Sokszor ér minket vád, hogy nekünk csakis a külső számít, mert a női lélektől megrettenünk. Tényleg így volna? Csak a külső számítana? A cicik, a popó, a kar... Jaj, pardon! Az arc, a haj, a cicik, a popó...
Töredelmesen el kell ismernem, és igen, igen, be kell látnom, megnézzük a szép női külsőt. Naná, hogy megnézzük! Mert számít, és mert imádjuk vizslatni a nőket. Sőt a részletekben is teljesen el tudunk merülni: a szemek színében, az ajkak bájában, a csillogó hajkoronákban, a váll ívében, a mozdulatokban, s a legjobbakat se hagyjuk ki: a csábító dekoltázsban s a csípő ringásában. De hogy tényleg csak ez számítana igazán? S hogy az összes férfit megriasztaná a nő magabiztossága, önbizalma és talpraesettsége?
(© Oliver Mayhall)
Az általánosítás örök hiba
Túlzónak és enyhén szólva is általánosításnak vélem, hogy mi csak a csinos nőket akarjuk. Nem beszélhetek az összes férfitársam nevében, de abban az egyben biztos vagyok, hogy még léteznek eme bolygón férfiak, akik kifejezetten vonzónak találják, sőt, megkockáztatom, szeretik, ha a nő okos. Igen, tudjon gondolkodni és megszólalni a szebbik nem is. Sőt, szerintem a nők is azokat a férfiakat preferálják, akik nemcsak jóképűek, de intelligensek is.
Amit szakítasz, azt...
Természetesen nem szabad összekeverni az okos nőket az okoskodókkal! Akik mindenbe beleütik az orrukat, és mindenről megvan a véleményük. Olyat válassz magadnak, akivel jól megérted magad! – mondogatta mindig a nagyim. Érdekes, ő sem a külsőt emlegette nekem.
Lehet, hogy én lennék az egyetlen férfi, az a kivétel, akinek nemcsak a külső, de a belső is számít? Teljességgel kétlem.
Álca lenne?
Térjünk is ki gyorsan arra, miért szeretjük a magabiztos és ambiciózus nőket, azonkívül, hogy sokkal nehezebb velük az élet. Mert nehezebb, tény és való. Hogy miért? Mert ők aztán tudják, mit akarnak. Határozottak és erélyesek, s ha valamit a fejükbe vesznek, azt el is érik.
De ez nem azt jelenti, hogy minden élethelyzetben ilyen határozottak. Ők is tele vannak kétséggel, amit nem feltétlenül fognak mindenkinek elárulni. Summa summarum, nem, nem álca a határozottság, hanem szimplán a habitushoz tartozik, amit vagy nagyon szeret egy férfi, vagy teljesen elítél, de akkor jó messziről el is kerüli azt...
Tényleg félünk az érzelmeinktől?
Naná, hogy félünk! De ki az, aki nem fél kiadni magát, s kiszolgáltatni a szívét? Szerintem a nő is ugyanúgy megriad, ha komolyabbra fordul a párkapcsolat. Megretten, ha megkérik a kezét, és megretten, ha elmondjuk neki, hogy úgy szeretjük őt, mint senki mást a világon. Rosszabbik esetben pedig a nagy szerelmi vallomásunk után jól kinevet minket... Így talán érthetőbb, miért viselkedünk olyan „macsósan”. Arról nem beszélve, hogy mi vagyunk az erősebbik nem. Nem fogunk nagyokat lelkizni és nagy könnyeket hullatni, elvégre is: férfiak vagyunk! Mit kezdene a nő egy síró, megrettent, lelkiző pasival?
Játék az alvó oroszlánnal
Amikor azzal bélyegeznek meg minket a nők, hogy nekünk csakis a külső számít, akkor mindig arra gondolok, hogy mi, férfiak tényleg vagyunk-e olyan bátrak, hogy az alvó oroszlánnal cicázzunk. Mert a nő igenis kikéri magának... „Neked csak a szépség számít? Az nem, hogy ilyen okos és ügyes vagyok?” Kik vagyunk mi, hogy az alvó oroszlánnal cicázzunk?
