Gyermekkorom óta különleges szálak fűznek a kutyákhoz. Mindig is elvarázsoltak odaadásukkal, illetve a rengeteg szeretettel, ami belőlük árad. Aligha lehet véletlen, hogy az élet úgy hozta: kutyafotós lettem!
Munkám során gyakran találkozom állatbarátokkal, akik élete négylábú kedvencükkel együtt teljes. Ezúttal Nogeová Miriam (39, Betlér) és Farkas Melinda (34, Rozsnyó) fotóanyagát hoztam el Olvasóinak. Ráadásul a lányokat kifaggattam a kutyusaikkal való kapcsolatukról is.
Nogeová Miriam a rozsnyói Artforum könyvesbolt vezetője. Egygyermekes édesanya, Pop névre keresztelt weimari vizslája a család oszlopos tagja.
Farkas Melinda tetoválóművész, a rozsnyói Meli Wolf Tattoo tulajdonosa. Málnát, a border collie-t, valamint Thelmát, Chiát és Gerdát, a három keverék kutyust párjával együtt nevelik.
„Mindig is voltak kutyáink: különböző utcamixek, de a legjobb fej kategóriából” – kezdi a beszélgetést Meli. „Ám mivel mindannyian kinti kutyusok voltak – hiába is kötődtem hozzájuk nagyon –, nem volt annyira szoros a viszonyunk, mint a jelenlegi kutyáinkkal. Málnát, a négyéves border collie-t 2020-ban fogadtuk örökbe a párommal, s még abban az évben hoztunk hozzá egy dán dog – bordeaux-i masztiff keveréket. Thelma jelenleg hároméves, a képeken is őt láthatjátok.
Két évvel később úgy döntöttünk, egy öleb még elfér az életünkben: így került hozzánk Chia manó, aki egy tacskó-yorkie keverék. Később megtudtuk, hogy ennek a keresztezésnek neve is van: dorkie. A család legfiatalabb tagja pedig Málna kölyke, a kis Gerda.
– A kutya választja a gazdit – vagy a gazdi a kutyát? Miért esett a választásotok éppen rájuk?
Mirka: A weimari vizsla egy gyönyörű testfelépítésű kutya, nem mellesleg passzol az aktív életvitelünköz. Biztosra vettem, hogy Pop jó társunk lesz, s így is lett. Szeretünk együtt sétálni és túrázni, biciklizés közben pedig boldogan fut mellettünk.
Meli: Az alomból igazság szerint nem Thelmát néztük ki, eredetileg világos kutyusért mentünk. Ám amikor felkelt ez a kis bestia, azonnal beleszerettünk! (Nevet.) Kértünk is egy kis gondolkodási időt, mialatt az eperjesi plázában mászkáló járókelőktől kérdezgettük, hogy a két kutyus közül melyiket választanák. Thelma végül teljesen levett minket a lábunkról – a szívünk szerint döntöttünk.
– Mennyire fegyelmezett a kedvenced?
Mirka: Ez egy hihetetlenül okos fajta. Pop szívesen tanul, az „Elmegyünk edzeni?” kérdésre pedig egyenesen szalad. Persze, makacsságért neki sem kell a szomszédba mennie, a pórázzal hadilábon áll. Láb mellett viszont nagyon szépen sétál, s a hívó szóra is mindig hallgat. Ráadásul nagyon szociális kutyus, bátran visszük társaságba, hiszen emberek között is jól érzi magát.
Meli: Thelmát a kamaszkor kicsit makaccsá tette – ami csak fokozódik, ha kevesebbet játszunk vele. Ilyenkor csínytevésekkel próbálja magára felhívni a figyelmet. Jutalomfalattal persze mindig lehet motiválni, hogy jól viselkedjen.
„Összességében jobban szeretem az állatokat, mint az embereket. A kutyák nem okoznak fájdalmat, ráadásul sokkal elkötelezettebbek” – vallja Mirka. Meli is az önzetlenséget hangsúlyozza: „Azt a nyugalmat, amely a kutyákból árad, még egyetlen embernél sem éreztem! Hűségesek, és képesek önzetlenül szeretni. Ők a legjobb fejek!” – mondja.
– S titeket mire tanítottak meg a kutyusok?
Mirka: Hogy minden reggel pontban öt órakor keljek. S persze sok-sok türelemre!
Meli: Játékosságra és önzetlen szeretetre. Általuk gondoskodóbb, figyelmesebb lettem.
„Popot az első pillanattól kezdve tudatosan nevelem. Kölyökkorában minden időmet vele töltöttem, még a munkahelyemre is magammal vittem. Nem csoda, hogy ennyire szoros kapocs alakult ki köztünk!” – árulja el Mirka.
– Mennyire engeded be az életteredbe az ebet?
Mirka: Őszintén? Amennyire csak lehet! (Nevet.) Pop mindenhová követ, olyan, mint az árnyékom. Mindegy, hogy épp főzök, fekszem, fürdöm vagy porszívózom, ő ott van. Igaz, néha kicsit láb alatt – de nem bánom. Szeretem a közelemben érezni!
Meli: Az együtt alvás minek számít? (Nevet.)
– Ért már kritika amiatt, hogy nagyon szoros a kapcsolatod a kutyáddal?
Meli: Inkább olyan kérdések jönnek, mint például: „Nem sok a négy kutya?” Ám mindenkit megnyugtatnék: nem!
Mirka: Persze! Folyamatosan azt hallom, hogy „Miriam, ez egy kutya, és nem egy ember!”.
– Hiszel abban, hogy a kutyusoknak önálló személyiségük van?
Mirka: Persze! Pop nagyon kedves, tanulékony, bújós és makacs kutyus. Emellett végtelenül falánk és konfliktuskerülő.
Meli: Hiszem, hogy minden állatnak van személyisége – a kutyusainknak is. Málna nagyon türelmes, játékorientált és hűséges. Thelma egy bújós kis dínó: makacs, önfejű – de ő a legcukibb. Chia egy szeretetgombóc: a legszuperebb kis élőlény, akivel valaha találkoztam, Gerda pedig hihetetlenül érdeklődő és kíváncsi kutyus. Összességében minden kutyánk bátor, barátságos és közvetlen. Jó érzés beszélni róluk.
Talán a gazdik életének elengedhetetlen része a kutyaszőrös zokni; talán az otthonukban is találsz egy kölyökkorban megrágott, de annál becsesebb CD-borítót. Még az is lehet, hogy a sziklakertet is átrendezik a kedvenceik, de – ahogy azt Mirka és Meli története is igazolja – annyi örömet és boldogságot adnak, amit nem cserélnének el soha.
