Amióta az internetről is meg lehet rendelni a ruhát, az autót, az élelmiszert, sőt, az egész barkácsboltot, egyszerűen teljesen felborultak a vásárlási szokásaink.
Felsorolhatnám számos előnyét és hátrányát ennek, amit már előttem jónéhányan megtettek, arról azonban nem szól a fáma, hogy most már olyannyira pimaszul vetnek be minden eszközt annak érdekében, hogy még többet, és többet, és annál is többet vásároljunk, hogy az már-már egy extra ördögi hadművelettel ér fel. De − mint tudjuk − az új mindig szebb és jobb, és jobban is seper...
A közösségi oldalak vásárlásra kényszerítik az embert
Mostanra már az influenszerek megélhetését biztosító közösségi médiaoldalak is beálltak a sorba, és szó szerint mindent eladnának nekünk. Nem, nem az influenszerekre kell mutogatni, hiszen − mint tudjuk − mindig is létezett a piac, a kereslet és a kínálat, ám ehhez manapság a közösségi háló asszisztál a legnagyszerűbb módon. (Jó, azért az influenszereket sem kell félteni!)
Csillogó-villogó ruhák, ékszerek, telefonok villannak meg az celeb emberek kezében, aminek egyszerűen képtelenség ellenállni. A reklámokról nem beszélve. Néhány kattintással pedig minden a miénk lehet, akár az Instagramról is. Hiszen nem is olyan drága, és milyen szépen mutat! Igaz, hogy van otthon ebből a lakáskiegészítőből vagy nyolc darab, ezt az egyet azért még megrendelem magamnak. Akarom mondani, magunknak, hiszen ezt a gyönyörű vázát az egész család nézni fogja. Aminek az árán, mondjuk, vehettem volna egy jó, strapabíró övet is, amire nagy szükségem lenne, de azt majd legközelebb. Mondjuk, holnap!
Hopp, már meg is vettük azt, amire egyáltalán semmi szükségünk! Erdőbe visszük a vágott fát, ennyi a lényeg.
Könnyen nyílik a pénztárcánk
Mivel már remekül ki vagyunk okosítva, azért azt is jól tudjuk, hogy az online vásárlás teli s tele van hátulütővel (kicsi vagy túl nagy a rendelt méret, nem is úgy néz ki, mint a képen, vagy éppen túl drága a postaköltség), amellett, hogy az állandó rendelgetés kóros függőséget is okozhat. Az ember egyszerűen nem tud leállni, nap mint nap folyamatos kísértésnek van kitéve, és jaj annak, aki online boltkórossá válik! Hiszen ami folyamatosan ott van az ember szeme előtt, az olyan szinten beépül a tudatába, és beleég a retinájába, hogy tudja és érzi, az a valami csak rá vár, és csakis az övé lehet! S már jön, jön, egészen házhoz jön a sok-sok új és méregdrága holmi! Nyílik a pénztárca, ürül a bankszámla, felsóhajtunk, és mégis megnyugtatjuk a lelkünket azzal, hogy naná, hogy erre szükségünk volt, és megérdemeljük. Meg különben is: egyszer élünk...
De hol van a határ, és mennyi az elég?
Ez az őrült, láthatatlan gépezet azonban nem áll le, és folyamatosan szemmel tart minket és az érdeklődési körünket. Cookie-k mindenhol! Ha ne adj isten tényleg megnézünk egy cipőt a neten, a következő alkalommal már az összes közösségi oldalon a hőn áhított cipők kavalkádja jelenik meg előttünk. Tudják, hogy a vizualitás az egyik gyenge pontunk, de vajon a józan eszünket számításba veszik-e? Tudják-e rólunk, hogy azért mi állandóan őrlődünk és mérlegelünk, hiszen minden a büdzsénktől függ? Vagy azt, hogy feltesszük magunknak a kérdést: mi a legfontosabb számunkra az életben? Vagy legközelebb már kérdés nélkül hozzák ki házhoz mindazt, amire csak véletlenül is rágondolunk?
Mindenesetre egy kicsit merengjünk el azon, mi az, ami mára teljesen behálózott minket, és mielőtt megnyomnánk a kosárba dobás gombot, futtassuk át még egyszer a fejünkben: Tényleg szükségünk van mindarra, amit az internetről rendelünk? Vagy ennyire nem bírunk ellenállni az ördög kísértésének?
