Az esztétikai beavatkozásokra már rég nem csupán a celebritások hóbortjaként tekintünk. Ma már intimplasztikai műtéteket is végeztetnek civil nők – nem is kevesen. Bár az intimplasztikai műtétek hátterében leggyakrabban a – vélt vagy valós – férfiúi nemtetszés áll, máig nem tudjuk, milyen is a „szép” vagina...
Míg a Nobel-díjas írónő, Elfriede Jelinek regényének hőse, a zongoratanárnő azért ejt vágásokat egy borotvapengével a combjai között, hogy a kínzó szexuális vágyaiért büntesse magát, újabban sokan azért fordulnak plasztikai sebészhez, hogy erotikus beteljesülésük zavartalan lehessen.
(Kép forrása: instagram.com/the.pinklemonade)
– Szigorú, vallásos családban nevelkedtem – meséli egy szorongó, orgazmusképtelen nő. – A vaginámra még egy pillantást sem vetettem soha. Az előző férjemmel terápiára is elmentünk, ahol a szexuálpszichológus arra kérte a páromat, hogy nézzen meg közelebbről, és mesélje el nekem, milyen vagyok odalent. Hogy megtanuljam szeretni és kívánatosnak látni magam... A következő ülésen, amikor a terapeuta megkérdezte a férjemet, mégis milyennek talált, ő nyomban rávágta, hogy gusztustalannak. Akkor döntöttem el, hogy amíg rendbe nem hozatom magam egy orvossal, senki sem érhet hozzám!
A műtét gyorsan lezajlott – a kielégülés képessége azonban várat magára... A plasztikai sebészhez forduló nők közül azok, akik esztétikai okokra hivatkoznak a műtét indoklásakor, általában maguk sem képesek világosan megfogalmazni, milyen is az „elfogadható” vagy a „szép” vagina.
– Úgy, ahogy van, szörnyű az egész! – fakadt ki keserűen egy amerikai kutatás résztvevője. – Úgy érzem, egy rút terület a testemen, amelyet megpróbálok annyira elrejteni, amennyire csak lehet. A kisajakműtétet is azért vállaltam, mert gyűlölöm, amikor a legapróbb darabka is kitüremkedik odabentről.
Bár akadtak lelkes orvosok, akik lányok-asszonyok százait méricskélték le, csak hogy megállapítsák: a szeméremajkak vagy a csikló méretét tekintve óriási az emberek közötti változatosság, de a korrekciós kedvünk máig nem apadt.
A „tisztességes asszony" öle
– Igazad van, korábban fogalmam sem volt, milyen a női szépség alulnézetből – emlékszik vissza a 31 éves Júlia. – Az egész a szőrtelenítési őrülettel kezdődött. Miután kipróbáltam a brazilgyantát, csak még nyilvánvalóbbá vált, hogy a nagyajkaim nem takarják el a kisajkakat, de végül is nem zavart. Később a társaságunkban egyszer szóba került a pornófilmnézés. Meglepődve hallottam egy ismerős fiú szájából a „gyönyörű punci“ kifejezést. Mégis milyen az? És milyen, ha nem szép? Akkor talán nem kívánatos? Kutakodni kezdtem a neten, és összeállt a kép: a „kilógás“ a probléma. Amit odáig észre sem vettem, hirtelen elkezdtem mélyen gyűlölni. A zuhanyzóban takargattam magam a lányok előtt, az új szerelmemnek pedig nem engedtem, hogy ott is megcsókoljon, miközben korábban szinte kiköveteltem az orális szexet. Amikor pedig olvastam a kisajakplasztikáról, hihetetlenül felvillanyozott, hogy létezik egyáltalán megoldás.
Annak ellenére, hogy a nők jelentős hányadának nem zárnak „tökéletesen” a nagyajkai, az igazodás iránya mégis a maximális fedés, a kisajkak elrejtése felé mutat. A bújtatottság azonban érdekes kettősségre világít rá a női testhez való viszonyunkban. Az intimszőrzet teljes eltávolításának divatja mintha a lemeztelenítés, a feltárulkozás, azaz a női felszabadulás mellett törne lándzsát – a kisajkak takarásával kapcsolatos elvárások azonban egy ósdi és elavult nőképet támogatnak.
A közkeletű sztereotípiák szerint a túlságosan nagy – vagyis a jól látható – kisajkakkal rendelkező nők fehérmájúak: korán kezdték a szexuális életet, élvetegek, és sokat maszturbálnak. A „tisztességes asszony“ öle ellenben tiszta és zárt (azaz szőrtelen, sima, és a combok közti rés képét nem csúfítja holmi „oda nem illő“ bőrdarab). Kérdés tehát, merrefelé induljon Korunk Nője, ha idomulni kíván. Legyen egyfelől érzéki és buja – másfelől azonban a szenvedélyességgel összekapcsolható testi jellegzetességeket, mint a kikandikáló kisajak, sürgősen metssze le?
Szüzesség 2.0 – etikai dilemma?
Az úgynevezett hymenoplasztika során vagy a szűzhártya darabkáit illesztik ismét eggyé, vagy a hüvelyfalból vett szövetekkel pótolják a hiányt. Az eljárás elsősorban azokban a kultúrákban különösen népszerű, ahol a hajadon lány értékét az érintetlensége jelenti, mégpedig úgy, hogy a szexuális járatlanság a rokonság számára is egyértelmű és bizonyítható legyen. Guatemalában például, ahol a szüzességüket elveszítő lányok óriási megaláztatásnak vannak kitéve, a nők több mint két százaléka dönt az ezerdolláros műtét mellett, amellyel – a borzalmas higiéniát, a fertőzésveszélyt és a kuruzsló orvosokat tekintve – gyakran az életüket is kockáztatják.
– A családunkat hatalmas szégyen érte – meséli Dániel, egy 19 éves oláhcigány fiatalember. – Az unokabátyám esküvője után nem sokkal kiderült, hogy az asszonyát korábban már megszöktette egy fiú. Az apjáék persze utolérték, és később orvoshoz is vitték a lányt. Mivel gazdagok voltak, azt gondolták, hogy a pénzükért visszacsinálhatják a dolgot. Az emberek száját viszont nem varrhatták össze. Az ilyesmi mindig kiderül.
A szűzhártya helyreállítása komoly etikai dilemma elé állítja magukat az orvosokat is. Egyfelől: szabad-e segédkezet nyújtaniuk a gyanútlan vőlegény átvágásához? Asszisztálhatnak-e egy olyan frigy létrejötténél, amely kezdettől fogva hazugságra és nem a felek kölcsönös őszinteségére épül?
Bizalomról akkor, amikor az adott szónál értékesebb egy véráztatta lepedő, talán egyébként sem érdemes beszélnünk. Másfelől azonban: az ártatlanságot piedesztálra emelő társadalmakban a fiatal lányok egy része családon belüli erőszak áldozataként veszíti el a szüzességét.
„Mintha kicseréltek volna az ágyban"
A „lányság” visszaszerzésére újabban nemcsak gyűrűs menyasszonyok, hanem az esküvőt rég maguk mögött tudó nők is igényt tartanak. Ritkábban ugyan, de előfordul, hogy a feleség a „szüzesség illúziójával” kívánja megajándékozni – afféle szerepjátékként – a férjét. Az egy-két órás műtét és az aktus előtt felhelyezett vérampulla az idő jelképes visszaforgatásának a kelléke. Lényegében a szerelmesek egymásra való totális igényét mutatják: a „második szüzességét“ a szeretett férfinak ajándékozó nő megpróbálja elhitetni a kedvesével, hogy a múlt újraírható. Hogy mostantól nemcsak a jelenben, de a megismerkedésük előtti időkben, vagyis mindörökké az övé. Míg az álszüzesség egyetlen alkalomra szól, addig a kisajakplasztika célja leggyakrabban a szexuális felszabadulás.
– Fogadd el magad, fogadd el magad! Ezt mantráztam mindennap, és egy csomó területen sikerült is – meséli Zsuzsa, aki fél évvel ezelőtt jelentkezett intimplasztikára. – Attól viszont, hogy a csipkebugyim férfiasan duzzadt, undorodtam. Nőies nő akartam lenni, és ebbe az a pénisszerűség a lábaim között egyszerűen nem fért bele. Utáltam, hogy tehetetlen vagyok vele szemben: tornával, diétával, az összes cselekedetemmel együtt is elpusztíthatatlan. A műtét húsz perc sem volt. Azóta mintha kicseréltek volna az ágyban.
(Kép forrása: instagram.com/goop)
Függőség és tökéletlenség
Zsuzsa tapasztalatai vitathatatlanok. A testi hibákkal való túlzott foglalkozás és az állandó önmagunkra koncentrálás az önfeledtség átélésének – így magának az orgazmusnak is – a legfőbb akadályai. Az oldódás feltétele, hogy a figyelmünk ne tapadjon meg ilyen kérdéseknél: „Nem érzi-e majd a párom úgy, hogy igazából egy férfivel szeretkezik?“, vagy „Mi van, ha rondának vagy nevetségesnek találja?“ A jó szex a gyengeségeink vállalásáról és meghaladásáról (is) szól. Ha mégis úgy érezzük, képtelenek vagyunk elfogadni, hogy a testünk éppen azon a területen nem felel meg az ideálisnak, amelyet talán a legfontosabbnak tartunk, és a műtétet az újjászületéssel érezzük egyenértékűnek: dönthetünk így is. Mielőtt azonban tárcsáznánk a sebészt, érdemes alaposan átgondolnunk Andrea, a korrekciósműtét-függőségéből lassan-lassan felépülő páciens szavait:
– A mellemmel kezdődött. Lapos voltam, fiús. A depresszióm és a magányosságom kizárólagos oka a melltartómban keresendő, gondoltam. Két évig rakosgattam félre a fizetésem, míg végül órákig bámulhattam a szilikoncsodákat a tükör előtt. Nem hittem el, hogy magamat látom! Ordítottam a boldogságtól – úgy nagyjából két hétig. Utána feltűnt, hogy kissé horgas az orrom. Keskeny a szám. Eláll a fülem. Nem ragozom: az elmúlt 15 évben nem nyaraltam, fillérekért öltözködtem, és egy fagyit is sajnáltam magamtól. Készülődtem arra, hogy majd egyszer, valamikor a távoli jövőben igazán szép, igazi végzet asszonya leszek. Már csak egy utolsó vágás, egy utolsó simítás... Fél éve terápiára járok inkább. Esténként néha a kezembe veszem a klinika reklámanyagait: szeméremdomb-feltöltés, hüvelyszűkítés, G-pont-nagyobbítás.
Lassan próbálom meggyőzni magam arról, hogy már nem érdekel, nem fontos. Akivel idáig eljutok egyszer, akinek mindezt megmutatom, attól azt akarom, hogy engem lásson. Hogy merjen tökéletlennek látni. Igazinak.
A lehető legkisebbet
Bár a kisajak veleszületetten lehet hosszabb vagy aszimmetrikus, szülés után, illetve a korral is megnyúlhat kissé. A nők sok esetben a lehető legkisebb méretet szeretnék elérni, ami viszont orvosi szempontból nem javallható. Ha nem ér össze a két kisajak, a felszálló fertőzések kapuja megnyílik, azaz nő a gombás vagy bakteriális eredetű megbetegedések valószínűsége. Éppen emiatt a kisajkaknak hajszálnyira túl kell nyúlniuk a nagyajkakon.
Maga a műtét voltaképpen nem bonyolult: 30-40 perc alatt elvégezhető. Az orvosok szerint elsősorban az „íves vágásra” kell odafigyelni, vagyis arra, hogy metszéskor a sebész a nagyajak vonalát kövesse (máskülönben a két végponton esztétikailag zavaró „csücsök” képződik). A beavatkozást követően három hétig tartózkodni kell a szexuális élettől. Az intimplasztika nálunk egyelőre kevésbé elterjedt, bár több klinikán is végzik, például Pozsonyban az Esthetic magánklinikán.
