Paraanya vagyok

Varga Heni gyakorló kismama, aki írásában a paraanyaságot veszi górcső alá.

Paraanyák vagyunk, akik aggódó kis szörnyecskékké képezzük ki magunkat a neten.
Online mamik vagyunk! Bármi adódik, kézbe vesszük az okostelefont. Az internet ma olyan, mint egy nagy orvosi enciklopédia. Hisszük, hogy ott aztán minden kérdésre van válasz – és nem a nagyszülőktől, családtagoktól kérünk tanácsot. Nehogy már azt higgyék, hogy tehetetlenek vagyunk. Mert én egyedül is mindent meg tudok oldani, mert én mindenkinél jobban tudom, mi jó a gyerekemnek. Ne szóljon bele senki! Ma ez az attitűd és hozzáállás a jellemző. Elhagyott a gyerek apja, na és?! Mosolygunk, és majd megoldjuk. (És csak belül sírunk.)

Túlkomplikáljuk!
A mai anya többet tud a magzat fejlődéséről, mint bármelyik régi anya. Az anyaságot mérnöki pontossággal megtervezzük, hogy minden tökéletes legyen. Sokat adunk a külsőségekre. Selyemmel bélelt, csipkés fodrokkal díszített kelengye, babaágy, méregdrága és a legmenőbb babakocsi várja a csöppséget... Pedig a babának semmi másra nincs szüksége, mint szerető édesanyára és édesapára. Teljesen mindegy, mibe fektetjük, lehet az rácsos babaágy, de akár egy ruháskosár is. A lényeg, hogy biztonságos legyen.

A babának semmi másra nincs szüksége, mint szerető édesanyára és édesapára.

A mai anyukák megfizetik az anyaság árát. Rendelünk, utalunk, fizetünk. Kíváncsiságunk pedig csillapíthatatlan. Nem hiszünk a gólyamesében, „hiszem, ha látom“ alapon mindent szeretnénk tudni a várandósságról... Ezért az áldott állapot végét járva egyre többet szorongunk. Hogyan kell szülni? Nagyon fáj? Mi a jó a kicsinek? Régen a bába és a szülész tudta, mi jó a babának és a mamának. Ma a tapasztalt anyukák diktálnak, és innen ered a paraanyaság jelensége. A vírushoz hasonló módon terjed, és ha egyszer már megfertőződünk vele, nehéz a „betegségből” kilábalni. Ma minden kismama azon lamentál, hogy miképpen szüljön. A „tapasztalt” többség mindig megmondja, hogy melyik szülési módot és pózt válasszuk. És nemcsak megmondja, hanem meg is mutatja. Hagyományos szülés, császáros, ülve, állva vagy vízben, gátmetszés nélkül, esetleg otthon… Megannyi lehetőség. A YouTube-on mindent megtalálunk. A vége? Szörnyülködve nézzük egymás után a videofelvételeket. Aztán elfog bennünket a szorongás – és már tönkre is vágtuk az egészet. S többségben úgy szülnek a mai anyukák, programozott császárral – ahogy az orvosoknak jó. Nem természetesen, nem úgy, ahogy nekik jó!!! 
A Google mindenre választ ad. Például a szoptatással kapcsolatban is. Egyelőre üres a cici… Rákeresünk, mit tanácsolnak a bezzeganyák. És elindul a lavina…Hogyan kell szoptatni? Milyen állaga van a tápanyagban dús anyatejnek? Jön a para: de hisz az enyém mustársárga... Milyen színű az egészséges bébikaki? Miért sír folyton a baba? Miért nem alussza át az éjszakát? Melyik a legtutibb popsikrém és pelenka? Stb., stb., stb.

A babának semmi másra nincs szüksége, mint szerető édesanyára és édesapára.

A bezzeganyák majd megmondják!
A baba-mama weboldal egy hatalmas játszótér, ahol a sok édesanya találkozik. És annak sosincs jó vége, mikor ennyi nő összejön. (Sajnos, még mindig jobban tudunk rivalizálni és egymást bántani, mint barátnősködni és együttműködni.) Kétségkívül minden anyukának a saját gyermeke a legszebb, a legokosabb, a legügyesebb a világon. És nemcsak a gyermek hibátlan, az édesanya is, hisz anyaként is minden téren megállja a helyét; különben is jobban tudja intézni a dolgokat, mint például a szomszéd Irén. A bezzeganyák szerint azonban ez nem elég: igenis ők tudják a legjobban, milyennek kell lennie egy anyukának. A bezzeganyák azok, akik sosem hibáznak. A bezzeganyák jellemzője, hogy megvetik azokat a nőket, akik császármetszéssel szültek, rossz szemmel néznek azokra az anyukákra, akik nem szoptatnak. Véleményük szerint két hét alatt minden felszedett kilót le lehet adni, csak akarat kérdése. A legrosszabb anya pedig az, aki bölcsődébe adja a gyermekét, vagy a gyerekágyon túl is vannak karrierambíciói. A bezzeganya nem jár moziba, egy esti lefekvést sem hagyna ki, sülve-főve együtt van a gyermekével, és ennek köszönhetően a baba már egyévesen folyékonyan beszél, szobatiszta, és balettozni tanul. Már az anyaméhben magzat-angolt tanult, úgyhogy a „dú jú szpík inglis” is jól megy neki. A bezzeganyák kéretlenül szórják a tanácsokat babavárás és gyermekgondozás témakörben.

Pedig!
Nem vagyunk egyformák – és a gyerekeink sem azok. A bezzeganyáknak már csak azért sincs igazuk, mert nincs írott szabály a gyermeknevelésre. A gyermekgondozásnak is megvan a maga receptje, akárcsak a paprikás krumplinak. Az alapanyag ugyanaz, de az íze mindenkinél más, mert mindenki másképp készíti el. Ahány ház, annyi szokás.
Régen minden anyuka kapott egy örökölt recepteskönyvet, és az alapján sütött, főzött. Ám nem félt attól sem, hogy alakítson a recepten. Kísérleteztek az ízekkel, és ettől lett más a Mari főztje, mint a Julié. Így volt ez a gyermekneveléssel is.
Anyukáink könyvespolcán még most is ott porosodik az amerikai dr. Benjamin Spock csecsemőgondozásról és gyermeknevelésről szóló könyve. Pár évtizede ez nyújtott útmutatót az anyáknak – a nagyi tanácsai mellett. Nekünk is van belőle egy példány az 1980-as évekből. Anya ügyesen beszerezte, mielőtt a nővérem kibújt volna a pocakjából. Vastag, 672 oldalas könyv tele kérdésekkel és válaszokkal. Emlékszem, mikor valami baj ült az arcunkra, pöttyös volt a testünk, lázasak voltunk vagy épp dacosak, anyuci mindig fellapozta, hogy elolvassa az útmutatót. Én pedig mindig a szekrényhez toltam a széket, hogy le tudjam venni a mindentudó könyvet a polcról. Nem a betűk érdekeltek, hanem a borítón szereplő kisbaba. Meztelenül, fehér napozósapkában csücsült a tengerparton. Imádni való bébi volt, látszott rajta, hogy egész nap csak játszott... 

40 nyelvre fordították le, és mind a mai napig beszerezhető a könyvesboltokban.

Ki volt Spock?
Dr. Benjamin Spock amerikai gyermekgyógyász és pedagógus volt, a hippinemzedékek tanácsadója a gyermeknevelésben. Ezért sokan támadták. A gyermeknevelésben a szabadság elvét vallotta, arra tanította a korabeli házasokat, hogy a gyermekekkel való törődés egy vidám kaland. Első könyve 1945-ben jelent meg, s teljesen a ’80-as évekig bővítette a kiadást. 40 nyelvre fordították le, és mind a mai napig beszerezhető a könyvesboltokban. Amerikában a Biblia után Spock könyvei fogynak a legnagyobb példányszámban. Spock igyekezett lépést tartani a világgal. Könyvében ír a védőoltások fontosságáról, a szoptatásról, a mesterséges táplálásról, a csecsemőkor problémáiról, a gyermek fejlődéséről a pubertáskorig, a fegyelmezésről, a leggyakoribb betegségekről és tüneteikről, az elsősegélynyújtásról – de a lelki problémákról is nyíltan beszélt, mint a válás, a szexuális élet, az örökbefogadás vagy a fogyatékkal élők gondozása. Nagy jelentőséget tulajdonított az apa szerepének a gyermeknevelésben. A régi idők apái úgy tartották, hogy a gyerekekkel való foglalkozás kizárólag az anya feladata. Pedig a közös fürdetés vagy egy pelenkacsere még nem von le semmit az apa férfiasságából – írta Spock. Kiemelte, hogy az az apa, aki mindjárt az elején bekapcsolódik a gondozásba, szorosabb kapcsolatot alakít ki gyermekével, mint az, aki mindent az anyára hagy.

Az 6 legfontosabb spocki alapelv:

1. Ő beszélt először a szülői szeretet fontosságáról, és arról, hogy a kisbabákat nem szabad sírni hagyni, hanem meg kell őket vigasztalni.
2. Azt is ő írta le először, hogy nem attól lesznek a babák erősek és ügyesek, ha sokat sírnak, hanem ha szeretik őket, és biztonságban érzik magukat.
3. Arra buzdította a szülőket, hogy tekintsék a gyereküket önálló személyiségnek.
4. Gyerekorvosként Spock azt az elvet vallotta, hogy a szülő mindenki másnál jobban ismeri a gyerekét, ezért a megérzéseire kell hallgatnia – nem pedig az orvosok utasításaira.
5. A szülés utáni depresszióban küzdő anyáknak javasolta: „Menjenek el moziba vagy egy szépségszalonba, és vegyenek maguknak egy új kalapot, szép ruhát.”
6. A nők inkább ne menjenek dolgozni, ha gyereket szültek, mert „az az extra pénz, amit így keresnének, vagy az a megelégedettség, amit a munkahelyükön elérhetnének, egyáltalán nem olyan fontos, mint a gyermekük”.

Hetven év alatt sokat változott a világ, s ez utóbbi tétel sem mindig igaz, sőt, nem igaz! Ám egy biztos: a gyermek életét a szülő alakítja, s a legbiztosabb hang az anyai ösztön, ami átsegít a nehézségeken.

Varga Henrietta

Hetedik kiadásban!
1946-ban a legtöbb szakember még úgy szólt a szülőkhöz, mintha azok ütődöttek lennének (sokszor ez történik ma is, csak épp az anyatársak nézik egymást komplett ütődöttnek). Benjamin Spock amerikai gyerekorvos újítása az volt, hogy elhitette a szülőkkel: ők a kompetensek. Vagyis értenek a saját gyerekeikhez. Azt tartotta, hogy a gyerekeket a saját szüleik ismerik a legjobban, tehát sok helyzetben ők tudják meghozni a legmegfelelőbb döntést. Minden gyereknél más a szabály, máskor kell elhagyni az anyatejet… vagyis ő már 1946-ban kitalálta azt, amit mi most olyan modern dolognak gondolunk, hogy a gyermekhez igazítjuk döntéseinket.

Az ő nyakába varrják a teljes hippimozgalmat – csupán azért, mert le merte írni, hogy a síró babákat fel kell venni. Felsorol mindenféle lehetséges verziót, hogy mi okozza a sírást, de azt sem titkolja el, hogy van olyan újszülöttkori sírás, amire nem igazán van megoldás.

Kijelentette, hogy ragaszkodjunk az evés-alvás-játszás sorrendjéhez, de a két etetés közt eltelt időt határozza meg a baba éhsége. A szoptatással kapcsolatban a teljes elválasztást hat és tizennyolc hónapos kor közé tette. Azt ajánlotta, hogy „inkább beszélgessünk negyedórát önfeledten a gyerekekkel, majd utána menjünk újságot olvasni, mint hogy egy órát kelletlenül játsszunk vele“. Most pedig a könyv újabb, átszerkesztett, hetedik kiadásában már nem a vásárlást és a szépségszalont javasolja a szülés utáni depressziótól szenvedő anyukáknak, hanem egy mentálhigiénés szakembert. Szóval, ezt a könyvet ma is érdemes fellapozni. (Címe: Csecsemő- és gyermekgondozás) 

Kapcsolódó írásunk: A hálózat csapdájában