Tisztelt Szerkesztőség! Nyugdíjas nagymamaként kicsit félve várom a téli szünetet. Az a pár hét, bizony, számomra mindig nagyon hosszú, mivel évek óta az unokáimmal töltöm a szüneteket.
Általában az összes iskolai szünetben én vigyázok rájuk. A gyermekeim városban élnek, ott is dolgoznak reggeltől estig, a gyerekek kora reggeltől óvodában, iskolában vagy napköziben vannak. A szünetekben pedig, hogy erősödjenek, leküldik őket hozzám falura.
Nem az a bajom, hogy nem szeretném őket, mert hisz ők a legfontosabbak nekem, hanem hosszú távon nem tudok mit kezdeni velük. Igyekszem a kedvükben járni, azt főzni, amit csak rendelnek: volt, hogy egy álló hétig mindennap lepény volt bablevessel, meg aranygaluska, mert az volt az aktuális kedvenc.
Próbálok mesélni nekik, bevonni őket a házimunkába, az állatokhoz szoktatni őket, de az az érzésem, hogy nem tudok elég érdekes lenni számukra. A mesét nagyon is hamar elunják, az állatokhoz sincs kötődésük.
A kertről pedig egyáltalán nem akarnak hallani. Hiányoznak nekik a városi barátaik meg a mindenféle ketyeréik, amikkel otthon játszani szoktak.
Nem tudnak egymással sem eljátszani, pedig korban is összeillenek: a két lány 5 és 7, a fiúk 6 és 8 évesek. Pillanatok alatt összevesznek, csúfolják egymást, vagy pedig rohangásznak az udvaron, és azt üvöltözik, hogy unatkoznak. Többször próbáltam nekik a mi valamikori játékainkat megmutatni, de azzal se tudtam őket lekötni. Még a bunkerépítést is megengedtem a nagyszobában, de annak is csak szörnyű veszekedés lett a vége.
Este se bírnak elnyugodni, folyton csak a tévé előtt ülnének. Még ha a mese érdekelné őket, de ők a gyilkos sorozatokat bámulnák. Panaszkodni nem merek. Sokszor elgondolkozom azon is, vajon a gyerekeim jól nevelik-e őket. De igazából nem is tudom, hogy milyen tanácsot tudnék adni nekik. És azt se szeretném, ha aztán emiatt maradnának el tőlem az unokáim.
Egy tanácstalan nagymama
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
