Mit tegyek, ha már nem vágyom a szexre? Hol keressem az okát, és hogyan hozzam vissza a vágyat? Bevezetésképpen szögezzük le: a nemi vágynak ezer arca van. Az is rendben van, ha valaki nem kívánja a szexet. Csak az nincs rendben, ha egyszeriben nem kívánjuk a szexet, és ez az állapot hosszú ideig tart.
Mi a normális? Bármi. A tapasztalat azt mutatja, hogy óriásiak a különbségek a szex gyakoriságával kapcsolatban. Az egyik nő számára a heti többszöri alkalom is kevés, a másiknak havi, kéthavi együttlét is elég. Ha ez a pár mindkét tagjának megfelel, akkor nincs tennivaló. Egyébként a „normális” meghatározást jobb elfelejteni, mert csak fölösleges feszültséget szül. A szexben sok minden lehet normális – és sok minden nem.
(© Maria Fabrizio for NPR)
Előfordul, hogy a nő azt veszi észre, hogy valami megváltozott benne, és bántja a dolog. Mikor jelent gondot a libidó csökkenése, és mit lehet tenni ellene? Változásról akkor beszélünk, ha az a valami (rossz) már legalább hat hónapja tart. A vágy hiánya lehet állandó, ismételten megjelenhet vagy teljesen megszűnhet. Szexuális averzió formájában is előfordul, ami annyit jelent, hogy az együttlétnek már a gondolata is ellenkezést vagy félelmet vált ki a nőből.
Hosszan tartó kapcsolatban teljesen normális a szexuális vágy csökkenése. Leggyakrabban a szülések után és a változókorban találkozunk ezzel. Az első esetben a baba gondozásával, ellátásával függ össze: a kismama szoptat, reggeltől estig a csecsemővel törődik, emellett a saját teste is regenerálódik a szülés után, a menstruációja most rendeződik. Hormonjai is úgy működnek, hogy elsősorban a babájára fókuszál – ez ösztönszintű késztetés benne. (Lesz ez még máshogy is.) Ez az az időszak, mikor a férje vagy párja megsértődik: „Miért nem én vagyok az első?” Laikus szemmel azt mondhatnánk, hogy ebben az időben a természet nem akarja, hogy a nő szaporodjon. Vannak viszont olyan nők, akiknél a szülés után egy-két évvel sem tér vissza a vágy. Ennek leggyakoribb oka a stressz, a kimerültség, a kialvatlanság, a hüvely környékének érzékenysége és a fájdalmas közösülés.
Mindenki vágya más, a forma és a tartalom nem ugyanaz. Az egyik majdnem minden nap él szexuális életet, a másik havonta kétszer... Az egyiknek fáj, a másiknak soha, a harmadik elégedetlen mindennel „ott lenn”. Beszéljünk erről, s mindjárt könnyebb lesz az életünk, főleg szülések után és a menopauzában.
A stressz megöli a vágyat
A természet közbeavatkozása főleg a változókorban válik nyilvánvalóvá, amikor megszűnik a szervezet szaporodási funkciója. Azt is mondhatnánk: minek a libidó, ha nincs célja... Szerencsére ez nem így működik, és a változókorban más oka is lehet a nemi vágy megszűnésének: a hormonális változások, például a pajzsmirigybetegségek vagy a cukorbaj.
A libidót csökkenthetik a gyógyszerek is: a depresszió és a magas vérnyomás elleni orvosságok vagy egyes hormonális fogamzásgátlók. Persze a pszichikum is nagy szerepet játszik: az otthoni légkör, a konfliktusok, a serdülőkor problémái, a családon belüli erőszak, az idős szülők ápolása (s az ezzel járó krónikus fáradtság). A nő életének egyes fejezetei sok buktatót rejtenek, s mivel természete folytán a női vágy bonyolultabb, mint a férfi vágy: a női kielégülés nem automatikus.
Az ugyan nem minősül szexuális diszfunkciónak, ha a libidó stressz hatására megszűnik, de ha túl sokáig tart ez az állapot, jobb szakemberhez fordulni a problémával. Amikor a nő felfigyel rá, hogy valami megváltozott, először a nőgyógyásztól kér tanácsot (persze, csak a legjobb barátnője után) – már ha egyáltalán rászánja magát. A nőgyógyászati vizsgálat kizárja a szervi elváltozásokat, amilyen például a ciszta, a hormonzavar, esetleg a vaginizmus. (Ez utóbbi a kismedence izmainak görcsös összehúzódását jelenti, amelyet akaratlagosan – vagyis puszta akaratunkkal – nem tudunk megszüntetni.) A legfontosabb szakember, akit ilyenkor fel kell keresni: a nőgyógyász, de szerepet kaphat a pszichológus és a fizikoterapeuta is.
A vágy csökkenését nagyon sok minden kiválthatja, és meglehetősen nehéz az okok felderítése. Leggyakrabban a folyamatos stressz és az önmagunkkal szemben érzett elégedetlenség az oka a vágytalanságnak. Néha szomatikus eredetű a baj, s ez esetben gyakran segít egy kis (gépi) stimulálás. Hogy mire gondolunk? Barátnőm lányának a kineziológus segített, aki feloldotta kamaszkori intim blokkjait és görcseit. (Emellett egy kis gépecske, amellyel a hüvely falát ingerelte – szó szerint az interneten találta, szörfölgetés közben...) A tanulság: ne szégyelljünk segítséget kérni!
Lézeres kezelés hüvelyszárazságra? Igen, ilyen is van már!
Tudjuk, a téma kivételesen kényes. Mit tegyen a nő, ha maga próbálja orvosolni a problémáját? Először is meg kellene találnia, hogy mi fáj, és miért fáj. Megoldást jelenthet az életstílus megváltoztatása, ha például a nő elkezd disztingválni. Mérlegel, hogy mi fontos és mi kevésbé fontos az életében. Több időt szán magára, lassít a munkatempóján, megbeszéli a gondjait a férjével, társával (ha lehet).
A tapasztalat azt mutatja, hogy gyakran segít, ha a nők abbahagyják a hormontartalmú fogamzásgátlók szedését. Néha nagyot kell lépni – kilépni a mérgező párkapcsolatból. Előfordul, hogy a nő nem elégedett a munkahelyével, vagy nincs semmilyen hobbija, ami örömmel töltené el. Általában segíteni szokott önmaguk alaposabb megismerése, az autoerotika, a közös időtöltés a társunkkal, vagy épp új előjátékok kipróbálása szex közben...
Ne szégyelljünk ilyen jellegű podcasteket hallgatni, ezzel kapcsolatos videókra rákeresni a YouTube-on, esetleg új játékszerekkel megismerkedni. (Először is keressünk rá a Sexuálna výchova nevű tanácsadó oldalra, amelyet két vállalkozó kedvű szlovák lány kezdett működtetni. Az általuk ajánlott technikák és gépecskék a kismamáknak is segítenek, a szülés utáni szexuális gondokat is orvosolhatják. Ne szégyenkezzünk, nézzük meg az egyes videófelvételeket!)
A síkosítók
A libidó elvesztésével gyakran összefügg a hüvelyszárazság. Ez legtöbbször a változókorban jelenik meg, de fiatalabb nők is szenvedhetnek tőle. Kellemetlen tünet, mert fájdalmas a szex, és sérüléseket is okozhat. A változókor folyamán megszűnik a petefészkek működése, és csökken a hormontermelés (főleg az ösztrogén lesz kevesebb). A hüvelyben nem termelődik elegendő nyák, a vagina fala elvékonyodik, eltűnik belőle a kollagén, ezáltal sokkal sérülékenyebb lesz. A terhesség és a szoptatás szintén hozzájárulhat a libidó megszűnéséhez. Érdekes tény, hogy hüvelyszárazságot okozhat a szex hiánya (beleértve a maszturbációt) is. Ha átmeneti állapotról van szó, akkor általában nincs szükség kezelésre – de ha a probléma állandósul, például a menopauzában, akkor jobb orvoshoz fordulni.
Segítséget jelenthet a síkosító gél, ez azonban gyakran csalódást okoz, mert gyorsan megszárad, ezen kívül nincs gyógyító hatása. Hosszú távra nem felel meg. Továbbá használatban vannak különféle növényi eredetű, ösztrogént vagy hialuronsavat tartalmazó golyók és tabletták. Ha ezek közül egyik sem segít, akkor lokális hormonpótlót is felírhat az orvos. De a legjobb megoldás a hormonmentes lézerkezelés – Pozsonyban, Nyitrán vagy Győrben is találhatunk klinikákat, melyek intim-lézerkezeléseket kínálnak inkontinenciára, hüvelyszárazságra vagy hüvelyszűkítésre.
Lézeres kezelés hüvelyszárazságra? Igen, ilyen is van már! A síkosító ugyanis a menopauzában már nem segít. A nagyobb városokban nálunk is működnek esztétikai klinikák, melyek lézeres (hormonmentes) kezeléseket kínálnak hüvelyszárazságra vagy inkontinenciára. A kismamákon is tudnak segíteni. Ne restelljünk rájuk keresni! (© Asya/ Adobe Stock)
A hüvelyszárazság miatt sok ötvenes nő lemond a nemi életről – azzal a meggyőződéssel, hogy „öreg vagyok én már ehhez”. Ez azonban még későbbi életkorokban sem igaz! A legfontosabb, hogy ne féljünk beszélni a gondjainkról: se a társunkkal, se az orvosunkkal. Illetve még időben kérjünk segítséget! Mint fentebb írtuk, ma már vannak esztétikai klinikák, ahol a nők „altesti” gondjainak megoldására intimkezeléseket (vagy akár plasztikát) kínálnak. Az egyik ötvenes ismerősöm Pesten keresett megoldást, s végül lézerkezelés segített a hüvelyszárazságán. Később rájött, hogy Pozsonyban is találhat erre gépet és szakembert, s nyugdíjas szomszédasszonyát már oda irányította.
Konklúzió: Persze, jogunk van nem kívánni a szexet. De jogunk van örülni is neki egész életünkben – vagy legalábbis sokkal tovább, mint ahogy azt a természet „előírta” nekünk.
