Már az ünnepeket megelőző nagy készülődésben is hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, amiről a karácsony valójában szól. Gőzerővel takarítunk, hatféle süteményt sütünk, előszedjük a karácsonyi terítőket, díszeket, és jó esetben nem otthonkában és hullafáradtan csúszunk be a feldíszített fa alá.
Sok helyen a nők még december 24-én is egész nap sürögnek-forognak, és feladatokat osztanak ki a férfinak és a gyerekeknek egyaránt, akik már legszívesebben pihennének. Nem csoda, hogy ez idő tájt gyakrabban zörrenünk össze családtagjainkkal. Az ünnepi hangulat helyett pedig egy csatatér kellős közepén találjuk magunkat, ahol már egyáltalán nem a szereteté a főszerep.
Az ünnepet mi alakítjuk
Már az adventi időszak is a lassításról kellene hogy szóljon. Ha a munka és a magánélet szoros időbeosztása ezt nem teszi lehetővé a számunkra, akkor saját magunkhoz kell igazítanunk az ünnepeket. Egyszóval: a család fogjon össze! Beszéljük meg szeretteinkkel, ki milyen feladatba segít be, hogy minél előbb meg tudjon pihenni a család (s ezt az ünnepek alatt is alkalmazzuk). A családi ebédek, vacsorák után közösen rakodjunk el, a főzésben és a takarításban pedig igyekezzünk ugyanúgy kivenni a részünket.
Ha úgy érezzük, hogy még így sem érkezünk, és egyre feszültebbé válunk, üljünk le 10 percre a kanapéra, és gondolkozzunk el azon, vajon megéri-e teljesen kikészíteni magunkat. Természetes, hogy az ember mindig a tökéletességre törekszik, de ha épp nem lesz hatfajta sütemény az asztalon, és nem lesz száztíz százalékban kifertőtlenítve a lakás, akkor sem fog bekövetkezni a nagy sütikatasztrófa, sőt feltehetőleg a higiénikusokat sem fogják ránk hívni.
Rokonjárás
Legtöbbször arra panaszkodunk, hogy a karácsony, a szilveszter és a két ünnep közötti időszaknak nyoma veszett – mintha nem is lettünk volna a részesei. Ilyenkor többször elhangzik, hogy ehhez vagy ahhoz a rokonhoz már nincs kedvünk elmenni, s helyette inkább otthon szusszannánk egy kicsikét. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen a rövid idő tényleg nem teszi lehetővé azt, hogy mindent besűrítsünk pár napba. Ha mégis belevágunk, és sorba járjuk a rokonokat, illetve ők is ellátogatnak hozzánk, az könnyen a velük eltöltött idő minőségének a rovására megy. Gondoljunk csak bele, ilyenkor előszeretettel csipkelődünk másokon: „Felszedtél néhány kilót!”, „A baba még nem jön? Miért?”, „Nem kéne már összeházasodnotok? Ez lenne a modern családi modell?” S ha a gépezet beindul, nem csak a családi békének inthetünk búcsút...
Nézzünk egy kicsit magunkba!
A keresztény ember karácsonykor Jézus születését ünnepli, a Megváltót, aki meghalt a kereszten a bűneinkért. Ebben az időben szentgyónáshoz járulnak az emberek, hogy elszámoljanak a bűneikkel, s tiszta szívvel és lélekkel zárják az óévet, és üdvözöljék az újat. Ha mi magunk nem hiszünk is Istenben, akkor is próbáljuk meg kicsit megvizsgálni a lelkünket. Biztos, hogy olyan jók voltunk az idén? Hogy viselkedtünk a karácsonyt megelőző időszakban, az ünnepek alatt családtagjainkkal és a rokonokkal? Tisztában vagyunk azzal, hogy sokszor megbántunk embereket? Ha igen, ne szégyelljük beismerni és bocsánatot kérni tőlük. Ám ha mások hívják fel a figyelmünket a tapintatlanságunkra, próbáljuk meg elfogadni észrevételeiket és változtatni magunkon, a hozzáállásunkon.
A karácsonyi időszak kiváló alkalom arra, hogy kicsit tényleg lecsendesedjünk, hogy kibéküljünk önmagunkkal, és nem utolsósorban haragosainkkal. Elvégre is ez az ünnep lényege...
Dunai Mira
