Igaz-e, amit a fengsuj, ez az ősi kínai hagyomány állít, amely az ég és a föld törvényszerűségeinek megfigyelésével segít az ember és a természet közötti összhang megteremtésében?
Krisztina a saját tapasztalatait mondja el.
Javíthatatlanul rendetlen vagyok
Vettem egy fengsujjal foglalkozó könyvet, de már két hónapja szállta a por a könyvespolcomon. Egészen addig, amíg föl nem kellett forgatnom az egész lakást, hogy megtaláljam a személyi igazolványomat (a hűtőszekrényben volt). Belelapoztam a könyvbe: „A belső terek kitakarítása megkönnyíti a helyiségekben felgyülemlő energia áramlását. Az energia elakadása okozza bennünk azt az érzést, hogy nem és nem tudunk előbbre lépni. A takarítás elképesztő eredményekkel jár.”
Valóban igaz lenne, hogy pár mozdulatot teszek a moppal, és máris boldogabb leszek? Igen, igaz. Mégpedig azért, mert környezetünk a lelkünk állapotát tükrözi. A rendcsinálással nemcsak az otthonunk változik meg, hanem mi magunk is. Lemérhettem ezt azon a több száz üzeneten, ami a Facebookon érkezett a címemre. A jegyzetírók ódákat zengtek a módszerről, mert egészen megváltoztatta az életüket. Az egyik levélíró például azt közölte, hogy miután a háza elé rendelt egy szállítókocsit, és elvitette az összes fölösleges cókmókját, postán kapott egy ötezer euróról szóló csekket.
Egy drogos leány (a nevét nem árulta el) azt írta, hogy az alapos lakástakarítás után abbahagyta a kábítószerezést, és szép, sikeres nő lett belőle! Mivel becsülettel végigolvastam az összes üzenetet, arra a meggyőződésre jutottam, hogy nekem is ki kell próbálnom a fengsujt.
Valamire még jó lesz…
Bár tudom, hogy egy kis rendszeretettel megváltozna az életem, nem teszek lépéseket ennek érdekében. A rendetlenség, a gyűjtögetés, sajnos, a génjeimben van. A családom is olyan, hogy mindent elrak a szűkösebb időkre („egyszer még jó lesz valamire”). Igaz, hogy a zongora nem szól, de szép, faragott a burkolata. Volt egy verkli is a házban, amelyet annak idején ajándékba kaptunk egy barátunktól, de nem játszottunk rajta, hanem asztalkának használtuk. A gyűjtögetés a vérünkben van. Ezt bizonyítja az is, hogy a múltkor le kellett nyomtatnom a gyűjtött növényeimet, és nem találtam mást erre a célra, mint egy húszkilós üllőt. A nagybácsimtól örököltem, és mit tesz isten, most nagy hasznát vettem…
Amikor összeköltöztem a barátommal, elhatároztam, hogy leszámolok ezzel a rossz szokásommal. Nem fogom gyűjteni a haszontalan tárgyakat, a minimalizmus híve leszek. Nem is vettünk sok szekrényt, polcot, hogy minél kevesebb legyen a rakodótér. Csakhogy idővel megint összegyűlt egy halom tárgy, amelyekre „feltétlenül szükségünk van”. Jelenleg az a helyzet, hogy a mennyezetig tornyosulnak a dobozok, és a polcok zsúfolásig meg vannak rakva.
Hol van a szerelem területe?
Hogy tisztázzuk a kérdést, elmondom, hogy nemigen hiszek olyan dolgokban, mint a fengsuj. Ha igaz volna, a világon mindenki boldog volna. És boldogok vagyunk? Hm! Az egyik legjobb barátnőm, Lotti a fengsuj szabályai szerint rendezte el az íróasztalát, hogy a leghangsúlyosabb hely a szerelem területe legyen. Még mindig nem találta meg álmai férfiját. Másik barátnőm, Lottitól kedvet kapva, szintén átrendezte az íróasztalát, bár fogalma sincs a fengsujról. Nemrég volt az esküvője…
A fengsuj különböző területekre osztja az ember lakóterét. Ez a bágua térkép kilenc kockából áll, és azt mutatja meg, hogy a lakás egyes területei milyen kapcsolatban állnak az életünkkel. A jobb felső terület a szerelemé, a középső jelenti az egészséget, a bal felső a sikert és a gazdagságot.
Hogy nálam mi lett az eredmény?
A pénz területe eldugult, s azon a részen, ahol a dicsőség és az ötletek székelnek, egy nagy halom kacat trónol… Ezért hát nekiálltam a takarításnak, mert valóban semmi szükség rá, hogy a 2007-es divatlapokat és a 2001-ben kiadott lakberendezési folyóiratokat őrizgessem. Pár nappal később összeszedtem a bátorságomat, és kihúztam íróasztalom titkos fiókját. Ceruzaelemek, tízéves napló, néhány kulcskarika, régi sajtóközlemények, egy özönvíz előtti walkman… Ki velük! Érdekes módon nem lettem szomorú a fiók tartalmától, sőt élveztem, hogy belenézhetek!
Az öröm nem tarthatott sokáig, mert a lakásomnak két Achilles-sarka is van. Az egyik a ruhásszekrény, a másik az ajándékba kapott tárgyak. Csak nem dobom ki azt a piros sapkás porcelánszurikátát, amelyet anyámtól kaptam karácsonyra! Sem a faragott, macska alakú perselyt, nagynéném ajándékát! Hogy a barátnőktől begyűjtött giccses születésnapi csecsebecsékről ne is beszéljek. Igaz, hogy nem tetszenek, mégis szeretem őket, mert a szeretteimre emlékeztetnek.
Csak azokat az ajándékokat szabad megőrizni, amelyeket igazán szeretünk, mondja a fengsuj. Amelyekhez szép emlékek kapcsolódnak. A többitől meg kell szabadulni, főleg azoktól, amelyekhez bűntudat vagy kötelességek kapcsolódnak. A gondolatok a fontosak, nem a tárgyak. Tehát: plüsselefánt, isten veled!
A gazdagság éve vár
Nem volt könnyű elkezdeni az alapos takarítást. De amikor belejöttem, már nem tudtam abbahagyni. Negyedik hete minden szombaton folytatom. Komolyan veszem, és lassan eljutok a legsötétebb, legelhagyatottabb sarkokba is. Magam is meglepődöm, már milyen könnyen meg tudok válni a régi tárgyaktól. Szinte örülök neki, és még jobban örülök a takarítás utáni rendnek! Rám is hatni kezdett a fengsuj, amit először kinevettem. Már nem kell szabadkoznom a vendégeim előtt, nem kell olyanokat mondanom, hogy most robbant bomba nálam, azért van ilyen rendetlenség. És a rend kellemes érzésén túl igazat kell adnom a fengsuj rajongóinak: valóban szabadabban lélegzek, és valahogy egészben véve jobban, kellemesebben érzem magam. Most még alaposan kitakarítom a gazdagság báguáját, hátha…
A legnagyobb gondot a ruhásszekrény jelenti. Tudom, hogy csak pár jó minőségű alapdarabot kellene megtartanom, csakhogy semmi kedvem kidobni a kedvenc miniszoknyámat, hiszen a divat állandóan körbejár: ami most nem divat, öt év múlva újra trendi lesz. Az élet állandó változásban van, örülni kell annak, ami éppen van, és ha elmúlik, el kell engedni…
