Rengeteg téveszme kering a minimalizmus körül. Sokan azt gondolják, hogy a minimalizmus egyenlő az üres, fehér falú lakásokkal és a fekete-fehér ruhatárral. Azt gondolják, hogy a minimalizmus valamiféle spártai megvonással jár együtt és a minimalisták fogukat összeszorítva mondanak le minden jóról, pedig titkon mind egy nagy bevásárlásra vágynak. Sokszor szembesülök azzal is, hogy ha valaki meghallja a minimalista szót, arra gondol, hogy szegény embernek semmije sincsen, se tárgyai, se vagyona, se stílusa, leginkább az erdőben csatangol és fürdeni is csak ritkán szokott. Arról pedig már nem is beszélve, hogy gyerekek, család mellett egyszerűen megvalósíthatatlannak vélik a minimalizmust.
Hát, ki kell ábrándítanom őket, mert a minimalizmus nem erről szól! Sokkal szabadabb és vidámabb dolog ez, ami igazán üdítő életstílus a fogyasztás központú társadalmunkban. Egy olyan folyamat, ami során teljesen átalakul az értékrended és a szokásaid, és lehet, hogy eleinte nehéz lemondani dolgokról, de egy idő után rájössz, hogy mennyi függőséggel élünk együtt, amiknek elhagyása felszabadító. A tárgyak helyett a figyelem az élményekre és az emberi kapcsolatokra terelődik, a lassulásra, a tudatosságra és a kiegyensúlyozottságra. És így már nem is áll mindez olyan messze az anyaságtól, igaz?
Ha valakinek igazán szüksége van a minimalizmusra, azok az anyák! De komolyan! Engem konkrétan megmentett, amikor nagyjából fél évvel a fiam születése után úgy éreztem, az életem kezd káoszba fulladni. Mindennel és mindenkivel lépést akartam tartani, minden nap a plázába vezetett az utam a babakocsit tologatva, minden munkát el akartam vállalni, minden játékot és minden kacatot meg akartam venni, mert épp jó áron volt. Halmoztam a babaholmikat, a ruhákat, a játékokat, a krémeket, mindent… Úgy éreztem, hogy már nem tudom, ki vagyok és mik az értékeim, mit tartok fontosnak és hogyan is kellene töltenem a napokat a fiammal. Senki nem tudott ebben segíteni, még a férjem sem, csak magamra számíthattam, és ekkor ismerkedtem meg a minimalizmussal…
A Parenthood Simplified zárt Facebook csoportot nemrég hoztam létre, ahol olyan szülőkkel tudunk beszélgetni, akik nyitottak az egyszerűbb életmódra. Sőt, azt látom, hogy sokan vagyunk anyák, akik egyszerűen szomjazzuk azt, hogy kiszakadjunk a játékvásárlás állandó forgatagából és helyette sokkal tartalmasabb dolgokkal töltsük az időt.
Mit adhat a minimalizmus az anyáknak? Kevesebb stresszt, kevesebb takarítást, kevesebb döntéshelyzetet, kevesebb vásárlást, több örömet, több élményt, több értékes kapcsolatot és az otthon töltött idő élvezetét.
Nézzük sorban!
Kevesebb takarítás – A minimalisták beérik kisebb terekkel, kevesebb bútorral és sokkal kevesebb kacattal. Azáltal, hogy a polcok nem roskadoznak a bigyóktól, már nincs annyi piperefelszerelésem, Dávidnak nincs rengeteg játéka és nincs felesleges konyhai felszerelésünk (na jó, néhány még van, de alakul), elkezdett az otthon kevesebb takarítással is jól működni. Sőt, megtanultam priorizálni és elengedni a takarítással járó feszültséget. Kevésbé érdekel, hogy néhány napig rumlis a konyha, mint az, hogy sétáljunk Dáviddal, játszunk vagy találkozzunk egy barátnőmmel. Ezek az évek nagyon gyorsan elrepülnek és nem akarom, hogy felnőtt korában úgy emlékezzen vissza rám, mint aki mindig a konyhában mosogatott és takarított. Persze minden nap össze kell szednem a cipőket, a játékokat és kiteregetem a ruhákat, de csak heti egy-két napot szánok arra, amikor kitakarítsam a konyhát vagy a fürdőszobát.
Kevesebb döntéshelyzet – Hihetetlenül idegesítő, amikor fél órát állok a szekrény előtt, próbálgatom a ruháimat és nem tudom eldönteni, hogy melyiket vegyem fel. Amióta kapszulagardróbból öltözködöm nincs ezzel gondom. 3 nadrág közül könnyedén ki tudom választani, hogy épp melyiket vegyem fel. Egyszer azt olvastam, hogy az ember agya csak meghatározott számú napi döntéshelyzetet tud megfelelően kezelni. Minél többet kell döntenünk, annál nagyobb az esély a hibázásra. Ezeket a döntéseket inkább meghagyom a fontos dolgokra.
Kevesebb stressz – A felesleges holmik lefogják az ember energiáit, elterelik a figyelmet a lényegről. Amióta kevesebb tárgy vesz körbe, kevesebb felesleges inger ér, kevesebbet foglalkozom a trendekkel, azóta sokkal felszabadultabb vagyok az otthonomban. Több lett a szabadidőm, jobban jelen vagyok az életemben, és bár munka mellett most is nagyon húzósak a napjaim, sokkal jobban be tudom osztani az időmet, hogy stresszmentesen éljek. Kevesebb a magam felé támasztott elvárásom, csökkentek a tárgyakhoz köthető igényeim, így az állandó rohanás helyett képes vagyok megélni a pillanatot.
Összességében sokkal nyugodtabb, boldogabb és kiegyensúlyozottabb anya vagyok mára. Van még hova fejlődni, például szeretnék több időt a szabadban tölteni vagy kevesebbet nyomkodni a telefonomat, de alakul és talán egy év távlatában már ez is menni fog.
Bitay Andi
