Embert barátjáról, a könyvet borítójáról – ékszerdobozáról ismerjük meg.
A könyvet a borítója adja el. Legalábbis így vélekednek a kiadók.
Régen a könyvborítók vászonból készültek, hogy védelmet nyújtsanak a kopás ellen. A borítót nevezhetjük a könyv dobozának – de akár az ékszerdobozának is. A kemény kötésű könyvek ugyanis nem egyszer díszes borítóval rendelkeznek – ezek persze sokkal drágábbak. Régen úgy mondták, hogy a szolgálólányok papírkötésű könyveket olvasnak, az urak aranyozott bőrkötésűeket. A papírkötést lektűrnek is hívták: a habkönnyű, könnyes történetek magukkal ragadták az olvasót egy másik, szentimentális világba. (Vagyis ezek nem igazán voltak jó szövegek.)
Érdekességek: a paperback
A papírkötés puha kötés, hamar tépődik, rongálódik: manapság például a zsebkönyveket kötik így, tehát már nem mindig a „könnyű” könyvek kapnak puha kötést. Ezzel ellentétben a kemény kötés tartósabb használatra van tervezve, keményebb papírból, vászonból, akár bőrből készülhet (néha még szivaccsal is lehet bélelve). A könyv két részből áll: könyvtestből és borítóból. A könyvtestet fűzéssel vagy ragasztással készítik. Talán mondani sem kell, hogy a fűzés a tartósabb...
Arclemez és hátlemez! A könyvtábla (ez a borító hivatalos neve) első részét arclemeznek hívják: igazából ezzel „adják el” a könyvet. Az arclemez és a gerinc tartalmazza a szerző nevét és a könyv címét, a hátlemez pedig a hátsó borítót jelenti.
Lány a meséből
A következő cikkben Ambrús Renáta (30) mutatkozik be Rimaszécsről. Renáta elárusítónő a helyi élelmiszerüzletben – egyben keresett borítótervező és felfedezésre váró írópalánta, akinek leghőbb vágya, hogy egyszer a saját könyvét a saját borítótervébe csomagolják...
AMBRÚS RENÁTA, AKI MER NAGYOT ÁLMODNI
Mese egy lányról, aki mer nagyot álmodni, és arról, hogy néha egy kommersz könyv is adhat el magas irodalmat. Gömör egyik lecsúszott vidéke felé vesszük az irányt. Szó szerint télből a sárba érkezünk meg. Rimaszécs egy pár utcából álló falu, melynek egykor büszke, verandás házai megcsúfultak, düledeznek, mára inkább csak szakadt vakolatú tákolmányok. A főutcai árok mentén fürtökben bámészkodnak a csillogó szemű roma gyerekek, a többség hatodikban sem tud olvasni... A rendőrséget betonkerítés veszi körül, magas a bűnözés aránya. Hihetetlen, hogy ilyen nyomorba taszított faluban kincsekre lehet lelni!
Ambrús Renáta (© Fotó: Rabec László)
És igen! Az alvég felé a 208-as házszám alatti kétablakos ódon ház falán egy emléktábla áll, amely arról tudósít, hogy ebben a házban lakott Radnóti Miklós nagyapja, Glatter Jónás. Itt siet elénk Ambrús Renáta borítótervező, kezében kupacnyi könyvvel: „Kövessetek! Megmutatom a munkáimat.” Renáta eladó a helyi élelmiszerboltban, de nem engedi, hogy a sanyarú körülmények gúzsba kössék: könyvborítókat tervez, emellett ír.
– Első kérdésem kissé nyersen hangzik. Hogy lehet itt boldogulni?
– Nehezen. Rimaszécs régen impozáns falu volt. Nevét egyrészt a mellette hömpölygő folyóról, a Rimáról, másrészt pedig a Széchy grófi családról kapta: így lett belőle Rimaszécs. Mára lecsúszott, s mivel nincs munka, sokan elvándoroltak.
Nekem is voltak álmaim: főiskola, fényes karrier. A határ a csillagos ég volt. Ám nehéz innen kitörni, a szülők nem tudtak támogatni, de azért előre nézek, s nem hátra.
– A könyveidből egy kisebb méretű ikertornyot raktunk ki a fotózáshoz. Mit kell tudni róluk?
– Mindegyik könyvnek én terveztem a borítóját, Magyarország egyik neves kiadójának – a Könyvmolyképzőnek – készítek ugyanis táblaterveket. Lassan tíz éve, hogy először beneveztem a könyvborító-pályázatukra. Gyerekkorom óta érdekel a képszerkesztés, először Szöllösi Kristóf Acélszentek című regényének álmodtam meg a „csomagolását”. Végül az én borítómmal jelent meg a könyv. Amikor megláttam a könyvesboltokban, könnybe lábadt a szemem. Azt éreztem: tökéletesebb nem is lehetne, mert felidézte bennem a könyv sztoriját. Láttam benne az egész történetet.
– Gondolom, nem olyan egyszerű borítót tervezni. Hogyan kezdesz hozzá?
– Többnyire a Könyvmolyképző Kiadó pályázati felhívásait figyelem, lehorgonyoztam náluk. Évről évre egyre több fiatallal szerettetik meg az olvasást, az Alkonyat című fantasyregény magyar fordítása például náluk jelent meg. A kiadó általában nyáron teszi közzé a felhívásait a közösségi hírportálokon. Az író megadja a kulcsszavakat, a szinopszist, vagyis a tartalmi vázlatot, a könyv címét, illetve hogy milyen kiadói besorolásba fog kerülni. Olyan ez, mint egy kirakós játék: „Találd ki, ki vagyok!” Nem rajzolok, először inkább fejben rakom össze a borítót. Utána átfésülöm az interneten a jogtiszta képeket tartalmazó oldalakat, s mikor rátalálok a megfelelő korpuszra, kezdődhet élesben a munka.
Olvass tovább: Ambrús Renáta, aki mer nagyot álmodni
