kockázatát.

 Egy finn kutatás szerint napi két deci tej el­fogyasztása kétszeresére növeli a prosz­tatarák kockázatát – ám a megismételt kutatás, amelyet 27 000 betegen végez­tek el Dél-Karolinában, már nem talált ilyen összefüggést.

Sőt, sok olyan kuta­tás is van, amely éppen azt bizonyítja, hogy a tehéntejes hormonelmélet óriási tévedés. Nemcsak azért, mert a tehenek hormonjai elég sokban különböznek az emberekéitől, de azért is, mert ami a gyomorba kerül, azt a gyomorsav elpusztítja. Nem véletlen, hogy ha egy embernek bármilyen betegség miatt hormonpótlásra van szüksége, akkor azt injekcióban kapja meg, nem tablettában. Mert csak így hatásos.

Ha pedig a rák és a tehéntejfogyasz­tás összefüggéseit vizsgáljuk, sok olyan tanulmány is van, ami azt bizonyítja, hogy a fehér ital valójában rákmegelőző hatású. Például a rend­szeresen tejet fogyasztók között kisebb a vastagbélrák esélye. A Harvard University kutatása szerint azoknál a nőknél, akik a menopauza előtti években leg­alább napi 3 pohár tejet ittak, 50%-kal kisebb a mellrák esélye. (Ezt azóta egy norvég ellenőrző kísérlet is alátámasz­totta.)

A pro és kontra kutatásokkal Dunát lehetne rekeszteni. A felnőtt nők többsége azért iszik tejet, mert úgy tudja, hogy a ter­hesség alatt ez segíti a magzat csontfejlődését, és ezzel lehet a megelőzni, hogy elszívja az anya elől a kalciumot, és tönkretegye a csontjait és fogait. Bizonyos orvosok viszont azt mondják, hogy a csontvesztést, a csont­romlást nem a kalciumhiány okozza. Hanem az, hogy a csontok bizonyos kö­rülmények között kalciumot veszítenek. Ezért hát nem arra kellene koncentrál­nunk, hogyan tudnánk több kalcium­hoz juttatni a csontjainkat, hanem azt kellene kiderítenünk, vajon miért kö­vetkezik be a kalciumvesztés. A legújabb kutatások szerint a bű­nös az állati fehérje, amely megterheli a vesét, mert a szervezetnek a fehérje fel­dolgozásához kalciumra van szüksége. Ha sok tejet iszunk, és persze húst, to­jást eszünk (mert nem a tej az egyedüli bűnös itt), akkor veszélybe sodorjuk az egészségünket.

(© Tina Sturzenegger)

Kínában, ahol hagyományosan kevés tejet isznak, és az emberek a növényekben található kal­ciumból szerzik be a napi szükségletü­ket, szinte alig fordul elő a csontritkulás. De ott vannak a bantu nők is, akik az ajánlott kalciummennyiség harmadát sem viszik be naponta. Ráadásul átla­gosan hat gyereket szülnek, és hosszan szoptatnak, ami magas kalciumigényű tevékenység, mégsem ismerik a csontritkulást. Mielőtt a jó eredményeket a genetiká­nak tudnánk be, úgy tűnik, a helyzet ennél bonyolultabb. Mert ha egy bantu nő Amerikába költözik, akkor már ki­lencszer olyan nagy az esélye a csípő­törésre, mint a fekete kontinensen ma­radt rokonainak! Ám nem csak a tejivás egyetlen dolog, ami ezeknek a nőknek az életében megváltozik.

Más tudósok tehát azt mondják: az amerikai nők egyszerűen keveseb­bet vannak a szabadban, és kevesebbet mozognak, mint az Afrikában élő bantu nők. S eme két tényezőnek (napfény és sport) jóval nagyobb csontvédő szerepe van, mint a kalciumnak. A helyzet az, hogy a kalcium biztosan nem segít, és ezt egy egész nemzedéknyi amerikai nő bizo­nyítja, akik orvosaik ajánlására a világon a legtöbb kalciumot fogyasztják. Még­is ezen a kontinensen a leggyakoribb a csontritkulás.

A WHO hivatalos álláspontja szerint a tehéntej nincs a feltétlenül fogyasztandó élelmiszerek listá­ján. Csak az anyatejet említik, melyet továbbra is hároméves korig javasol­nak. Sokan azzal érvelnek ellene, hogy az ember az egyetlen faj, amely egy másik élőlény kicsinyeinek táplálására létrehozott valamit fogyaszt. Na és? Sok mindenben egyedülálló az embe­ri faj! S a WHO ajánlása az egész világra érvényes, melynek nagy része képtelen a tejet megemészteni. Logikus, hogy nem is fogják min­denki számára ajánlani.

Mi­kor az ember a tanulmányokat olvasgat­ja, ajánlatos szem előtt tartani, hogy minden kutatás mögött érdek áll. Az emberek, akik nem akarnak lemondani a napi tejeskávéjuk­ról, új, növényi tejeket vásá­rolnak. S ezek mö­gött ma már erős lobbi áll. (Pedig ezek a tejek nem egészségesebbek, mint a tehéntej.)

Úgy tűnik, egyik oldal sem megbízható. A tejtermelők nemrégiben pert nyertek egy radikális zöldújsággal szemben, amely azt állította, hogy a tejben anti­biotikum és genny található. A növényi tejek többségéről pedig kiderült, hogy ha nagyipari méretekben állítják elő (ahogyan a tejet is), akkor rengeteg ada­lékanyagot kell beletenni, hogy a tejhez hasonló ízt, állagot és eltarthatóságot tudjanak felmutatni. Manapság úgy tűnik, előbb-utóbb minden ételről kiderül, hogy egészségügyi kockázatot rejt magában. Gondoljuk csak a kis­babára, aki belehalt abba, hogy magas nitráttartalmú répát kapott, vagy arra, hogy mennyi növényvédőszer kerül a szervezetünkbe a zöldségekkel, és hogy néha a leveles salátánál nincs mérgezőbb...

Sok kutatás sze­rint a rendszeres tejfogyasztás javítja a memóriát, és a gyerekeknél a zsírdús tej serkenti az agy növekedését. A zsírszegény vál­tozat pedig hasznos a szívinfarktus megelőzésében, mert a tejben lévő káli­um csökkenti a vérnyomást. Ám akinek kételyei vannak, akkor sem veszít semmit, ha lemond róla, mert nincs olyan vitamin, ásványi anyag, ami kizárólag a tejből lenne elérhető. A szakemberek többsége szerint, ha nem visszük túlzásba a fogyasztását, akkora tejjel nincs semmi baj. Tehát ha nem szeretnénk lemondani róla, akkor nem kell lelkiismeret-furdalást érez­nünk: hajtsuk le nyugodtan!

(© Morten Bentzon)

Tejallergia = tejfehérje-allergia

A fehérjék bontása nem megfelelő, a tejfehérjék a bélen keresztül átjutva az egész szervezetre kiható immunválaszt, allergiás reakci­ót váltanak ki.

• Tünetek
  Hasi fájdalom, hasmenés, hányás, kiütés, hörghurut, asztma, alultápláltság.
• Tejfehérjét tartalmazó ételek
  Minden tejkészítmény (vajtól a joghurtokig), margari­nok (ha tejporral, savóval, tejjel készülnek). Tejfehérjét tartalmazhatnak: sütemé­nyek, kekszek, pudingok, tejdesszertek, fagylaltok, öntetek, csokoládék, levesporok, péksütemények stb.... – azaz feltétlenül olvassuk el az élelmiszerek összetevőinek listáját!

Tejcukor-érzékenység = laktózintolerancia

A tejcukrot (a laktózt, amely két cukor­molekulából, D-glukózból és D-galaktózból áll) bontó laktáz enzim részleges vagy teljes hiánya okozza. Nem immunreakció. Az érintettek egy része bizonyos mennyi­ségű laktózt még tolerál, ezért a naponta elfogyasztható tej- és tejtermékmennyiség egyénre szabottan beállítható.

• Laktózt tartalmazhatnak
  A tejkészítmények mellett gyógyszerek, pezsgőtablet­ták, étrend-kiegészítők, péksütemények, kekszek, csokoládék, félkész és készter­mékek stb.... - az összetevőket ebben az esetben is érdemes ellenőrizni.

Sokan növényi alapú tejpótlékot hazsnálnak. A legtöbben ezeket egészségesebb­nek gondolják. De vajon igazuk van? Nem feltétlenül. Ezek gyakran tele vannak mesterséges édesítőszerrel, színezékkel és aromával.

• Szójatej: A szója az utóbbi években sokat veszített népszerűségéből. Sajnos, ma már nagyon sok élelmi­szerben van, egyre több ember aller­giás is rá. Akinek emésztési gondjai vannak, annál a szójatej is puffadást okozhat. Nem csoda: ez is babféle.
• Rizstej: A rizstej nem más, mint főtt rizs összeturmixolva rizssziruppal és keményítővel. Bár az íze kellemesen édes, szinte semmiféle hasznos táp­anyag nincs benne, viszont rengeteg szénhidrátot tartalmaz. A cukorbete­gek számára kifejezetten ellenjavalt.
• Mandulatej: A legkrémesebb, legtej­szerűbb alternatíva, ám aki allergiás a diófélékre, az vigyázzon, mert ér­zékeny lehet erre is. Ráadásul elég magas a tirozintartalma, ami pajzs­mirigybetegek és migrénes embe­rek állapotát ronthatja. Minimális a kalciumtartalma, és alig van benne fehérje, de viszonylag magas a D- és E-vitamin-tartalma.
• Kókusztej: Magas a zsírtartalma. Viszont nincs benne fehérje és szénhidrát sem, ami jó. Az az igazi, amikor a vizes és a tej­szerű rész külön áll, és fel kell rázni. Ha homogén az állaga, akkor valami­féle emulgeálószer segít ezt elérni, ami okozhat bélirritációt.