A női agy arról híres, hogy több dologra képes figyelni egyszerre: ellenőrizzük e-mailjeinket, és írjuk a válaszokat, telefonálunk, közben arra gondolunk, holnapra meg kell rendelnünk az autószerelőt, a kis piacon fogjuk megvenni a zöldséget a vacsorához, ellenőrizzük a Facebookot, és beszélgetünk a kolléganőnkkel. A multitasking a menedzserek nagyra értékelt tulajdonsága, amellyel főként a nők dicsekedhetnek, a férfiak csak titkon irigyelhetik ezt a tulajdonságunkat.
Egy ideig sikerül is tető alá hozni több dolgot egyszerre, egészen addig, amíg a kiskutyánkat ott nem felejtjük a bevásárlóközpont előtt, az autókulcsot be nem tesszük a hűtőszekrénybe. Nagy hibát követünk el, ha tíz dologgal foglalkozunk egyszerre, mert ez azt jelenti, hogy egyiket sem végezzük alaposan. A multitasking megterhelés a szervezetünknek, és tönkreteszi a magánéletünket – ez a szakemberek véleménye.
Az agy nem szereti a hirtelen váltásokat
Agyunk bámulatos szerv – több megabit információt dolgoz fel minden pillanatban, de ha azt várjuk tőle, hogy a figyelmét összpontosítva jó munkát végezzen, akkor egyetlenegy dolgot kérjünk tőle, ne kettőt vagy többet. Még ha rákényszerítjük is, hogy ide-oda ugrálva több dologra figyeljen egyszerre, teljesítménye rosszabb minőségű lesz, mintha egy dolgot végeztetnénk vele. David Rock Hogyan működik az agy? című könyvében azt mondja, hogy abban a pillanatban, amikor több dolgot kérünk az agyunktól, hirtelen csökken a teljesítőképessége. „Agyunk csodákra képes, teljesítménye mégis egy pillanat alatt egy nyolcéves gyerekéhez válik hasonlóvá, amikor arra kényszerítjük, hogy egy időben két dologgal foglalkozzon. Ezért tevékenységeinkben fontos a sorrend és a fegyelem. Tanuljuk meg, hogy a kevésbé sürgős dolgot tegyük félre mindaddig, amíg feltétlenül nem kell foglalkoznunk vele. Ez nem könnyű, de meg lehet tanulni a technikáját.”
A tökéletes élmény (flow) ereje
Albert Schweitzer, a kiváló Nobel-díjas teológus és filozófus egyszer azt mondta: „A boldogság titka nem a siker – a siker titka a boldogság. Ha szeretjük azt, amit csinálunk, sikeresek leszünk.” A legsikeresebb sportolókról, tudósokról, művészekről, vállalkozókról szóló tanulmányok igazat adnak neki. A „nagyon szeretem” tevékenység pedig olyan lelkiállapotot eredményez, amelyet a „flow” kifejezéssel lehet illetni. Vagyis: benne vagyunk egy áramlásban. „Ez az érzés akkor borít el bennünket, amikor teljesen elmerülünk egy tevékenységben, még az időt sem érzékeljük. Az örömmel szemben, amely rövid ideig tart, amikor a célunkat elérjük, a flow alatt hosszú ideig termelődik a dopamin.”
A „flow” szóra még nincs megfelelő kifejezésünk, jelentését legpontosabban a „tökéletes koncentráció” meghatározással adhatnánk vissza.
Az ember annyira belemerül a tevékenységbe, hogy nem vesz tudomást a külvilágról. Példának azt a barkácsolót hozhatnánk fel, aki olyan elmélyülten gyalulja műhelyében a fát, annyi beleérzéssel simogatja a felületét, elég sima-e, hogy meg sem hallja, amikor a felesége rászól, hogy jöjjön ebédelni. Nem annak örül, hogy szép polc lesz a fából, hanem maga a munka, az alkotás szerez neki mérhetetlen örömet!
Persze, könnyű azt mondani, hogy a figyelem összpontosítása kívánatos és egészséges. Összpontosítani nehéz! Manapság az ember nem meri kikapcsolni a számítógépét, nem meri nem fölvenni a telefonját, mert fél, hogy valamiről lemarad. Pedig elsősorban a rengeteg információ tesz tönkre bennünket. Elég kinyitni a számítógépet, máris özönlenek ránk a hírek. Majd belefulladunk az áradatba. Peter Ludwig szerint van egy-két fogás, amelyekkel segíteni lehet a koncentrációt. Fontos feladat előtt együnk meg két szelet csokoládét, vagy igyunk meg egy pohár édes gyümölcslevet, szellőztessük ki egy kicsit a fejünket (húszperces sétával), mert a mozgás és a friss levegő jót tesz az agynak. És természetesen kapcsoljuk ki a telefont, ami a fő zavaró tényező az életünkben.
Segítségünkre lehet az Olaszországból importált „pomodoro” technika. Összpontosításkor fontos, hogy egy dologra figyeljünk. Sokan kényszeres késztetést éreznek arra, hogy minduntalan felugráljanak, belekapjanak egy másik munkába, rákattintsanak az internetre, a Facebookra, hogy milyen új hírek jöttek, vagy hozzászóljanak a kollégák vitájához. A „pomodoro” lényege az, hogy beállítjuk az óránkat úgy, hogy huszonöt perc múlva csörögjön. Ezalatt semmi mást nem csinálunk, csak a kitűzött feladatunkkal foglalkozunk. Kitűnő módszer, ha gyorsan kell elvégezni egyetlen feladatot. A huszonöt perc elteltével adjunk magunknak öt percet, amikor felállhatunk, megnézhetjük az e-mailjeinket, ellenőrizhetjük a telefonunkat. Hamarosan látni fogjuk, hogy ez alatt a fél óra alatt jóval több munkát elvégeztünk, mint amire számítottunk.
Mit is mondtál?
A figyelem összpontosítása nemcsak a munkahelyen fontos, hanem a magánéletben is. Ugye, hányszor előfordul, hogy a párunk akkor szólt hozzánk, amikor éppen a híreket olvastuk az interneten? Nem akartuk abbahagyni az olvasást, ezért csak fél füllel hallgattuk, hogy mit mond, és néha-néha hümmögtünk valamit válaszképpen. Az ilyesmivel vigyázni kell, mert hamarosan megjelenhet egy másik nő, aki bezzeg csüngeni fog férjünk minden szaván. Mert nemcsak nézni kell, hanem látni is. Minden figyelmünket a beszélő felé kell fordítani, együtt kell gondolkodni vele. Ugyanez a helyzet a gyerekeinkkel is. Bármit csinálunk, bárhol vagyunk, figyeljünk oda arra, mi történik körülöttünk. Akár moziban vagyunk, akár az utcán megyünk. Így nem fognak elsikkadni az apró dolgok, mindenről tájékozottak leszünk, mindent észreveszünk, s ezáltal gazdagabb lesz az életünk.
– németi –
