Az orvosi tanácsok olvasója számára már lerágott csontnak tűnhet a rendszeres testmozgás ajánlása a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére. Kevésbé közismert azonban, hogy a mozgás ígéretes módszernek tűnik az időskori szellemi (értelmi) hanyatlás kockázatának csökkentésére is.
Az életkor előrehaladtával – hasonlóan testünk más funkcióihoz – agyunk teljesítőképessége is csökken. Ezt divatos szóval „kognitív” öregedésnek, hanyatlásnak nevezik.
A kogníció jelentése a megismerés, azaz az észlelést, érvelést, emlékezést magába foglaló értelmi folyamat (Gondoljunk a „Cogito, ergo sum” – „Gondolkodom, tehát vagyok” szállóigére!). Vagyis az ember kognitív, azaz megismerő, gondolkodó lény. Nos, ahogy nő az évek száma, úgy csökken agyunk teljesítőképessége, ami leggyakrabban az emlékezés (memória) gyengülésében nyilvánul meg. Hogy e gyengülés folyamata mérsékelhető fizikai aktivitással, jó félszáz éve ismert.
Egy vizsgálat szerint, a mozgás közel 40%-kal volt képes csökkenteni az értelmi hanyatlás kockázatát. Sőt, bizonyítottnak látszik, hogy az angolok által „kristályos intelligenciának” nevezett készség, azaz a fiatalkorban elsajátított, a tudáson és tapasztaláson alapuló készségek nemcsak, hogy nem csökkennek, hanem fejleszthetők is. A hetente legalább háromszor egyórás sétát vagy kocogást végzőknél nemcsak a memória javult, hanem az ún. gátláskontroll is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az ilyen kognitív képességgel bíró személy késleltetni vagy gátolni tudja az ösztönös vagy szokásos reakcióját. (Kedves anyósok, figyelem – lehet, hogy a rendszeres mozgás által támogatott gátláskontroll az ideális meny-anyós kapcsolat kulcsa?) Összefoglalva leszögezhetjük: a rendszeres napi mozgásnak az agyi egészségre és működésre is jótékony hatása lehet. (Azért „lehet”, mert pl. napi 20 cigaretta elszívása e jótékony hatást megsemmisítheti...)
Egy, az 1970-es években végzett vizsgálat szerint az idősebb sportolók jobban teljesítettek egy reakcióidőt mérő feladatsort, mint a velük egykorú, de sose sportolt, ülő életmódot folytató társaik. Azóta a több mozgás és jobb agyi teljesítmény közti kapcsolatot már számos vizsgálat megerősítette.
Sajnos, tájainkon inkább a gyógyszerek, gyógyfüvek stb. hatásától remélik az időskori értelmi hanyatlás tüneteinek mérséklését. Pedig érdemes lenne követni a svédek által már 20 éve működtetett ún. PAP – modellt (Physical Activity on Prescription), azaz a „receptre felírt fizikai aktivitás” modelljét. Ennek lényege: a beteggel való beszélgetés, életvitelének megismerése és ennek alapján az egyénre szabott fizikai aktivitás ajánlása. Ez utóbbit írott formában – „recepten” – is megkapja a páciens. Ne gondoljunk valami bonyolult, drága módszerre: a gyors séta, a kocogás, kerékpározás, tánc – érdemes lenne néptáncosaink egészségét összehasonlítani a hasonló korú „nem mozgó” társaikéval –, de akár a kerti munka vagy a lépcsők használata a lift helyett, mind-mind mérsékelheti az életkorral összefüggő értelmi hanyatlást. Becslések szerint 2000-ben a Föld lakosságának 10%-a volt 60 évnél idősebb – 2025-re ez a 20%-ra emelkedik majd. Mozogjunk rendszeresen, hogy hatvan felett is értelmes (kognitív) lények maradhassunk!
Kapcsolódó írásunk: Dárius esete az őssejttel
