Nagyabony. Szél cibálta a fákat, sebes eső verte a kameránkat, ám mi nem hátráltunk. Tavaly lekéstük a nagy eseményt, a karácsonyi lehalászást. Idén nem szerettük volna... Reggel hétkor indult a hálóvetés.
Vízre szállunk, és kivetjük a hálót? – teszem fel az óvatoskodó kérdést halászunknak, mire ő mosolyogva azt válaszolja, hogy léteznek már sokkal egyszerűbb módszerek a karácsonyi tányérra való kifogására. Sőt, attól sem kell félni, hogy vizesek leszünk – nyugtat meg.
Minden szava kőbe vésett igazság, egyet kivéve, mert ő sem tudhatta előre, hogy hatalmas esőfüggöny kísér majd minket a nagyabonyi halastavakhoz. Alig szálltunk ki az autóból, máris csuromvizesek voltunk, de megérte. Részesei lehettünk a híres karácsonyi lehalászásnak. Az októberben és novemberben lehalászott haltételek nagyja a karácsonyi piacra, az apraja viszont a horgásztavakba kerül telepítésre. A többi a teleltetőkben végzi, hiszen 2-3 évbe is beletelik, mire a hal megnő.
– Nagyobb lehalászásra csak egy évben egyszer kerül sor – avat be minket a részletekbe Sládeček Róbert (37), gellei származású halász. – Már ősszel elkezdjük a lehalászást, mert félő, hogy decemberben túl hideg lesz.
Az időjárást sosem tudjuk előre, viszont azt igen, hogy a hal specifikus élőlény: hideg vérű, ergo a metabolizmusa a víz hőmérsékletétől függ. Minél melegebb a víz, annál gyorsabb a hal anyagcseréje, miáltal gyorsabban növekszik. Mert nyáron nő a hal!
– Ha csökken a víz hőmérséklete, a hal kevesebbet eszik, inkább csak vegetál, tengődik – teszi hozzá Róbert. Ráadásul nyáron csökken a víz oxigénszintje, ami annyit jelent, hogy a nagy melegben a „halszüretet” el kell felejteni, mert oxigénhiány miatt elpusztulnának a halak a felmelegedő halágyban.
Mit jelent a halágy?
A mesterségesen létrehozott halastó olyan építmény, amelyben úgynevezett vízfeltöltést és lecsapolást biztosító zsiliprendszer található. Ennek segítségével tudják szükség szerint szabályozni a vizet.
– A halastavak mélysége 80-150 cm, a halágy pedig a tó legmélyebb pontja. Mindezt úgy kell elképzelni, mint egy lefolyót: amikor leengedik a vizet, a vízzel együtt a hal is belefolyik a halágyba. A halász dolga „csak annyi”, hogy hálóval kimerje belőle a halat. Ez a halágy értelemszerűen a tó szélén van kialakítva, hogy könnyebben megközelíthessék a halászok – magyarázza Róbert, miközben mi egy nagyot csodálkozunk az ügyesen kigondolt rendszeren. Igaz, nehéz elképzelni, hogy a tó peremén található a tófenék, mert azt valahogy mindig a víz közepére képzelné az ember (mint ahogy a titkos kincset is).
A lehalászás momentumai
Míg mi bőrig ázunk, addig az ügyes kezű halászok egy nagyobb húzóháló segítségével összesűrítik a halakat, majd merítőhálóval a válogatóasztalra helyezik. Ez egy hosszú teknő, ahol faj és méret szerint osztályozzák a kifogott zsákmányt. Ezt követően tartályos autóba rakják őket, ahol oxigénpalackok biztosítják a megfelelő mennyiségű levegőt. A megrendelőnél viszont már újra medencében és földes tavakban lubickolhatnak, egészen az eladásig.
– Érdemes két-három hétig tiszta vízben tartani a halat, hogy kitisztuljon, és ne legyen iszapíze – figyelmeztet minket a halász, akitől azt is megtudjuk, hogy a halhús nem a sáros víztől lesz iszapízű. Létezik ugyanis egy algafaj, amit ha megeszik a hal, a húsa átveszi az alga toxinjának különös, iszapos ízét. – Ezt pedig úgy tudják semlegesíteni, ha tiszta vízbe teszik a halat. A tiszta víz azonban nem mindig egyenlő az átlátszó vízzel. Egy sáros-iszapos tó is lehet tiszta: ez mindig attól függ, mit tartalmaz a víz – világosít fel a halász.
Hiába ázunk-fázunk, inalni kell, mert miattunk nem halasztanak
Mire figyeljünk a karácsonyi halvásárlásnál?
Nem árt, ha az élő hal tényleg él! – mondja nevetve Róbert, aki szerint fontos, hogy ne egy haldokló és vérző halat vigyünk haza. Első ránézésre a hal jól nézzen ki, azt viszont nehéz megmondani, hogy mennyire lesz kövér. Az csak a pucolásnál derül ki.
A halfogyasztás mostanra szezonálissá vált, tehát a halkereskedőnek érdeke, hogy a vásárló a következő évben is visszatérjen hozzá.
Milyen hal kerüljön a karácsonyi asztalra?
Ízlés szerint válasszuk ki a pikkelyesünket, de lehetőleg ne csomagolt lazacot! (Amit, ugye, ma már festékkel festenek lazacszínűre.) Aki szereti az erős, intenzív ízeket, az vegyen csukát. A pontynak édeskés íze van, a kárász még édesebb. Persze az is fontos, mit szeretnénk készíteni a halunkból.
– Nem minden hal felel meg mindegyik elkészítési módnak: a csukának száraz húsa van, meg lehet grillezni, de nem lesz abból nagy kulináris élvezet. Rántani pontyot, süllőt és harcsát érdemes, de ekkor el kell távolítani a hal hátáról és a hasáról a zsírréteget – teszi hozzá a halászunk, akitől azt is megkérdezzük, vajon mi kerül az ő tányérjára karácsonykor. Mire rögtön rávágja, hogy konzervatív ember, ezért rántott ponty és halászlé.
– Ezek örök nagy kedvencek! Bár az összes halat szeretem, de mindig annak a keszegnek az ízét emlegetem, amit gyerekkoromban fogtunk, és paprikás lisztben sütöttünk meg...
A nagyabonyi halastónál már október közepén megkezdődött a karácsonyi lehalászás. A zuhogó esőben a pozsonyivánkai szakközépiskola diákjai merik serényen a halat. A halászat ma azt jelenti, hogy először leengedik a tó vizét... Sok helyen már nem is halásznak, csak a halágyban a pihentetőből kimerik a halat.
A halász meséli
Szlovákiában kétféle haltenyésztés folyik: a meleg vízi és a hideg vízi. Más néven: vannak pontyos és pisztrángos tavak. A Csallóközben például pontyos tavak találhatók, és itt az alföldi halfajtákat tenyésztik: pontyot, amurt, busát, csukát, süllőt, harcsát, kárászt. Szlovákia északibb részein a pisztrángfélék a kedvencek: sebes pisztrángot, pataki pisztrángot, szivárványos pisztrángot, galócát tenyésztenek.
A Szlovákiában kitermelt halak 60%-át a pisztrángfélék teszik ki, a többit a meleg vízi haltenyészetekből nyerik. Nálunk az országban kevés a mesterségesen kialakított halastó (1600 hektár), ezért szükség van importra. A legtöbb hal Csehországból érkezik hozzánk, ott 25 ezer hektáron terülnek el a halastavak, de Magyarországon is van belőlük bőven. Eme két országban túltermelés van halból.
A modern halastavaknál már hálóra sincs szükség, mert egy kibetonozott ágyon közvetlenül a válogatóasztalra engedik a halakat. A csehországi, százhektáros halastavaknál azonban még ma is halászhajóra szállnak a halászok, és 50 méteres hálóval fogják ki a kapálódzó halakat. Ezt úgy mondják, hogy „kiszedik a lépet”.
Csehországban a haltenyésztésnek és a karácsonyi lehalászásnak hagyománya van. Minden évben megrendezik a dél-csehországi kisvárosban, Rožmberk nad Vltavouban a nyilvános karácsonyi lehalászást és halpiacot, ahova tömegesen járnak az emberek nézelődni, kóstolni és megvásárolni a karácsonyi pikkelyeseket.
