Nem könnyű kérdés. Talán a smink? A jókedv? Vagy egyszerűen a fiatalság? Miben rejlik az attraktivitás? Tévhitek, virtuális valóság és egyszerű igazságok a szépségről, melyeket hajlamosak vagyunk elfelejteni.
A közösségi oldalakon – legyen az a Twitter, az Instagram vagy a Facebook – szinte csak olyan képeket lehet látni, melyek optikai csalással születtek, vagy éppenséggel fekete-fehér filter és némi kontraszt által retusálták azokat (tisztelet a kivételnek). Legyünk őszinték! Tényleg ezek vagyunk mi? Tudjuk egyáltalán, mi a szépség? Vagy azt, hogy mi az, ami igazán széppé tesz minket?
(© Sven Barucha)
A probléma abban gyökerezik, hogy önmagunkkal szemben túlságosan kritikusak vagyunk. Míg régen csak a szomszéd lányokkal vetekedtünk, most az egész világgal kell hirtelen szembe néznünk! Na, és mi az, amit látunk? Hogy aki szép, annak jó élete van. Ebből indulunk ki, és ez már maga a felszínesség.
Már biztosan mindenkivel megesett, hogy míg a barátnőit körberajongták a férfiak, addig őt, mintha a láthatatlanság szürke leple alá bújt volna, szinte észre sem vették. Sok tanulmány foglalkozik azzal, hogy az attraktív emberekkel barátságosabban bánnak. Nem csoda hát, hogy annyi pénzt költünk magunkra! A fitneszstúdiókba járók száma megkétszereződött, ráadásul már a botox sem tabu.
A nőkből óriási hasznot lehet húzni, hiszen a szépségipar – divat, trendek, kozmetikumok, egészséges életmód – arra épül, hogyan válhatunk még jobbakká és szebbekké.
Az ész a fontos, nem a haj!
Nem kétséges, hogy a tudás hatalom, de nem árt, ha a külsőnkre is odafigyelünk. Mi szükséges ahhoz, hogy jól nézzünk ki? Az általános séma szerint elsősorban az ápoltság. Valamint a bőr, a szem és a kedves mosoly. A legegyszerűbb praktikák a bőr és az arc ápoltságának megőrzésére: jó sok napfény, pihenés, kevés stressz, és a cigaretta mellőzése. Ami a főszerepet játssza az úgynevezett „első benyomás szituációkban”, az nem más, mint az arc. Kétszer olyan fontos, mint az alakunk. Érdekes tény, ám minden bizonnyal a szemünk tehet erről. Az ugyanis mindent elárul rólunk.
Gyakran ütközünk viszont olyan problémába, hogy az arcunk nem éppen szimmetrikus. Persze hogy nem az! Úgy, ahogy nincs két tökéletesen egyforma ember, és ahogy a jobb és a bal agyféltekénk sem egyforma. Sem az arcunk, sőt a végtagjaink sem azok. Ennek ellenére képesek vagyunk mindent megtenni a tökéletesség érdekében, pedig ennek semmi értelme.
A szépség fanatizmusának forrása bizony az, ha mindenáron ezt a mindenben szimmetrikus és tökéletes álmot hajszoljuk. Bár a plasztikai sebészek arra szakosodtak, hogy arcunkat és testünket saját elképzeléseink szerint alakítsák szimmetrikussá, mégis ők tudják a legjobban, hogy minden arcot más és más dolog tesz széppé és különlegessé. Van olyan arc, melyhez igenis a nagy orr dukál, és van, amelyikhez az egészen kicsi vagy épp görbe orr passzol. Nem lehetünk egyformák! Egyforma nagy szemekkel, egyformán kiegyenlített orral, egyforma felső és alsó ajkakkal. Gondoljunk csak bele, mennyire bizarr lenne!
Különbözőségünkben vannak az igazi értékek
Semmi sem olyan kiábrándító, mint az látni, hogy valaki szüntelenül a külsejével foglalkozik. Aki nem tud úgy elmenni egy kirakat előtt, hogy ne igazítana meg magán valamit, és ne nézné meg újra és újra alaposan magát. Egyet kell értetnünk a jól ismert klisével: a szépség belülről fakad. Persze, hiszen egyáltalán nem mellékes, mennyit foglalkozunk lelki hogylétünkkel, mennyire vagyunk kibékülve önmagunkkal, hogyan viselkedünk társaságban, és hogyan nyilvánulunk meg mások előtt. Ha az adott személynél mindent rendben találnak, annyit mondanak: jó a kisugárzása! Ezt érezni lehet, hiszen árad belőle a magabiztosság, a nyugodtság, a kiegyensúlyozottság. Melyekkel – hozzáteszem – vajmi kevés ember (mázlisták!) születik egyszerre.
Csak rajtunk múlik, mennyire akarjuk fejleszteni magunkban ezeket a tulajdonságokat. Ha birtokában vagyunk mindennek, ez az úgynevezett belső szépség kiül az arcunkra, és észrevétlenné válik a bal orcánkon csücsülő anyajegy vagy a szuper keskeny alsó ajkunk. Mondhatjuk úgy is, hogy tökéletlenségünkben van a tökéletességünk! Japánban ezt úgy nevezik: Wabi-Sabi (a valóság szépsége). Ez az életfelfogás hirdeti azt, hogy a szépség a tökéletlenségben rejlik.
Hogy mi tesz minket igazán széppé? Az összhang. Nem elég a szempillaspirál és a jól bevált rúzs. Jól kell éreznünk magunkat a bőrünkben. Nem hiába mondják: egy nő akkor ragyog igazán, ha boldog.
